Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-04 / 28. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. február 4, Saját tudósítónk távirata. Budapest, febr. 3. A inai események. Andrássy Gyula gróf tegnap este Bécsbe érkezett, hogy ma a király meghívására ő felsége előtt megjelenjék. Andrássy a Bristol szállodában fogadott lakást, a hol ma reggel Tisza István gróf is megjelent. Andrássy korán kelt és hosszasan tárgyalt Tiszával, Délben megjelent ő felsége előtt. Kihallgatása másfél óránál tovább tartott. A kihallgatás eredménye az volt, hogy a király mielőtt döntött volna a jövőre nézve, megbízta Andrássyt, hogy puhatolódzék a pártoknál, vájjon mily körülmények között lehetne a legszükségesebb államháztartási ügyeket gyorsan lebonyolitani. Mikor Andrássy a Burgból á Bristol szállóba jött, az ott várakozó újságíróknak ezt mondta : — Most visszamegyek Budapestre és tájékozódni fogok a pártoknál, hogy mik a feltételek, a melyek alapján a helyzetet legrövidebb idő alatt megoldhatjuk. Néhány nap múlva visszajövök Bécsbe és előterjesztem őfelségének eljárásom eredményét, hogy a további megbízásokat megkapjam. Andrássy és Tisza még ma visszaérkeztek Budapestre. Politikai körökben igen súlyosnak tartják a helyzetet és kíváncsian várják Andrássy nyilatkozatát, a melytől függővé teszik a válság további sorsát. Andrássy holnap az ellenzék vezérlő bizottságával fog tárgyalni. Tisza bucuja. Ő felsége ma elfogadta a kabinet lemondását. Bécs búcsúztatja Tiszát. Persze siránkoznak a Lajthán túl. Tudják, hogy Tiszával s pártjával együtt megbukott Magyar- országon az osztrák érdekek kormányrész- röl való dédelgetése. Érthető hát, hogy Abrahanovics, a Reichsrath Perczelhirhedt- ségre jutott néhai elnöke, aki elsőnek sietett Tiszát a Dániel-lex alkalmából üdvözölni, gyászos megdöbbenéssel mond Tisza István fölött dicsőítő halotti beszédet. Az uj kabinet. Politikai körökben biztosra veszik, hogy a válság a függetlenségi pártnak a kormánypártban való aktiv szereplése nélkül meg nem oldható. A Kossuth-párt az engedményeket szigorúan ehhez köti és ettől el nem tér. Igen komoly helyen állították össze a következő lisztát, a mely az uj kabinet névsorát tartalmazza. Miniszterelnök: Gróf Andrássy Gyula. Belügyminiszter: Gróf Apponyi Albert. Kereskedelmi miniszter: Kossuth Ferencz. Földművelésügyi miniszter: Darányi Ignácz. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Wlassics Gyula. Pénzügyminiszt.: Popovics Sándor. Király személye körüli miniszt.: Báró Bánffy Dezső. vagy: Gróf Zichy Aladár. Kristóffy megy. Az uj kabinet megalakulása után az ország főispáni karában is óriási változás fog beállani. A Tisza által a vidékre küldött főispánok eltávolítása befejezett tény. Fővárosi tudósítónknak alkalma volt a távozó főispánok névsorát megtekinteni. Bennünket annyiban érdekel a dolog, hogy Kristóffy is a távozók között van. A kegyelmes ur és a kortespíakátja. Ez fájjon a szatmári klikknek. Már tudniillik arról a kegyelmes úrról van ismét szó, a ki Szatmáron és Budapesten kibukott a választásból és a ki nagy- nehezen Szászsebesen jutott mégis mandátumhoz. Ez az ur Hieronymi Károly, Szat- már város volt országos képviselője, a ki, hogy csak kivasalja a „derék“ (?) szászoktól a megbízólevelet nem átallotta azt sem, hogy a magyar nyelv ellen kövesse el a legnagyobb bűnt, a mikor dicstelen kortes plakátját németül ragasztatta ki. Ezért fájjon, most a szatmári klikknek a feje. Vakulj magyar! Nézd, a miniszter ur mi mindenre képes, hogy be jusson a t. Házba. Lapunk egy barátja Szászsebesről egy plakátot küldött be nekünk, a melyen a magyar nyelv dicsőségére, fa magyar miniszter urnák jelöltségét hirdetik a következőképen : Ss isb? d?r ftbgcordMtM Kandidat Löhlbach« VfatKreisíS 5r. CxHcUhíí Jkrr Kar! Jíieronymi t u. K. Jísnöcljtninister. Koch! Koch! Koch!