Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-12 / 53. szám
Szatmár, 1905. április 12. Szerda Második évfolyam 53. szám. Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K begyed évre hél évre 4 K Egyes szám ára 2 K Vidékre postán küldve: Egész: évre 9 K Fél évre 4.50 K 2 kr. (4 fillér.) Negyed évre 2.50 K SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Vidéki ipari centrumok. Szatmár, 1905. április 11. Rendkívül veszélyes és káros az a törekvés nálunk, mely egyedül Budapestet tekinti ipari központnak s a mellett a vikéki nagyobb városokat figyelmen kívül hagyja és elhanyagolja. Mi itt a vidéken, mi érezzük legjobban e felfogás káros voltát; első sorban tehát nekünk kötelességünk az idézett szónak érvelésein tulmenve, bővebben is foglalkoznunk e kérdéssel. Nálunk általában az emberek politikai tekintetben Angliát, gazdasági és kulturális téren meg vagy Németországot vagy Franciaországot veszik mintaképül, műveltségűk, egyéni hajlamaik s antipatiáik avagy szinpa- tiák szerint. Ne térjünk el hát mi sem e példáktól s hozzuk fel a túlságos ipari centralizáció ellen — a nagy német vidéki városokat nagyrészt különálló és némi tekintetben önálló közjogi állásukra való tekintettel, nem lehet találó példának felvenni — a francia nagy városokat, melyek egyáltalán nem engedik a nagy, a túlságosan nagy Párisnak az elsőséget ipari téren és annál határozottan erősebbek, fejlettebbek, és gazdagabbak iparukat tekintve. Ám ott a vidéki termelőnek nem egyetlen vágya a központi túlzsúfolt piacra vinni áruit s ott éppen a túlságosan nagy kínálat miatt potom árért elvesztegetni, hanem megkeresi és megtalálja a vidéki nagyobb centrumokban a maga alkalmas piacát, hova kisebb költséggel és kevesebb kockázat mellett szállíthatja áruit. Nálunk a hunyadmegyei ember is a fővárosi piacra küldi a fáját eladni, hova pedig éppen úgy aspirál a tnáramarosmegyei, a trencséni s a borgói fakereskedő. Hogy ilyen kínálat mellett nincs haszon a termelésben, az természetes. S hogyha nincs pénz, nincs kultúra sem, az meg éppenséggel belőle következik. De hát kérdetné valaki, miért nem keresi fel az eladó a vidéki piacokat? Miért? Mert ott nincs egészséges fogyasztó lakosság. Mert nincs gazdag kereskedői és nincs erős iparososztály. Mert nincs, aki készpénzzel fizessen. Már pedig minden jó vásárnak ez az első feltétele. Külföldön éppenséggel nem ritkák a milliomos vidéki nagyiparosok és a hol a jó tehetős kereskedői és iparososztály teljesen dominálja a pi- cot s per excellence neki termelnek a termelők jó, finom és drága árut. Decentralizálni kell hát az ipart nálunk is. A kereskedelem tudvalevőleg az életképes ipar okozata s teljesen követi amazt. A hol erős termelés van, közvetítő mindig akad. Életerős vidéki ipari centrumokat, tehetős, s készpénzzel fizető fogyasztó közönséget kell teremtenünk, hogy legyen a mezőgazdának közeli fogyasztója nyers termékeire, s viszont a gyáros tudja a helybeli kereskedők által közvetlenül forgalomba hozni ipari produetumait. A főváros és a vidék. Szatmár, április 11. Sok megfordított dolog történik ezen a szépséges világon. Többek között igen gyakori esett, hogy az erősebb él a gyengéből. Helyesebben: az erős „kiéli“ a gyengét. A methódusban híven látjuk követni a szivattyú-rendszer alkalmazását. Az erős szivattyúz. A gyenge szivattyuztatik. És ez addig tart, mig van mit kiszívni. Ha pedig a gyengének véletlenül eszébe találna jutni, hogy a kiszipojozás ellenében védekezzék, akkor lassú „fölélés“ helyett egyszerre „bekapatik“ a vége. Furcsa, sőt természetellenes dolog ez. Vagy talán nem ? Mintha