Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-02 / 27. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. február 2. A mikor ő felsége a Kossuth párt diadalát meghallotta és jelentették néki, hogy Tisza referálni jön hozzá, haragosan szólt: — Diesen Hazardspieler willich nicht mehr sehen! (Ezt a hazardjátékost nem akarom többé látni.) Lám, lám hogy lesz valakiből egyszerre Prachtmensch, és hogy lesz a Prachtmenschből közönséges Hasardspieler. Ö felsége egyébként a Tisza kabinet összes tagjaira nagyon haragszik. Bécsből jelertik, hogy a király Khuen grófot, a ki a napokban a felséget a szánalmas politikai helyzetről akarta informálni, — nem fogadta. Az uj kormány. A politikában soha nagyobb bizonytalanság nem volt, mint most, az ellenzék fényes győzelme után s akiken a jövendő helyzet megteremtésének a gondja nyugszik, ugyancsak nehéz napokat élnek át abban a tusakodásban, amelyben a kiváltságok és aspirácziók közül a megvalósithatókat kell kilnivelyezniök. Még messze van a probléma megoldása, de a fantázia már a végső eredménynyel is foglalkozik. Ma előkelő politikusok társaságában ez az ideális, koalíciós liszta forgott közkézen: Miniszterelnök: Andrássy Gyula gróf. Pénzügyminiszter: Wekerle Sándor dr. Belügy: Bánffy Dezső báró. Kereskedelem : Széli Kálmán. Igazságügy: Wlassics Gyula dr. Földmivelés: Darányi Ignácz dr. A király személye körüli: Batthyány Lajos gróf. Honvédelem; Pávai Vájná ezredes a Ludovika parancsnoka, Közoktatás: Csáky Albin gróf. Horvát miniszter: Cseh Ervin. A névsor gondoskodik egyben Apponyi Albert grófról is, akit a Ház elnöki székébe helyez. Batthyány Tivadar grófról, aki Posner bárót váltaná fel a fiumei kormányzóságban. Annyi bizonyos, hogy ha túlságosan sok reális alapja nincs is ennek a a kombinácziónak de — kellemes olvasmány Egy csekély összeg. Budapesti tudósítónknak alkalma volt beszélni egy előkelő politikussal — kinek őszinteség és szavahihetőségébe, mindenkor megbízhatunk — és a ki kijelentette, hogy ő pozitív tudja, hogy a párt kasszának a Tisza és Hieronymi választása egyenként 750,000 koronában került. Ekkora összeget dolgozfak föl Tiszáék s az eredmény csak az ők részükre nem kielégítő. A tisztviselők és a választások. A lefolyt választásoknak sok és nagy- fontosságú tanulságai között van egy olyan, j amit semmiképpen és semmi körülmények között sem szabad figyelmen kívül hagyni. J A minden rendű és rangú, sokat emlegetett, sokat dicsért, de mindig mostoha elbánásban részesített tisztviselőkről van szó. Azokról a tisztviselőkről, akik a tisztának deklarált minapi és még ma is tartó választások alkalmával kénytelenek voltak a szekerét tolni annak a kormánynak, amely épen süket volt az ő sérelmeikkel és panaszaikkal szemben. Lehetséges, hogy Tisza István gróf nem akart pressziót gyakorolni sem a tisztviselőkre, sem másra De voltak lelkes hívei a periférián, akik szívességet akartak j tenni neki és érdemeket szerezni maguknak [ az által, hogy a tisztviselőket presszionálják és a kormánypártra szavazni kényszerítsék. Tény azonban, hogy presszió volt s kétségtelen az is, hogy ha a tisztviselők szabadon szavazhatnak, a kormánypárt még csúfosabban bukik és sokkal több kerületet vészit el. így is akadtak a tisztviselők között, különösen a kilenczedik fizetési osztálytól fölfelé, akik minden presszió minden figyelmeztetés és szelíd nyomás ellenére is a kormány ellen szavaztak.- Ami feltétlenül | azt bizonyítja, hogy a tisztviselői kar rendkívül el van keseredve s ez az elkeseredés jogos. Jogos föltétlenül, mert az előző kormányok a legridegebb álláspontra helyezkedtek mindig a tisztviselői karral szemben. Kérésüket mindig elutasították s ha hangosabban mertek följajdulni, rebelliseknek nevezték őket s azt mondták nekik: egyetek krumplit. Hosszú évtizedeken keresztül mi sem történt a tisztviselők érdekében s mikor nemrég akart is valami történni az is dugába dőlt s legfeljebb formai javítás történt, anélkül, hogy csakugyan orvosolták volna a tisztviselők tömérdek sérelmét. A tanulság pedig ebből az egész dologból az, hogy bármiképen alakuljon is a politikai helyzet, bármilyen kormány következzék is, az ország tisztviselői karának jogos panaszát, sok-sok sérelmet orvosolni, elégedetlenségét megszüntetni kell, hogy a legfontosabb teendője legyen s akkor a majdan bekövetkezendő választások alkalmával nem kell pressziót gyakorolni a tisztviselőkre. A kegyelmes ur mandátumot kapott. Végre megvan az óriási esemény. A nagyerőlködés után a kereskedelemügyi miniszter ur kicsikart magának egy megbízó levelet. A mi 750 ezer korona árán nem sikerült, sikerült neki a nemzetiségek között, a hol bizonyára „textilgyárat“ és gyorsvonatot ígért a mandátumért. Hát meg is kapta, de nagy nehezen. Mert a mint Szászsebesről jelentik, a megtartott választáson Hie- ronymit csupán 27 szavazattal jutatták a mandátumhoz. Szóval mégis sikerült neki a t. Házba bejutni. HIRE k. Évfordulón. Emlékezem még rá, hogy szerettelek meg: Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged, ezek ejtettek meg. Eolyongunk azóta együtt a világba. S mindösszébb kötözget fényes aranyszállal, Kis gyermekeinknek édes kaczagása. Bolyongunk szünetlen más-más környezetben. Pátos gyaloguton s néha besodródva, Rút, ledér szokású, szennyes tömkelegben. — S te ma Is csak az vagy, aki régenlrégen: Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged ma is csak a régi, Édes feleségem ! StalmlfHlm lí Hifii//. — Szabolcska Mihály betegsége. Legnagyobb örömünkre szolgál, hogy ineg- czáfolhatjuk Szabolcska Mihály, a kedves szavú poéta betegségéről megjelent aggodalmas híreket. Szabolcska ugyanis értesülvén a róla szállongó hírekről, táviratozott j egy régi barátjának, hogy a betegségéről | megjelent hírek túlzottak, amenynyiben egy kis influenzát leszámítva, egészséges és jöl érzi magát. — A szürke hivatalos lap. A kormány hivatalos lapja a „Budapesti Közlöny“ mindig szürke ugyan, de olyan siváran j szürke, mint amilyen ma, talán még soha- j sem volt. Máskor legalább a hiúság vásárja tükröződött az első oldalon. Olvashatók voltak ott a királyi kéziratok, amelyek kinevezéseket, kitüntetéseket tartalmaztak. Uj bárók, uj nemesek, uj valóságos titkos tanácsosok találkoztak ottan. Kezébe kapta a hivatalos lapot mindenki, a ki a kormányI nak valami szolgálatot tett abban a reményben, hogy a hivatalos lapban okmányszerü j elösmerését olvashatja szolgálatainak. Azoknak a közlönye volt ez mindig, a kik értettek a hátgörnyesztéshez, az alázatossághoz és mindahhoz, ami a kormánynak kedves j volt. Ma azonban semmiféle gomblyukfájdal- J mat nem csillapít a hivatalos lap. Szürkébb j mint valaha. Sem báróság, sem nemesség, sem miniszteri vagy királyi elismerés nem kandikál ki a sorokból. Oly hatást tesz, mint egy sóhajtás. Mintha a hivatalos lap is melancholikusan fogadná annak a több évtizedes hazugságnak a megdöntését, hogy az országot csak az istenben megboldogult kormánypárt tarthatja fönn s mintha gyászkeret nélkül gyászolná az utolsó miniszter- elnök bukását, aki ezt a hazugságot képviselte. — A kath. kaszinó estélye febr. 5-én vasárnap d. u. 6 órakor lesz a Czeczil egylet nagytermében, a melyen Fölkel Béla tanár felolvas, Fogarassy Juliska zongorán játszik és Papp Mariska, Komka Erzsiké, • Csomay Győző és Haller Ferencz urak egy vígjátékot adnak elő. Az estélyre az elnökség meghívókat nem küld szét, hanem az érdeklődőket ez utón hívja meg. Belépti-dij személyenkint 40 fül. Családjegy 1 korona. — Eljegyzések. Ha egy fiatalember szűk családi körben ráhúzza a jeggyürüt választottja ujjára, másnap a lapok utján városszerte szétfut a hir, hogy Adolár ur, aki többnyire törekvő fiatal orvos, ügyvéd, kereskedő, eljegyezte Irénke kisasszonyt, aki viszont valamelyik tekintélyes polgár bájos, szép és nagymüveltségü leánya. Azaz, hogy ez csak eddig volt igy, ma már nagy veszély fenyegeti ezt a sokat olvasott és köz- kedveltségü rovatot. — Ugyanis újabban divatba jött, hogy az eljegyzéseket nem publikálják. Ez az uj divat persze nem valami hízelgő a mai vőlegényekre, mert azt árulja el, hogy a mamák nem igen bíznak az állhatatosságukban. — Vallásos estély. A németi ev. ref. egyház február hó 2-án az egyház tanács termében vállásos estélyt tart, a melyen Osváth Elemér főgymn. tanár felolvasást tart és Gachal János segédlelkész szavalni fog. — Királyi kitüntetés. KosseyElek ordánházi gör. kath. esperesnek buzgó és közhasznú, főleg a magyarosítás terén elért működése elismeréséül, Ő felsége a király a koronás aranyérdemkeresztet díjmentesen adományozta. — Magázás. A villamoson tegnap egy csinosan öltözött kis leányka utazott gyermekjegy gyei. A kalauz megszólította. — Hány éves vagy kicsike? — Nyolcz éves. — Az lehetetlen, te legalább is 12 éves vagy. — Úgy, tizenkettő? No hallja, akkor talán magázhatna is, szólt méltatlankodva a kis lány. — A kapanyél. Szinérváraljáról Írják: A kapa téli időben tétlenül pihen. Komor- zánban még nyáron sem sok hasznát veszik az emberek az ilyen jámbor eszközöknek. Nehogy elbizza magát a kapája és a semmittevésben valahogy hájat ne eresszen, Flóra Juon úgy gondolta, hogy tennivalót keres a számára. Épen kezeügyébe esett Mikulás Mária és csupa szórakozásból istenesen elkapázta. Alig hihető, hogy ilyen hamar munka után jól teremjen a szegény Marikucza; de az hihető, hogy Flóra barátunk nem egyhamar fog kapálni, még Ma- rikuczát sem, nemhogy kukoriczát kapálna. — Az influenza. Pár hét óta ijesztő mérvéért terjed Szatmáron az influenza. Alig van olyan ház, a hol ne volna beteg. Legmegdöbbentőbb, hogy az idén igen veszenelmes influenza járvány dühöng s áldozatokat is