- _____ Hi eronymi ur két piszkos választáshoz — a szatmárihoz és a terézvárosihoz — már odaadta a nevét, miután ott nem kellett, most gyarapítja az ő mandátumvadászata körül összegyűlt botiánykrónikát német nyelvű falragaszokkal. Maga ez a tény jellemzi, hogy Hieronymi, az immár bukott miniszter nem válogatós az eszközökben. Neki mandátum kell, mert a miniszteri szék úgyis nagyon megingott alatta. Hoch ! Hoch ! A városi tanács ! H I R E K. Nyilatkozat. A „Szatmári Napló“ egyik számában jeleztem már, hogy a „Szamos“ cziinü lap ellen orvtámadása miatt sajtópert indítottam. Ez a lap, mint a csütörtöki számában válaszol a nyilatkozatomra. A közönség tájékozására fel kell említenem, hogy az a kérdéses ügy még jogerősen nincs befejezve, amennyiben ujrafelvételi eljárás van folyamatban és ettől a jogorvoslattól joggal remélem, hogy egy téves bírói minősítést fog megváltó ztaini. Mert köztem és Hartman között íegfölebb polgári kárkérdés forgott fenn, de ennek az ügynek bünügygyé való minősítése csak téves jogi meggyőződés kifolyása lehetett. Ezen azonban segíteni fog az igazságszolgáltatás. Jellemző mindenesetre a „Szamos“ roszakaratu és közönséges magatartására, hogy ebből kifolyólag politikai okok leple alatt ellenem ilyen botrányos hajszát indított. Szatmár város független érzelmű lakossága azonban, akik tudják, hogy nemes politikai érdek szolgálatában működtem és működöm — bizonynyal undorral fog elfordulni az ilyen bornirt eljárástól, amelynek csak az lehet czélja, hogy boszut álljon egy csúfos vereségért. Ezt a „Szamos“ ily módon nem fogja megreparálni, hanem ellenkezőleg azt a czélt érheti el, hogy olvasó közönsége megvetéssel dobja el magától, m pedig a „Szamos“ minden intrikájával szemben mégis emelt fővel átlók a közvélemény mindenható színe előtt, mert a gyalázatos eljárással szemben hiszem, hogy Szatmár város nagyközönsége felfüggeszti álláspontját e kérdésben, a sajtóbiróság döntéséig. Mindezekből kifolyólag nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a „Szamos“ szennyes és közönséges viselkedése nem egyéb mint rága-lom, a melyet : megtorlatlanul em hagyok. A sajtóbiróság fogja eldönteni ezt a kérdést és az Ítéletet annak idején megfogja ismerni a nagy nyilvánosság is. Végül megjegyzem, hogy a „Szamos“-sal, bár mit is ir, csak a bíróság előtt tárgyalok. Mutassa Sándor. Sors. Én ? szürke folt csak. Ön ? ragyog. Maga ?' kocsin jár. Én ? gyalog. Maga ? úgy hallom, örökké vidám. Én ?farsangkor csak, még akkor se tán. A Maga ajkán örök a mosoly. Az én szivemben kétség bujdokol. Ön? meg se lát. Én? bolygók, Önt /keresve, Ha jő a nap s ha rám borul az este. Ön ? mit sem sejtve kocsiz, kedvesem, Én? gyalogolok tovább, csendesen. Hifii i ftiff. — A „Szatmári Napló“ kaucziója. A „Szamos“ ez. lap illetve, a szatmári fél- hivatalos legutóbbi számában közli Klein Vilmosnak egy beadványát, a melyben a „Szatmári Napló“ részére letett óvadékot visszavonja, és kijelenti, „hogy az óvadék letételével nem volt szándéka a nevezett hírlappal szolidaritást vállalni semmi irányban“ mert a t. tanács tagjait megrágalmazta „egyéni“ becsületükben. Hát ezen a fura nyilatkozaton csak kacagni lehet. Nem akarunk Klein Vilmos úrral polémiába bocsájtkozni, mivelhogy a választást el akarjuk felejteni, azt azonban mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ha a t. tanácsnak mindenképen szívességet akar tenni, akkor a jövőben olyan ügyet használjon erre a czélra, a mely az ő személyétől j teljesen független, nem pedig olyat, a i melyben aktiv szerepe volt. — A szatmári uj városháza. Mikor Bart'na Kálmán gazdasági tanácsos a városháza újjá építésére vonatkozó tervezetét j benyjutotta, megírtuk, hogy a város tanács ! ezzel az ügygyei behatóan fog foglalkozni. Időközben a különféle politikai köriilmé- ■ nyék miatt ez a kérdés le került a napirendről. Tegnap a tanács ülésén szóba került végre a városháza újjáépítése, a mely fölött azonban nem döntöttek. A tanács elhatározta, hogy az építés ügyében egy szükebb körű bizottságot küld ki a kivitel módozatainak
