Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-03 / 40. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. márczius 3. egész országban. Csak azok jöttek, melyek vasutasokat hoztak a fővárosba, a nagygyűlésre. A nagygyűlést betiltották, a nagygyűlés helyéből tehát sztrájktanya lett. Aztán jött az erőszak és a íurfang. A sztrájktanya egyik délután átalakult katonai sorozási tanyává, a honvédelmi miniszter mczgósitotta és besorozta a vasutasokat. Volt-e ehez joga a kormánynak? Ha volt mindahoz, ami azután történt, kétségkívül volt ehez is. És egy évvel később, a fegyelmi alá vont vasutasokat 10 havi megkinzás, fizetésűknek tiz hónapon át való megrövidítése után felmentik. Már előzőleg felmentette őket a bíróság, az a bíróság, amely függetlenségét minden alkalommal megtartotta, amely sohasem állt szolgálatában másnak, csak az igazságnak. Tiz hónappal később a fegyelmi hatóság is beismeri, hogy a vasutasok semmi olyast, amit büntetni kellene, vagy lehetne, nem követtek el. Csak jogaikat követelték, azokat a jogokat, amelyeket megtagadott tőlük a hatalom. Es mert ezt tették, a vádlottak padjára kerültek, fegyelmi alá vonták, el- és áthelyezték, sőt hivataluktól felfüggesztették őket. Ma végre a kereskedelmi miniszter elégtételt ád nekik. Visszahelyezi őket hivatalukba. Ott vannak tehát, ahol tiz hónappal ezelőtt voltak. Hogy a hatalom ezután sanda szemmel nézi majd őket, mert élni, cselekedni, moccanni mertek, attól nem kell félniük, mert a hatalom megváltozott. Reméljük, hogy a derék vasutasok részére ez a változás jót jelent. Hogy a vezetők nemcsak hivatalukba kerültek vissza, hanem el is érjék azt, amiért a maguk és kartársaik érdekében mindent koczkára tettek. A hadsereg nyelve. Szatmár, márc. 2. Most, hogy a váltságos politikai válság a magyar szellemnek a katonaságnál való érvényesülése miatt hajótörést szenvedett, azt hisszük nem lesz érdektelen, ha a következőket közöljük: Mindenki azt hihetné, hogy a közös hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvére első sorban is azért oly féltékenyek a tábornok urak, mert a német szellem diadalát látják benne kifejlődve. Hogy a magyar közönség tisztában legyen ezzel a „német“ katonai nyelvvel, alább bemutatunk néhány vezényszót és a szolgálattal összefüggő olyan kifejezéseket, melyekkel a legutolsó bakának is tisztában kell lennie. Vezényszavak : „General de charge.“ (Disztüz.) „Salve.“ (Sortüz, össztűz. „In die Aalance.“ (Súlyba, tudniillik a fegyvert.) „Marsch.“ (Menet.) „Direktion.“ (Menetirány) „Salutiren.“ (Tisztelegni.) „Pyramiden ansetzen.“ (Gúlát rakni.) „Bajonett auf.“ (Szuronyt szegezni.) Egyes vezényszavakat megelőző „aviso“-k (jelzések): „Kolonne.“ (Oszlop.) „Kompagnie.“ (Század.) „Bataillon.“ [Zászlóalj.] „Regiment.“ (Ezred.) Ehhez járul még a „Brigád.“ [Dandár.] „Division.“ [Hadosztály.] „Korps.“ [Hadtest.] „Armee.“ “Sereg.] A fegyvernemek igy oszlanak föl: „Infanterie“ [gyalogság], „Kavallerie“ [lovasság], „Artillerie“ [tüzérség], „Pionír“ [utászok], „Train“ [szekerészek], „Sanitäts“ [egészségyügyi csapatok.] Azután a csapatnemek : „Huszárén“, „Dragoner“, „Uhlaner“, Divisionsartillerieregimentir“, Gebirgsbatte- riedivision“. Ha végigsétálsz a kaszárnyában, a következő főiiratokat olvashatod: „Regimentsstab“, „Regiments Adjutantur“, „Ersatzbataillonskader“, „Verwaltungsko- mission“, „Augmentations-Magasin“, „Arrest“ stb. Á rekrutától kezdve a Feldmarshallig ezekkel a tősgyökeres német charge- okkal találkozol: Korporal, Kadét, Lieutenant, Major, Generalmajor, Feldmarschall- Lieutenant. Van még máshol: Patrouilleführer, Kanonier stb. A lőszer: Munition, az étkezés: Menage, az ügyeletes tiszt: In- spektionsofficier, a podgyász: Bagage, egy menetoszlop eleje: „Tété“, a vége: „Queue“, a terep; Terrain, a szemle: lnspicierung, a fölülvizsgálás : Rekognoscierung, a parancsnok : Kommandant, sortávolság : Distanz és Intervall, az üteg: Batterie, a lovasszázad : Eskadron, stb. Hát bizony ez a vezényleti nyelv egységes. Abban, hogy kozmopolita, akárcsak Ausztria népe és az osztrák műveltség. A féltékenyen őrzött katonai németség egy szörnyű volapük, amely épp úgy hidegen hagyja az igazi németet, a Göthe és Schiller szellemében nevelt ifjúságot, akárcsak a magyar nemzetet vagy a cseh nemzetiséget. Maguk a németeknek kell, hogy első sorban fölháborodjanak e korcs germaaizmus láttára. S mit szóljunk mi magyarok, akiknek dicsőséges történelmi múltja kiépítette a magyar hadsereget és megteremtett egy gyönyörű szép katonai stílust, telve a legrégibb magyar szókkal. A kulturális fölényt e téren nem kell bizonyítani, mert hiszen kézenfekvő. Ami pedig a magyar katonai vezényszónak a hadseregbe vitelét illeti, gondolják meg a generális urak, hogy egy élő, fejlődő és hóditó nyelv jobban ielkesit a veszély pillanatában;" mint a rnumiaszagu reglama-németség. Aztán próbálják csak meg „annak idején“, — amitől Isten óvjon, főleg a mostani hadvezetöség miatt — vájjon a magyar baka mikor rohan elszántan az ellenséges fegyvertüzbe; akkor-e, ha „Vorwärts“-et vezényelnek, vagy mikor föl- harsan az „Előre !