Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-04 / 28. szám
Szatmár, 1905. február 4. Szombat Második évfolyam 28. szám. SZATMÁRI NAPLÓ-2 T'fl V \ FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG A ELŐFIZETÉSI ÁRAK: j Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: i „ ~T 1-----Egés z évre 10 K j Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K j N . . SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Fél évre 5 K í Egy hóra IKí Fél évre 6 K i eS^e ev e v Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Előre! Szatmár, febr. 3. A melyik győző elég erélylyel nem üldözi a megfutamított ellenséget, — időt ád neki az összeszede- lőzködésre. Ezt az elemi és megdönthetetlen taktikai szabályt nem lehet eléggé figyelmébe ajánlani a győztes ellenzéknek. A történelem lépten-nyomon igazolja azt a könyörtelen igazságot, hogy a kihasználatlan győzelem — fél győzelem, ha ugyan nem egész vereség. A győzőnek ép úgy veszedelme a diadal mámor szédületében való dobzódás, — siker nagyságában való elbizakodás — vagy a váratlanság feletti meglepetés — mint a minő bizonyos, hogy a demoralizált ellenfélnek önbizalmát adja vissza a fölös nagylelkűség „pardon“-ja: — melyet a legtöbbször gyengeségnek magyaráz, aminthogy az is. Elfelejtjük azt a harmincz évet, a mit ez a párt a szó szoros értelmében elrabolt a nemzet életéből. A mi alatt nem vitte a nemzetnek sem anyagi, sem erkölcsi fejlődését előre egy jottányira sem. Sőt minden lehetőt megtett annak megakadályozására. Oh, minő gunynyal alkalmazták e szerencsétlen nemzetre azt a „fejlesztési“ elvet, amely igy szól: „Sub pondere eresbit palma.“ Elölték, agyon terhelték: — hogy a teher alatt nőjön magasabbra. Látjátok a csenevész ipart? Látjátok a korrupt kereskedelmet, a mely az üzlet igazi hajlékaiból kiszorulva: a lelkiismeret templomából csinált zsibvásárt? Látjátok az elcsenevészedett önérzetet- A görbévé torzult gerin- czeket? Láttátok a büszke szittyát, talpnyaló kutyák módjárá szaladgálni a miniszteri előszobákban és a vidéki basák lábikrái között? Láttátok a megye büszke urait, — kik kiérdemelték hajdan a „nemzet védbástyái“ nevezetet, a mint kenyeret és sót kínálnak az újkori magyar Potemkineknek. ? Láttátok a törvényt rongydarabokban, hogy beletakarják a „húsos fazekak“ maradékát? Láttatok mindent, a mi a nemzet hajdani erénye volt — fertelmes bűnné alacsonyultan ? Láttátok az erőt — mint satra- pai önkényt? A józanságot — a jogfeladás képében. Az önérzetet — a ! lemondás köntösében. A nemzet jövőjének képét — mint a poklok kapuját, melyre a reményfeladas van íölirva a komor gyalázat betűvel: „Lasciate ogui eperanza!“ Ez mind a — ma bukott — sza- badelvüpárt müve volt. De mind félre tesszük ma ezt és csak erre az iszonyatos téli választásra gondolunk, rnelylyel „igazolni“ akarták november 18-ikát . . A zsebkendőt ... A darabantokat.., Az ellenzék szemben állott egy j ogtipró mindenre kész kormány hatalmával. De ez nem látszott nekik ; elégnek. Hatalom, pénz, katonai szurony, korteskedő főispánok, szolgabi- rák, — egy közigatási apparátus, le az utolsó falusi esküdtig a jegyzőn és falubirón keresztül, „szelíd nyomás“, csel, trükk, a korcsmárosok fenyegetése a licentiák elvesztésével és Isten tudja még mi minden, ez mind nem volt elég. Tetejébe segítségül hívták a 18 fokos csikorgó téli hideget is! | A spekulácziót egy Ínséges esztendő nyomorára . . . És még ők beszélnek az ellenzék terrorizmusáról. A választások az egyesült ellenzéknek adták meg a túlnyomó többséget. Saját