Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)

1905-03-10 / 43. szám

Szatmár, 1905. márczius 19. Péntek Második évfolyam 43. szám. smmiu napló FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Megjelenik hetenkint kétszer hétfőn és pénteken. Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K | Negyed évre 2 K Fél évre 4 K | Egy hóra 1 K Vidékre postán küldve: Egész évre 9 K Fél évre 4.50 K Negyed évre 2.50 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Sjapnnk előfizetési ára máiét kezdve helyben ház­hoz hordva egy negyed­évre 2 korona. Vidékre postán küldve & korona •SfP fillér. Aki április 9-től kezdve előfizet a „Szat­mári A'apló“-ra az egész márezhfs kában dij la ta­nai kapja a lapot. A magyarság fejlődése az utolsó kétszáz év alatt. Szatmár, márc. 10. Ezzel a czimmel jelent meg a napokban Ajtay József dr. tollából egy röpirat, mely beható tanulmány alapján, az igazság meggyőző erejé­vel mutatja ki a magyarság nagy arányú fejlődését az utolsó kétszáz esztendő alatt. Megbízható kiforrásokra, két­ségbevonhatatlan statisztikai adatokra, történelmi tényekre és igazságokra hi­vatkozik; józan logikával következtet, élesen bonczol és szakavatottan cso­portosítja az összetartozó és különíti el az össze nem tartozó dolgokat, úgy hogy hinnünk kell szavainak. Meg- czáfol számos oly felfogást,- mely majdnem átment a vérünkbe; kimu­tatja, hogy valótlanok a magyar faj beolvasztó képessége ellen fölhozott érvek s oly elragadó képet tár elénk a magyarság fejlődéséről, hogy szi­vünk és lelkünk felemelkedik egy szebb jövendő reményétől. A röpirat először is a XVIII. szá­zad Magyarországának fajnépességi viszonyait állapítja meg. A törökök kiűzése után a Nagy Magyar Alföld és a Dunántúl jórésze majdnem lakatlan terület s a magyar­ság a határszéli megyékben és Erdély­ben van nagyobb sjzáinmal. Az adóköteles lakosságnak 1715 és 1720-iki összeírása szomorú képet tár fel az ország népességi állapotá­ról. A 2’5 millió lakosságból volt: magyar 1,160.000 azaz 46 százalék német 338.000 » 13 tót-ruthén 455.000 77 17-8 „ szerb-ruthén 109.000 77 4’2 „ oláh 490.000 77 19 „ De a népesség száma csakhamar megnövekedik s egész népvándorlás- szerü átalakulás megy végbe az or­szágban. A hegyvidéki magyarság le­vonul az Alföldre, helyébe özönlenek a tót, ruthén és oláh bevándorlók; számos német telepitvény keletkezik a Dunántúl, Duna-Tisza közén, Tisza balpartján, Tisza-Maros szögén: a szászok újabb német bevándorlókkal erősödnek meg; délről a horvát és szerb telepesek nyomulnak az or­szágba úgy, hogy az 1785, 86 és 87- iki népszámlálás II. József idejében már 8 millió lakosságot tüntet föl Magyarországon. De a 8 millió lélekből kevés volt magyar, összesen csak 2,320.000, mig a nem magyarok száma 5,680,000-re emelkedett. A magyarság arányszáma 1720-tól 1787-ig 46 százalékról 29 százalékra csökkent és ha Horvátor­szág és a Határőrvidék lakosságát is beszámítjuk, a magyarság számaránya 25 százalékra, az ország lakosságá­nak negyedrészére hanyatlik. Megdöbbentő csökkenése ez a magyarság számarányak és félni le­hetett, hogy a magyar nyelv elenyé­szik, mint egykor a kunoké. II. József abból a tényből kiin­dulva, hogy a lakosság legcsekélyebb része beszéli a magyart, a németet tette meg hivatalos nyelvül. Felfüg­geszti az alkotmányt s II. Lipót rövid uralkodása után I. Ferencz jóformán abszolút uralmat honosít meg Magyar- országon. így hát Magyarország államisága koczkán forgott, sőt a magyar faj is a lét és nem lét határán imbolygóit. Azonban egyszerre elkövetkezik a nemzeti ujjáébredés korszaka. A sikvidékre levonult magyarság beol­vasztja a közzéje települt idegen aj- kuakat s egy pár emberöltő alatt tö­mött, egységes magyar nép lakik az Alföldön és Dunántúl. A maga erejét lassankint fölismerő nemzet fegyverrel is kész megvívni szabadságát s midőn az abszolutizmus mégis győzedelmes­kedik rajta, mégsem törheti már meg többé. Dal. Kezembe sápadt sárga rózsák, Elhervadt szirmú liljomok. . . Siratnak egy-egy drága órát. . . Hisz álmaim már mind romok! Emlékét csendben ünnepelve, Elsuttogok egy lánynevet. . . A ködös, kopott, szürke csendbe, A búcsúzó nap rám nevet! Kacag — hogy úgy fáj a valóság, Kacag, hogy álmaim romok. . . — Úgy sírnak mind a sárga rózsák S a hervadt szimu liljomok. . . Karafiáth Jenő. Az ufcza meséiből. Április. A három éves Ferike lélekszakadva fut a mamájához, aki a fűtött iivegfolyo- són munkáz. — Anyus, anyus! Gyere hamar, a mademoiselle egy idegen bácsival csóko- lózik a szobájában! A nagyságos asszony felugrik és a franczia kisasszony szobája felé siet Feri­kével. Mikor a szoba ajtaja elé érnek, a kis fiú egyszerre vidáman ugrálni kezd és igy kiabál: — Április! Április! Megcsaltalak mama!! — Nem is idegen bácsival csókolö- zott a kisasszony, hanem — a papával.. . Szegény vállalkozók. Morbicer ur, aki nagyvállalkozó, me­séli a kávéházban, rumos feketekávé mellett: — Különös, hogy a munkás és vál­lalkozó háborúskodásában mindig a sze­gény vállalkozó marad vesztes. Egyszer például alkalmaztam a vállalatomnál egy hivatalszolgát. Negyednapra megütötte a guta és meghalt. Az örököseit bepereltem kártérítésért és képzeljék, uraim, elutasított a bíróság a kérésemmel. Hát miért irigyel- nek minket szegény nagyvállalkozókat?! A kritikus. A szigorú, kegyetlen kritikus szemet vetett az erdő egyszerű pacsirtájára. — Milyen gyönyörű tollazata van s a hangja is mily szép! — szólt hozzá a szigorú kritikus és nyájas ábrázatot vágott. A pacsirta észre sem vette a nyájas- hangú embert, átrepült egy másik ágra és tovább énekelt. — Hallgass meg, madarak királya, er­dők fejedelme, legszebb hangú pacsirta, hallgass meg! — rimánkodott tovább a kritikus és folyt a nyála a nagy szere­lemtől. A paczirta azonban nem törődött ve- te, vígan röpködött egyik ágról a másikra. A kritikus ekkor dühösen hazamentés egy kéthasábos cikket irt a lapjának, amely­ben a sárga földig lerántotta a madár gyö­nyörű énekét. . . Másnap a pacsirta már ott volt a lakásán. . . Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy üzletemet Deák-tér 4. szám alá a volt Frankó-féle helyiségbe helyeztem át. Ellenben a régi helyiségemben levő üzletemet teljesen beszüntettem. — Uj helyiségemet a legjobb minőségű áruval tetemeseu megnagyobbítva ren­deztem be úgy, hogy a legkényesebb igényeknek is megfelelhetek. Olcsó ár, pontos, gyors kiszol­gálásról biztosítom tisztelt vevőimet. Kérem továbbra is nagybecsű pártfogásukat. Teljes tisztelettel Meiiner Miiimán rtisBieresBieiíá Egyedim eíáSáf

Next

/
Thumbnails
Contents