Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)

1905-03-03 / 40. szám

2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. márczius 3. egész országban. Csak azok jöttek, melyek vasutasokat hoztak a fővárosba, a nagy­gyűlésre. A nagygyűlést betiltották, a nagygyű­lés helyéből tehát sztrájktanya lett. Aztán jött az erőszak és a íurfang. A sztrájktanya egyik délután átalakult katonai sorozási tanyává, a honvédelmi miniszter mczgósitotta és besorozta a vasutasokat. Volt-e ehez joga a kormánynak? Ha volt mindahoz, ami azután történt, kétség­kívül volt ehez is. És egy évvel később, a fegyelmi alá vont vasutasokat 10 havi megkinzás, fize­tésűknek tiz hónapon át való megrövidítése után felmentik. Már előzőleg felmentette őket a bíró­ság, az a bíróság, amely függetlenségét min­den alkalommal megtartotta, amely soha­sem állt szolgálatában másnak, csak az igazságnak. Tiz hónappal később a fegyelmi ható­ság is beismeri, hogy a vasutasok semmi olyast, amit büntetni kellene, vagy lehetne, nem követtek el. Csak jogaikat követelték, azokat a jogokat, amelyeket megtagadott tőlük a hatalom. Es mert ezt tették, a vádlottak pad­jára kerültek, fegyelmi alá vonták, el- és áthelyezték, sőt hivataluktól felfüggesztet­ték őket. Ma végre a kereskedelmi miniszter elégtételt ád nekik. Visszahelyezi őket hi­vatalukba. Ott vannak tehát, ahol tiz hónappal ezelőtt voltak. Hogy a hatalom ezután sanda szemmel nézi majd őket, mert élni, csele­kedni, moccanni mertek, attól nem kell fél­niük, mert a hatalom megváltozott. Reméljük, hogy a derék vasutasok ré­szére ez a változás jót jelent. Hogy a ve­zetők nemcsak hivatalukba kerültek vissza, hanem el is érjék azt, amiért a maguk és kartársaik érdekében mindent koczkára tettek. A hadsereg nyelve. Szatmár, márc. 2. Most, hogy a váltságos politikai vál­ság a magyar szellemnek a katonaságnál való érvényesülése miatt hajótörést szen­vedett, azt hisszük nem lesz érdektelen, ha a következőket közöljük: Mindenki azt hihetné, hogy a közös hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvére első sorban is azért oly féltékenyek a tá­bornok urak, mert a német szellem diada­lát látják benne kifejlődve. Hogy a magyar közönség tisztában legyen ezzel a „német“ katonai nyelvvel, alább bemutatunk néhány vezényszót és a szolgálattal összefüggő olyan kifejezéseket, melyekkel a legutolsó bakának is tisztában kell lennie. Vezényszavak : „General de charge.“ (Disztüz.) „Salve.“ (Sortüz, össztűz. „In die Aalance.“ (Súlyba, tudniillik a fegyvert.) „Marsch.“ (Menet.) „Direktion.“ (Menetirány) „Salutiren.“ (Tisztelegni.) „Pyramiden an­setzen.“ (Gúlát rakni.) „Bajonett auf.“ (Szu­ronyt szegezni.) Egyes vezényszavakat meg­előző „aviso“-k (jelzések): „Kolonne.“ (Osz­lop.) „Kompagnie.“ (Század.) „Bataillon.“ [Zászlóalj.] „Regiment.“ (Ezred.) Ehhez já­rul még a „Brigád.“ [Dandár.] „Division.“ [Hadosztály.] „Korps.“ [Hadtest.] „Armee.“ “Sereg.] A fegyvernemek igy oszlanak föl: „Infanterie“ [gyalogság], „Kavallerie“ [lo­vasság], „Artillerie“ [tüzérség], „Pionír“ [utászok], „Train“ [szekerészek], „Sanitäts“ [egészségyügyi csapatok.] Azután a csapat­nemek : „Huszárén“, „Dragoner“, „Uhlaner“, Divisionsartillerieregimentir“, Gebirgsbatte- riedivision“. Ha végigsétálsz a kaszárnyá­ban, a következő főiiratokat olvashatod: „Regimentsstab“, „Regiments Adjutantur“, „Ersatzbataillonskader“, „Verwaltungsko- mission“, „Augmentations-Magasin“, „Ar­rest“ stb. Á rekrutától kezdve a Feldmar­shallig ezekkel a tősgyökeres német charge- okkal találkozol: Korporal, Kadét, Lieute­nant, Major, Generalmajor, Feldmarschall- Lieutenant. Van még máshol: Patrouille­führer, Kanonier stb. A lőszer: Munition, az étkezés: Menage, az ügyeletes tiszt: In- spektionsofficier, a podgyász: Bagage, egy menetoszlop eleje: „Tété“, a vége: „Queue“, a terep; Terrain, a szemle: lnspicierung, a fölülvizsgálás : Rekognoscierung, a parancs­nok : Kommandant, sortávolság : Distanz és Intervall, az üteg: Batterie, a lovasszá­zad : Eskadron, stb. Hát bizony ez a vezényleti nyelv egy­séges. Abban, hogy kozmopolita, akárcsak Ausztria népe és az osztrák műveltség. A féltékenyen őrzött katonai németség egy szörnyű volapük, amely épp úgy hidegen hagyja az igazi németet, a Göthe és Schil­ler szellemében nevelt ifjúságot, akárcsak a magyar nemzetet vagy a cseh nemzetiséget. Maguk a németeknek kell, hogy első sorban fölháborodjanak e korcs germaaizmus lát­tára. S mit szóljunk mi magyarok, akiknek dicsőséges történelmi múltja kiépítette a ma­gyar hadsereget és megteremtett egy gyö­nyörű szép katonai stílust, telve a legrégibb magyar szókkal. A kulturális fölényt e té­ren nem kell bizonyítani, mert hiszen ké­zenfekvő. Ami pedig a magyar katonai ve­zényszónak a hadseregbe vitelét illeti, gon­dolják meg a generális urak, hogy egy élő, fejlődő és hóditó nyelv jobban ielkesit a veszély pillanatában;" mint a rnumiaszagu reglama-németség. Aztán próbálják csak meg „annak idején“, — amitől Isten óvjon, főleg a mostani hadvezetöség miatt — váj­jon a magyar baka mikor rohan elszántan az ellenséges fegyvertüzbe; akkor-e, ha „Vorwärts“-et vezényelnek, vagy mikor föl- harsan az „Előre !