Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-03 / 40. szám
FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 10 K Fél évre 5 K Negyed évre 2.50 K [ Egész évre 12 K Egy hóra 1 K | Fél évre 6 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Vidékre postán küldve : Negyed évre 3 K Megjelenik hetenkint háromszor, szerdán, pénteken és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eöívös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A kisember hitele. Szatmár, márczius 2. Nehéz közgazdasági világot élünk. A szegény embert nálunk még az ág is huzza. Csekély jövedelemből befolyó pénze a napi szükségleteinek beszerzésére alig elegendő, ha pedig a pénz elfogy, kölcsönhöz nehezen juthat, s ha a kölcsönt nagynehezen már megkapta, az oly drága, hogy kötelezettségének nem tud megfelelni. A kistermelő kénytelen redukálni igényeit, szükségleteinek beszerzéseit apasztja, aminek folytán az iparos, a kereskedő termelvényeit nem tudja értékesíteni. S igy a minden téren, minden irányban mutatkozó szűkös munkaér- tékesités szokatlan mértékben, rendkívüli módon megnövesztette az élelmi szerek árait; megdrágult az élet. A pénzintézetek pedig virágkorukat élik. S hogy ez tény, azt bizonyítja azon jelenség, hogy az elmnlt rossz év után gombamódra szaporodtak a vidéki pénzmtézetek. Egy fővárosi lap 80—90 pénzintézetet sorol fel, melyek az utóbbi 6 hónapban keletkeztek. Élni kell. És ha az életet a termés, a föld hozama, ami a földbe fektetett tőke kamatja, nem biztosítja, akkor a tőkére kerül a sor, magára a földre. Újabb jelzálogokkal kell tehát a földet megterhelnie az őstermelőnek s a személyi hitelt kell a legvégső határig igénybe vennie az iparosnak, a kereskedőnek. Pedig a föld már úgyis tulon-tui van terhelve, az iparos és kereskedő személyi hitele ki van merítve. S szerencse, ha egyáltalán kaphat még hitelt, bár a fentebb kifejtett okok miatt a lehető legvégső határig kiterjesztik a nyújtott hitelt a pénzintézetek, mert pénz van, olyannyira, hogy a takarékpénztárak a betevőknek csak 4, nagyobb összegeknél 3 és fél, 3 százalékos kamatot fizetnek. S ők mégis 6—8 százalékra adnak kölcsönt. Itt van az ok, az alkalom és a mód amiért és amiképen a kisemberen segíteni lehetne és kellene, az állam dédelgető és az embereket elpuhitó protekciójának beleavatkozása nélkül is. Ez az: olcsó hitelt kell a kisembernek nyújtani. Hogy azt kibírja és hogy annak igénybevételével jövő exisztenciájának veszélyeztetése nélkül könnyű szerrel kiláboljon a bajból. S ennek a nemes emberbaráti, nagy nemzeti feladat keresztülvitelének a súlya, a pénzintézetekre háramlik. Nekik, akik leginkább a kisemberektől élnek, erkölcsi kötetességük válságokban azokon segíteni. Ha pénzintézeteink ezt megteszik, presztízsüket elévülhetetlenül emelni fogják és emellett még számítást is meg fogják találni. Olcsóbb kamatláb mellett ugyanis nagyobb forgalmat csinálnak, másrészt még mindig több kamatot kapnak, mintha azt a pénzt talán állampapírokban helyeznék el, vagy kasszájukban heverne kamatozatlanul. A vasutasok. A kereskedelmi miniszter intézkedése. Szatmár, márczius 2. Istenem, milyen a változás! A múlt évnek egyik napján a rákosi rendezőn megállították a vonatokat. És néhány órával később megálltak mindenütt az Ifjúkori emlékek. — A „Szarnád Napló“ tárcája. — Önök bizonyára hallottak Paul Del- met haláláról. A párisi újságok sokat meséltek felőle. űelmet a Chat Noir egyik chansoni- etje volt. Szentimentális románcaival meghódította egész Párist. Franciaországot, Európát. Gyenge hangjával maga énekelte el chansonjait, amelyeket a Chat Noir caba- retjén ép oly szívesen hallottak, mint a párisi szalonokban. De ezek a daliás idők elmúltak, a szegények, elhagyatva halt meg a Montmartre negyedben. Elvonulnak előttem a múlt emlékei. Az irodalom ifjúkoromban egészen más volt, mint ma. Annak a kornak legneveze- tesebbb irói ma már nagyrészt mind meghaltak, a mai irodalmi nagyságok akkor kivétel nélkül ismeretlenek voltak. Daudet és Goncourt meghaltak, Maupassant ifjúkora virágában tért meg a shakespeari ismeretlen tartományba. így van ez a regénynyel. Dumas nem él már, Augier is meghalt igy van ez a színházzal. És oly nevek jutottak nagy hírre, amelyek akkor még ismeretlenek voltak. Paul Hervien, ma a leghíresebb francia drámaírók egyike, akkor még regényeket irt, amelyekről a kritikusok nagy elismeréssel beszéltek, de amelyeket a közönség nem méltatott figyelemre. Abban az időben lett hírnevessé Paul Margheritte. A Chat Noir- ban egy fiatalember szentimentális verseket szavalt, a dús fekete hajú ifjúban senki sem sejtette a nagyjövőjü Maurice Don- nayst. Alfréd Capust egész Páris ismerte, de csak mint örökké szellemeskedő hírlapírót. Mégis volt egy találkozóhelye Páris- nak, ahova minden fiatal irót nemcsak bebocsátottak, hanem ahol tehetségüket is felismerték. Vasárnaponként összejöttek, s elfogyasztották ünnepi ebédüket. Együtt voltak Jules Lemaitre, Sardou, Coppée stb. A Rue Auber egyik házának negyedik emeletén volt ez a találkozóhely. A háziúr a Figaro külföldi rovatának szerkesztője volt. Egész Páris tisztelte. Mindenekelőtt nagy jövedelme volt, hisz a Figarón kívül a „New-York Herald“-ba és a „Gil Blas“-ba s dolgozott, s munkatársa volt a legelő- kelöbk külföldi lapoknak. Jól fizették az összes lapok, de azt beszélték felőle, hogy a tőzsdén is tekintélyes összeget nyert. Vasárnapi ebédjei csak növelték tekintélyét, ami nem csodálható hisz a francia főváros legelőkelőbb irói nála találkoztak. S nemcsak irodalmi nagyságok jöttek össze házában hanem az ifjú Franciaország legnagyobb ind tehetségei is. Jaques Saint-Cére, ez volt a házigazda neve, illetőleg irói neve, éles szemmel ismerte fel a tehetségeket. Saint-Cére vendégei Franciaország legnagyobb íróivá lettek, ő maga azonban szomorú sorsra jutotf. Meg akarta zsarolni Max Lebaudyt, de még ma is sokan hisznek ártatlanságában. A törvényszék fel is mentette Saint-Céret. De a vizsgálati fogság megtörte a még életerős embert. Tettereje még egyszer feléledt és megalapította a Crie de Parist. Azonban már nem vitte soká. A sok szenvedés aláásta az egykor hatalmas ember egészségét s rövid néhány év után a halál megváltotta. És ami csak természetes, a nagy francia irók, akik egykor, mint ismeretlen emberek ültek asztalánál vasárnaponkint, nem kisérték ki koporsóját, Én mindig szeretettel gondolok e balzacszerü hősre. Még azt sem bánom, hogy sohasem adta vissza a pénzemet, amit neki kölcsönöztem. így legalább nem kellemetlen, hogy egy sze- génynyé lett Írónak voltam éveken keresztül vasárnapi vendége. De sokat köszönök neki, ezt el kell ismernem. Mint tapasztalatlan fiatal ember érkeztem Párisban. Tanácsainak köszönöm, hogy nem őrölt meg az éjjeli Páris, amint őt megőrölte, a modern francia irók legjobb ifjúsági barátjai. Marcel Prévost. tavaszi és nyári angol szö- vetujdonságok óriási választékban érkeztek meg Weisz Gyula posztó és gyapjúszövet üzletébe Deáktér 21. sz. Merlin Sohn et Co Oá nVSyN.“