hallanám a kórust: — De hiszen a világ teremtése óta mindig az volt a rend, hogy az erősebb élt a gyengéből! No hát arról éppen lehetne egy keveset csevegni, hogy vájjon tényleg igy volt-e mindig a világ teremtése óta ? De ha igy lett volna is, nem jó volt, főleg pedig nem volt igazságos és nem volt emberséges. Az igazság is, az emberség is azt parancsolja, hogy az erős segítse, gyámo- iitsa a gyengét. Ez lenne a természet rendje. Ez a kis előszó pedig — többek között — azt is példázza, hogy az erős, sőt kissé tulerős — főváros formálisan kiéli a szegény vidéket. Úgyszólván a vérét veszi. Kiszivattyúzza. Nem kívánok ezúttal a kormányzóhatalom azontervszerüíikciójárólszó^ hogy minden intézményt a fővárosban koncentrál és minden arra és úgy van berendezve, hogy a fővárost emelje, gazdagítsa, szépítse, mig a vidékről tökéletesen megfeledkeznek, azt egyszerűen semmibe veszik, vagy legjobb esetben nagygyomru főváros táplálékául használják fel. Mindenesetre pedig lenézik. tzt a kérdést most elmellőzöm, lévén ez általános és régi baj, amelyről már elég panasz hangzott el eddig és fog még elhangzani ezután. Most csak egy újabb, vagy mondjuk legújabb szivattyuzási akcióról kívánunk röviden szólni, amely a fővárosi részéről a vidéki helyi kereskedelem ellen indult meg. Azt talán fölösleges hosszasan fejtegetni, hogy a vidéki helyi kereskedelem általában, külünösen pedig itt Szatmáron rendkívül súlyos, nehéz küzdelmet folytat. A forgalomban hihetetlen pangás van, a konkurrencia nagy, a jővedelem folyton apad, mig a kiadások, a házbér, az üzleti költségek, a közterhek rapid módon emelkednek. Mindennek a tetejébe jön aztán a tisztelt főváros és a mozgó-ügynökök egész hadát szabadítja rá a vidékre. Hihetetlen módon elszaporodtak ezek a röpülő-ügynökök, a helyi kereskedelem roppant kárára. Az erős főváros rávetette magát a gyönge vidékre és pusztulással fenyegeti. Ez ellen okvetlenül tenni kell valamit, még pedig erélyes hatósági intézkedésre van szükség. Nem szabad tétlenül nézni, miként rontja, károsítja, — esetleg ruinálja — a főváros röpülő ügynökei révén a vidék kereskedelmét. Meg kell védni helyi kereskedelmünket, mert városi érdek az, hogy a kereskedelem virágzó és erős legyen. Hangsúlyozzuk, hogy a mozgó-ügynöki invázió minden bránche-ra kiterjed és nem csak rontja, hanem demoralizálja a kereskedelmet. A kereskedő ott áll az üzletében korán reggeltől késő estig, mint egy rabszolga, fizeti a rettenetes házbért, nagy áruraktárt tart készleten, — ami bizony a heve- réssel nem nyer értékében, —viseli a költségeket, közterheket, személyzetet tart és egy szép napon azon veszi észre magát, hogy a sáskamódra elszaporodott mozgóügynökök, — akiknek minden áron muszáj üzleteket kötni, — elszedték vevőiket és elárasztották silány áruikkal a közönséget. Hát ez tarthatatlan állapot és hovatovább komoly kalamitásokra fog vezetni. Meg kell már szűnni annak, hogy a vidék minden téren egyszerűen a főváros tápláló anyagát képezze. Védekezni kell erélyesen és céltudatosan, főleg pedig egyesült erővel; akkor meg lesz a kívánt üdvös eredmény. Arany-, ezüst iisszereí; is 6ráH Upks&bban. Fali- ébresztő- és ingaórák = eladása és javítása = 2 évi jótállás mellett. JMhma Fcrencz Szakértelemmel végez : arany- ezüst ékszerek, Grammafon, fonográf s egyéb mechaniHai szerKezeteH javítását. órás és ékszerésznél. Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. 5ZA7Ä peáK-Kr, Báré Vécsey-ház. Tört aranyat, ezüstöt napi áron vesz vagy becierél. Szemüvegek, csiplelök alesán finom kivitelben kaphatók. »ßavi fások szakértelemmel végeztetnek.