“ SZÍNHÁZ. Vendég a színházban. Kürthy Mar­git a győri színház kiváló művésznője, a a kinek fellépéseit Győrött úgy a sajtó, mint a közönség a legnagyobb elismeréssel mél­tányolta a szatmári színpadon lép fel a jövő héten. Heutschel fuvaros. Gerhardt Haupt- mannak a sötét nyomor csodás kezű poé­tájának legsikerültebb alkotását „Heuschel fuvaros-“t adta elő kedden este a színtár­sulat. Hát mitiirés tagadás nálunk szép drá­mai előadások csak akkor lehetségesek, hogyha kiváló irók müveinek szinrehozatálát olyan színészek ambicionálják, mint Peterdy Sándor. A keddi este az ő estéje volt egy újabb művészete az ő művészetének. Meg- kapóan játszotta a czimszerepet és bizony váltig sajnálhatják azok, akik ott nem voltak e kiváló dráma előadásánál. Partnere Kendi Boriska volt, ez a minden izében jeles drá­mai művésznő, a nagyra törő és a mellett becstelen szolgáló szerepével csak fokozta eddigi zajos estéinek számát. Szentes kisebb szerepében kitűnő alakítást produkált, nem különben Szilágyiné Berta is, a ki a hal­dokló Heutschelné nehéz szerepét játszotta bravúrosan. A többiek is igyekeztek az elő­adás keretébe beleilleni. Szentes János. Rövid szavakkal, de az elismerésnek legszebb szavaival sietünk mi is ahhoz a nagy gárdához csatlakozni, amely Szentes Jánosnak, a szatmári és vidéki színészetnek e jeles tagját sietett ünnepelni a jutalom­játékán. Jól esett látni mindekinek, hogy a Szatmár város .színházba járó közönsége, mily impozáns módon ad kifejezést, annak az őszinte elismerésnek, a mely Szentest megilleti. Mert szerdán este a „Nagyapó“ elő­adására kevés kivétellel azok jöttek a szín­házba, akik adózni akartak a legötletesebb művészembernek, aki az utóbbi évek színi szezonját Szatmáron sokára feledhetetlenné tette. A színházban ünnep volt tegnap, mely az előadás előtt azzal kezdődött, hogy a színfalak mögött a társulat rótta le el­ismerését Szentes Jánosnak egy hatalmas babérkoszorút adva át neki. Az igazi ünneplés azonban az első felvonás közepén következett, amikor a közönség tüntetett a jubiláns mellett úgy, hogy perczekig megakadt az előadás. Egész kis erdő keletkezett a színpadon azokból a koszorúkból és pálmákból, a melyet a kö­zönség juttatott neki. A lelkes ováczió felvonásról felvo­násra fokozódott nagy örömére minden­kinek. HÍREK. jön a tavasz! Jön a tavasz, a nyájas ifjú nemtö és áldva leng át völgy, halom felett. Megjelent az első meieg, verőfényes ta­vaszi napsugár s lüktetésbe hozta a dermesztő álomban szunnyadó termé­szet teremtő erőit. Felpattannak a folyók jégburkái, a fák ágairól lehull a virágos hófehér zúzmara lepel s a tavasz ébresztő le- hellete édes sejtéssel, vidám, mosolygó hangulattal tölti be a berkes csalitok alját s a reményteljes tavaszról álmodó ifjú sziveket. A hajnal csillogó sugarában még csak rege a tavasz, de a tova rohanó napok valósággá varázsolják e regét s a koronában erdő aljában a szende hóvirágok, hamiskás kékikék s lenge berki kökörcsin dugják ki fehér fejecs­kéiket az avar aszott sárga levelei alól. A zsibongá kikeletnek, csókos szerelemnek mámora száll a légen át s kikel a siri ágyából az élet, mint az ifjú rózsás arczu asszony ébred pi- hegő kebellel a hajnali csók után. Az utczasarkokon megjelennek a virágáruló kis leányok, hó virágot, majd pedig ibolyát árulva, a korzó eleven nyüzsgő népének, hirdetve a megújho­dást, a tavasz minden évben felujuló csodaszép regéjét. * Tegnap délben nagyon népes volt a korzó. A napfény kicsalogada a szobákból Szatmár szép asszonyait és leányait a férfi sétálok nagy gyönyörű­Tttdomásst! _______________________segere. _____________________________ Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deáktér 15. sz. a. volt Keiner Kálmán-féle vaskeres­kedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épisletvasalás görlécz és fournir árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket st. A n. é. közönséget pontos kiszolgálatról biztosítjuk. Szives pártfogást kérve • • ----- vagyunk ji fldchatr ítsWfttt „Agrárja“ gazdasági gépek elárusitása.

Next

/
Thumbnails
Contents