fegyverével üldözzük ki az ellenséget a magyar politikai élet csarnokéból. A „többségi elv“ — és a fegyver. Hát előre! Sarkába nyomban a megszaladt Belzebub csordának. A csatatér ura az ellenzék. Még impozánsabb lenne számban, — ha a választások nem oly aljas eszközökkel folynak. Itt nincs semmi kétség. Az egyesült ellenzék tegye rá a hatalomra a kezét s ne pihenjen addig, inig mindaz, a mi körülfolyta í küzdetem s a miben a többség is egyetért: az önálló vámterület; a magyar hadsereg; a választási reform és a házszabály módosítva nincs. Mindezeknek ma megvan a többsége az uj házban és ez a többség mindezekért felelős a magyar nemzetnek! Akkor azután, ha ezen alapvető munka egyesült erővel keresztül lett vive — ám oszoljon fel a coalitio s vegye át birodalmát az a párt, melyet az uj választási törvény alapján, igazán a nemzet többségének meg- ! nyilatkozása fog a nemzet többségévé avatni. A „volt“ szabadelvű párt pedig vonuljon be azon a kapun, amelyen a saját jeligéje áll: „Hagyjatok föl minden reménynyel!,, A Habsburg-uralom válsága. Ezzel a címmel Fáy Béla cs. és kir. kamarás röp- i iratot irt, amelyben azt bizonyítja be, hogy a Habsburg uralom jelenlegi intézőinek a politikája már nem is összbirodalmi politika többé, hanem gyámoltalan és kétségbeesés sugallta törekvés arra, hogy Magyarországot minden tekintetben akciókéntelenné tegye, egyszerűen szemlélőül szegezze le és ne juttasson neki szerepet a monarkia jövőjének alakulásában. A röpirat oda konk- ludál, hogy ez a politika mentesíti Magyar- országot a Habsbnrgok jövője tekintetében minden felelőségtől és elősegíti Ausztria németségét abban, hogy csatlakozzék Németországhoz. Becsapták a királyt.-7 A politikai helyzet. — Szatmár, febr. 8. Gróf Tisza István fenn járt a Burgban. Ott volt a király színe előtt és a felség most már tisztában van azzal, hogy akiktől tanácsot kért, állandóan becsapták. Nem becsülték meg annyira azt a kiváltságos helyzetet, hogy szavukat a király rendelkezésére adják, hogy igazat beszéltek volna. A király elé való meghívásban nem azt látták, hogy szükség van az őszinteségükre, hanem alapot szolgáltattak arra, hogy továbbra is tévedésben legyen a nemzet akaratát illetőleg a királyi ak'arat. Nem a nemzet, hanem maguk érdekében készítették el az informácziót és ebben sző volt holmi utópisztikus álláspontról is, a negyvennyolczról, — ami persze szóba se jöhet. Ennek a következetes állításnak tulajdonítható az, hogy az udvarnál olyan szörnyű konsternácziót idézett elő a most lezajlott választás eredménye. Hát csakugyan, komolyan létezik függetlenségi párt? Erről még senki se szólott és mert valószínű, hogy egyéb kérdésekben is eny- nyire híven informálják a királyt, jó lesz ezután óvatosabban megválogatni azokat, a kik felvilágosítást, tanácsot adnak ő felségének. Annál is inkább kell ez az óvatosság, mert semmiféle érdek még a legosztrá- kabb szempont se nyer azzal, ha nem kap tiszta képet arra a kérdésre, hogy mit kíván a magyar nemzet? Jó lesz tehát meg- békülni azzal a gondolattal, hogy a király nagyot változtatott azon a listán, a melyből informálni szokták. Végre is megunhatta azt az örökős hazudozást, a rnelylyel nap-nap után „kedveskedtek“ neki. És hogy a király belátta, mikép ez a hazudozási rendszer tarthatatlan bizonyítja az, hogy ő felsége Andrássy Gyula ajánlatára az ellenzékből is meg fog hallgatni néhány politikust és az ezekkel folytatott beszélgetés után fog majd dönteni a miniszter válság és ezzel a továbbiak dolgában. A mai események a következők:
