Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-19 / 46. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. márczius 19. Szatmár, márczius 18. A Széchényi-utczán lévő püspöki palota nagy ebédlőjében délszaki növények között fekszik ravatalon a kathólikus világ nagy halottja Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök. Körülötte a klérus tagjai állanak és buzgón imádkoznak a nemes- szivü fenkölt gondolkozást! egyházfejedelem lelki üdvösségéért. Lapunk egyik múlt számában Hoch János tollából jellemeztük a mi nagy halottunkat, a ki életében fáradhatatlan vezetője volt a szatmári egyházmegyének, a kinek halála mélységes gyászt hozott az egész kathólikus világra. Tizennyolcz esztendőt töltött e város falai között. Ez idő alatt mindenki szere- tetét nyerte meg, mert jelszavaihoz: „dilec- tione et pace“ híven teljesítette szive mélyéig eltelve a nehéz és áldásdus egyházi kormányzást. Petrik Ottó dr. budapesti tanár szerdán este érkezett Szatmárra, hogy a püspök holttestét bebalzsamozza. A bebalzsa- mozás körülbelül csütörtök reggel 4 óráig tartott és sikerült is, úgy hogy a holtetem évszázadokon át ellentáll az enyészetnek. A holtestet csütörtökön délután szentelték be és helyezték a díszes ravatalra, a melynek megtekintésére pénteken 9 órákkor a közönséget is bebocsájtották. Meszlényi Gyula üvegkoporsóban fekszik. Nagyon szép halott s meg sem látszik rajta a nehéz betegségnek nyoma. A végrendeleti. Szerdán délelőtt a szatmári kir. járásbíróságnál bontották fel az elhunyt végrendeletét. Az aktusnál Szűcs Lajos kir. járás- biró, Pemp Antal kanonok, Szabó Norbert kanonok és Lesenyey Ferencz voltak jelen. Meszlényi Gyula a végrendelet végrehajtóiul Szabó István és Pem Antalt nevezte meg, a kiknek is 100—100 drb. cs. és kir. aranyot hagyományozott. Az általános örökös a szatmári egyfizető lakót annak rendje és módja szerint kezdte kipakoltatni. Az ám de a lakó is a kapitányságra szaladt. — Gida bácsi, adjon tanácsot a háziúr e rettenetes időben szegény családommal ki akar dobni a lakásból. Mit tegyek ? — Hát ne hagyd magad — fiam. Hallván ezt az impertinenciat Gidabácsi nagyott morgott és e sorok írója (Bodnár Gáspár szerkesztő) felé emelte gyilkoló tekintetét és igy szólott nagy nyugalommal. — Ez a te müved, akasztófáravaló, Hálátlan, hát ezzel köszönöd meg, hogy bepátronáltalak a püspöknél tanárságra. (Az öreg ur, szentül meg volt győződve arról, hogy Bodnár Gáspár ftndő szerkesztőt a szatmári gymnáziumhoz ő neveztette ki tanárnak.) Egy kérelem. Nagy öröme volt az egész városnak mikor hire futott, hogy Meszlényi Gyula püspök a királyi felség v. t. b. t. lett. Egy paptanár is sietett a kegyelmes úrhoz kézcsókra. A püspök kegyesen fogadta és már előre hangoztatta: — Csak semmi dikció fiam. — Nekem egy alázatos kérésem van kegyelmes uram. házmegye, de azért úgy a város jótékony intézeteiről, mint csalágtagjairól és egyéb egyházi intézményekről sem feledkezett meg a nemes szivü egyházfejedelem s úgy a hogy életében bőkező volt mindenkivel szemben, olyan most is az utolsó akaratának teljesítésében. A végrendelet főbb vonásokban egyébként a következő: A végrendelet általános örökösévé a róm. kath. egyházmegye tétetett, ezenkívül a szatmári róm. kath. fiúiskola fentartására 200.000 koronát adományozott azon kikötéssel, hogy ha valaha ezen iskola felekezeti jellegét elveszítené, az egész összeg visszaszáll az egyházmegyére. Szülőhelyén, Velenczén (Fehérm.) létesítendő apácazárda céljaira 60,000 koronát, a helybeli apácza zárdának 10,000 koronát, a kálvária templom fentartási költségeire 20,000 koronát: a komáromi egyházmegye kath. egyleteinek kb. 6000 koronát hagyományozott. A püspöki palotában, szőlőiben, birtokán levő összes ingóságait, ékszereit, bútorait, képeket, múzeumi tárgyakat Szabó István püspöki titkárnak hagyományozta azon kikötéssel, hogy bizonyos dolgokat megbeszélés szerint hova és kinek juttason. Az udvarmesterének évenként 1000 koronát, a komornyikjának évi 800 koronát életfogytiglan hagyományozott. A Velenczén lévő szőlőjét, egyedüli ingatlanját Meszlényi Pál testvérének hagyományozta. Összes rokonainak, kikről külön-külön említés van téve, 80,000 koronát hagyományozott. Hám János szentté avatásának perére 20.000 koronát hagyományozott oly kikötéssel, ha a per bizonyos idő alatt nem volna lejáratható, az összeg a szatmári róm. kath. egyházmegyét illeti. Előkészületek a temetésre. A káptalan szerdán délelőtt értekezlete* hivott össze, hogy a temetés iránt intéz- kedhessék. Meszlényi Gyula ugyanis életében azon óhajának adott kifejezést, hogy ne a székesegyházban temessék el. A rava- alára koszorúk és virágok mellőzését kérte. Mindezt híven be is tartják. A temetést Várossy Gyula székesfejérvári püspök fogja — Hallgatom. — Ennek előtte hosszú évekkel olyan természetesen szaladt ki kegyes püspökömmel való beszédközbe, hogy kegyelmes uram. Akkor a számra méltóztatott iizni. Most arra kérem alázattal kegyelmességedet kegyeskedjék megbocsájtani és a számra sem ütni. A püspök később többeknek említette, hogy mikép hódolt neki egyik papja, Széna vagy szalma. Volt a püspöknek egy igen nyugtalan papja, ki minduntalan pályázott hol erre, hol arra plébániára. Egyszer újra folyamodván egy jobb beneficiumért s nagyon hosszus időnek tartotta a döntés bekövetkezését. Kézcsókra indult tehát és jelezte a püspöknek, hogy alázatos kérdezni valója van. — Maradjon itt ebédre, szólt kegyesen püspök s akkor módját ejtjük, Ebéd alatt a püspök csakugyan szóba hozta a dolgot. — Hát mi kérdezni valója van ? — Csak azt vagyok bátor kegyes atyámtól megkérdezni a pályázat ügyében, hogy széna e vagy szalma? — Zsúp ! — válaszolt a püspök, és ezzel az ügy befejezést nyert. végezni, a ki hétfőn délután érkezik Szatmárra. A temetés kedden délelőtt lesz. Meszlényi Gyula elhunytáról a következő gyászjelentést adták ki: Meszleni Meszlényi Miklós, fia Géza, meszleni Meszlényi Antal, meszleni Meszlényi József és meszleni Meszlényi István és fia szomorú szívvel jelentik maguk és az összes rokonok nevében hőn szeretett test- véröknek, nagybátyjuknak illetőleg rokonuknak, Nagyméltóságu és főtisztelendő meszleni Meszlényi Gyula, Szatmári Megyés Püspök, Ö Szentsége X. Pius Pápa Trónálló Házi Praelátusa, Római Gróf, O Császári és apóst. Királyi Felségének v. b. t. Tanácsosa, az elsőosztályu Vaskorona Rend Lovagja, a Szent-Sir-Rend Vitéze, a Német Lovagrend Mária-Keresztes Lovagja, Aranymisés Áldozópap, stb. Urnák, 1905. évi március hó 14-én éjjel 10 és fél órakor, hosszú szenvedés s a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványait f. hó 21-ik napján fognak ünnepélyesen beszenteltetni s az egyidejűleg megtartandó engesztelő szentmisék bemutatása után a szatmárnémeti temetőben levő kápolna sírboltjában örök nyugalomra helyeztetni. Kelt Szatmárnémeti, 1902. év március hó 15. Az örök világosság fényeskedjék neki ! A temetés. Meszlényi Gyula megyés püspököt kedden délelőtt helyezik örök nyugalomra. A temetés módozatait a káptalan ma állapította meg s a következő: Várossy Gyula székesfehérvári püspök hétfőn délután a gyorsvonattal érkezik Szatmárra. Ugyancsak hétfőn érkeznek a bejelentett küldöttségek, egyházak, megyék és városok megbízottai. A temetés reggeli 9 órakor kezdődik. A püspöki székház ebédlőjéből Meszlényi püspök koporsóját az udvarra hozzák, a hol ravatalra teszik és Városi Gyula püspök beszenteli. Innét az egyházmegyei papság a székesegyházba viszi a koporsót, a hol a szentély előtt az első két mellékoltár között felállított ravatalra helyezik. Itt nagy gyászmise lesz, a melyet fényes segédlettel Várossy Gyula püspök végez. Ezután a koporsót a halottas kocsira teszik és a püspöki székház előtt a Kossuth Lajos-ut- czán keresztül viszik ki a temetőbe. Ott ismét gyászszertartás lesz, mely rövid ideig tart, s aztán a kápolna hátsó végén, a kripta lejárója felett készíift sirüregbe helyezik. Eddig Komárom város, Ungvár, Székesfehérvár, Nagyvárad, Kassa, jelentették be a küldöttségeket. A temetésre B u b i c s Zsigmond kassai püspök is megérkezik s a Pannóniában vesz lakást. A püspök elhunyta alkalmából rengeteg részvét távirat érkezett a káptalanhoz az ország minden részéből. A ravatalra máig Báró Vécsey József és gyermekei helyezlek élővirág koszorút, azonkívül egy névtelen csokor is került a gyászszobába. Magyarázat a végrendelethez. Mint fenntebb említettük, az elhunyt egyház fejedelem ki egész életét a jótékonyságnak szentelte, halála után is vagyona tekintélyes részét erre az oltárra szentelte. A végrendelet terjedelmes és részletesen sorolja el a hagyományozott összegekről szóló intézkedéseit. A hatodik pont szerint a püspök a szatmári residenciában található összes ingóságait, a mely alatt mindaz értendő, a mit az „ingó“ fogalom neve alá tartozik — Szabó István pápai kamarás, irodaigazgatójának hagyományozta. Ezt a végrendelkezési pontozatot igen sokan félre magyarázták, ezért helyén valónak tartjuk az alábbi felvilágosítást és a végrendeletnek ide vonatkozó részét leközölni : Meszlényi Gyula halála.