“ SZÍNHÁZ. Vendég a színházban. Kürthy Margit a győri színház kiváló művésznője, a a kinek fellépéseit Győrött úgy a sajtó, mint a közönség a legnagyobb elismeréssel méltányolta a szatmári színpadon lép fel a jövő héten. Heutschel fuvaros. Gerhardt Haupt- mannak a sötét nyomor csodás kezű poétájának legsikerültebb alkotását „Heuschel fuvaros-“t adta elő kedden este a színtársulat. Hát mitiirés tagadás nálunk szép drámai előadások csak akkor lehetségesek, hogyha kiváló irók müveinek szinrehozatálát olyan színészek ambicionálják, mint Peterdy Sándor. A keddi este az ő estéje volt egy újabb művészete az ő művészetének. Meg- kapóan játszotta a czimszerepet és bizony váltig sajnálhatják azok, akik ott nem voltak e kiváló dráma előadásánál. Partnere Kendi Boriska volt, ez a minden izében jeles drámai művésznő, a nagyra törő és a mellett becstelen szolgáló szerepével csak fokozta eddigi zajos estéinek számát. Szentes kisebb szerepében kitűnő alakítást produkált, nem különben Szilágyiné Berta is, a ki a haldokló Heutschelné nehéz szerepét játszotta bravúrosan. A többiek is igyekeztek az előadás keretébe beleilleni. Szentes János. Rövid szavakkal, de az elismerésnek legszebb szavaival sietünk mi is ahhoz a nagy gárdához csatlakozni, amely Szentes Jánosnak, a szatmári és vidéki színészetnek e jeles tagját sietett ünnepelni a jutalomjátékán. Jól esett látni mindekinek, hogy a Szatmár város .színházba járó közönsége, mily impozáns módon ad kifejezést, annak az őszinte elismerésnek, a mely Szentest megilleti. Mert szerdán este a „Nagyapó“ előadására kevés kivétellel azok jöttek a színházba, akik adózni akartak a legötletesebb művészembernek, aki az utóbbi évek színi szezonját Szatmáron sokára feledhetetlenné tette. A színházban ünnep volt tegnap, mely az előadás előtt azzal kezdődött, hogy a színfalak mögött a társulat rótta le elismerését Szentes Jánosnak egy hatalmas babérkoszorút adva át neki. Az igazi ünneplés azonban az első felvonás közepén következett, amikor a közönség tüntetett a jubiláns mellett úgy, hogy perczekig megakadt az előadás. Egész kis erdő keletkezett a színpadon azokból a koszorúkból és pálmákból, a melyet a közönség juttatott neki. A lelkes ováczió felvonásról felvonásra fokozódott nagy örömére mindenkinek. HÍREK. jön a tavasz! Jön a tavasz, a nyájas ifjú nemtö és áldva leng át völgy, halom felett. Megjelent az első meieg, verőfényes tavaszi napsugár s lüktetésbe hozta a dermesztő álomban szunnyadó természet teremtő erőit. Felpattannak a folyók jégburkái, a fák ágairól lehull a virágos hófehér zúzmara lepel s a tavasz ébresztő le- hellete édes sejtéssel, vidám, mosolygó hangulattal tölti be a berkes csalitok alját s a reményteljes tavaszról álmodó ifjú sziveket. A hajnal csillogó sugarában még csak rege a tavasz, de a tova rohanó napok valósággá varázsolják e regét s a koronában erdő aljában a szende hóvirágok, hamiskás kékikék s lenge berki kökörcsin dugják ki fehér fejecskéiket az avar aszott sárga levelei alól. A zsibongá kikeletnek, csókos szerelemnek mámora száll a légen át s kikel a siri ágyából az élet, mint az ifjú rózsás arczu asszony ébred pi- hegő kebellel a hajnali csók után. Az utczasarkokon megjelennek a virágáruló kis leányok, hó virágot, majd pedig ibolyát árulva, a korzó eleven nyüzsgő népének, hirdetve a megújhodást, a tavasz minden évben felujuló csodaszép regéjét. * Tegnap délben nagyon népes volt a korzó. A napfény kicsalogada a szobákból Szatmár szép asszonyait és leányait a férfi sétálok nagy gyönyörűTttdomásst! _______________________segere. _____________________________ Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deáktér 15. sz. a. volt Keiner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épisletvasalás görlécz és fournir árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket st. A n. é. közönséget pontos kiszolgálatról biztosítjuk. Szives pártfogást kérve • • ----- vagyunk ji fldchatr ítsWfttt „Agrárja“ gazdasági gépek elárusitása.
