Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-02 / 27. szám

Szatmár, 1905. február 2. Csütörtök Második évfolyam 27. szám. SZATMÁRI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Furcsa állapot. Szatmár, febr. 1. Három nap előtt emberszülte ma­gyar még nem is képzelhette a be­állott uj helyzet lehetőségét. A nagy tohonya többségből törpe kisebbség lett, Tisza kisebbsépi politikus, az el­lenzék pedig közel száz főnyi több­séggel vonul be a Házba. A kor­mánypárti nagyhangú Gézák megfogy­tak, de még az a tréfa is megesett, hogy a Zoltánok nemcsak visszatér­tek, de egész sereg Zoltán nevű uj függetlenségi alak vonul be a szélső­bal padjai közé. Hiába volt a Gut- mann bárók pénze, mert ma már szél­iében járja az a szójáték, hogy „Tisza grófot megütötte a — Gutmann, még pedig visszafelé.“ Még nem tudjuk, mivé gubódzik ki az uj állapot, de már is pokoli mulatság elképzelni a képviselőház összeülésének első napjain történő dolgokat. Madarász József a korelnök. Első dolga lesz a „lex-Dániel“ semmissé nyilvánítása. November 18-at kiirtja a föld színéről. — A „markos legé­nyeknek“ tüstént kiadja az utjokat. Erősen fogják az öreg urat, nehogy erős kezének tudatában kikiáltsa a köztársaságot! Többségben lévén az ellenzék, nemcsak, hogy nem akadályozza meg a Ház alakulását, de nagyon is hoz­zálát a helyzet kiaknázásához. Elő­ször is az elnököt választják meg. . . Apponyit, Bánffyt (a kik már voltak elnökei a képviselőháznak) vagy Da­rányit emlegetik pártkörökben. Hát az alelnökök? Az ellenzék­nek régi vágya volt, hogy a sorai kö­zül kerüljön ki legalább egy alelnök. Ám a szabadelvüpárt azt tartotta, hogy ennyi szabadság, dehogy is du­kál a kisebbségnek. Nos hát az ő akaratuk és felfogásuk valósul meg, hogy alelnököket közülök, mint törpe kisebbségből — nem választanak. Jegyzői helyeket azonban ők is juttattak az ellenzéknek. Valószínűleg jut nekik is egy-két jegyzőség. Egyéb hivatalra Tisza-párti úgy sem számít­hat többé, a mig a világ világ lesz. Tessék a két jegyzői széken osztoz­kodni. Talán Tisza gróf és Hieronymi lesznek a boldogok, akik a szabad- elvüpártra nézve egyedül lehetséges helyekre juthatnak. A háznagy sem a Tisza-párt kö­réből kerül ki. Ellenben átír a több­ség a szabadelvű kisebbséghez, hogy a pártok számaránya szerint rendel­kezésére áll nehány bizottsági tagság. Úgy látszik azonban, hogy ezáltal za­varba jönnek, mert soraikból kidőltek a kiválóbb emberek, csupa szürke alak lézeng a szabadelvű pártkörben. Hajh, hol a boldog idő, amelyben az ő prédájuk volt a pénzügyi biyottság- ban való befolyásos és gyümölcsöző j szereplés! Megindul a főispánok vert se­rege. Mekkora bukások, micsoda le- vitézlések, milyen eltűnése a Tisza István főispánná lett bihari vig pajtá­sainak. Valósággal részt veszünk az egy­kor oly pohos, hanem a választási kúrában szörnyümód leapadt gárda rettenetes helyzetén. Mily nehéz an­nak kontrássá válása, a ki prímás volt a bandában. Hónapos szobára szorul a háziúr az elliczitált saját pa­lotájában. Az éléstár, a pircze, a gabona­raktár kulcsa mind-mlud másnak a ke­zébe került. Még zajongani sem szabad a szegény Tisza-pártnak, mert könnyen megeshetik, hogy Madarász apó meg­rázza a csengetyüt és eképen riaszt a rakonczátlan „elemekre.“ — Tisza István gróf képviselő urat ezennel rendreutasitom . . . gróf Keglevich Istvántól megvonom a szót. Csönd legyen ott a miniszteri pa­dokon ! így omlik el a világ minden di­csősége. Hát múljon is el minden meg nem érdemelt dicsőség, csak az­tán legyen áldás a beállott uj viszo­nyokban ! Úgy válik pedig a nemzet szerencséjévé a volt többség szeren­csétlensége, ha a magyar politikai élet képviselői, uj vezéralakjai mindent el­követnek a Ház munkásságának és az alkotmányosságnak helyreállítására s a súlyosan megpróbált nemzetet meg­ajándékozzák a rend, a béke és a nyugalom azzal a boldogságával, a melynek elérhetését lehetetlenné tét- j ték a Tisza Pisták. A trónörökös Budapesten. Buda­pestről Írják: Zichy János gróf a néppárt volt elnöke tegnap politikai körökben azt újságolta, hogy tudomása van arról, hogy ! a királylyal, aki február hó 10-én jön Bu­dapestre, hogy a válság megoldását dűlőre { vigye, Ferencz Ferdinánd trónörökös is el- j jön a magyar fővárosba. Politikai körökben nem hiszik, hogy a trónörökös látogatásá­nak, a mai politikai bonyodalmakban jelen- ! tősége volna. A fejetlenség birodalma Mi lesz? Szatmár, feb. 31. Sötétség, fejetlenség és a sötétben való tapogatózás jellemzi a politika mai napját is. Elfogult vélemények, s az igaz­ság jegyében tetszelgő találgatások ural­ják a helyzetet, de a politika zűrzavaros kaszába még nem világított be a kibon­takozás fénye, a jövő embere még nem szerepel a fórumun, s még egyáltalán nem ismerjük azt az újabb politikai irányelvet, amely majdan többséget biztosítson az uralomra kerülő kormánynak. A szabadelvüpártiak még mindig nem ocsúdtak fel a meglepetés izgalmaiból, az ellenzék pedig még mindig nem meri el­hinni a valóságot. így aztán nem is törté­nik egyéb, minthogy a szabadelvüpárt má­ris búcsúzik a hatalomtól, a függetlenségi párt pedig szorongva örül a dicsőségének, mert a váratlan kezébe került hatalom mi­kénti kezelésére eleddig még csak nem is gondolhattak. Az újonnan kinevezendő kormánynak nagyon nehéz lesz a helyzete. Le kell számolnia a dinasztia érdekével s a nem­zeti akarat életerős lüktetésével. A ki építendő nagy magyar állam alapvető munkálatát meg kell kezdenie — mert ezt a magyar faj parlamenti többsége kívánja. Az uj kormány az áthidalhatatlan el­lentétek jegyében lép uralomra, s talán ez adja meg további működésének is a ka­rakterét. Nehéz és háládatlan feladat, mert egyenlően erős tényezők küzdelmében, a közvetítőt mindkét részről, csak ódium ér­heti. Annak a kormányférfiunak tehát, aki a kibontakozásra vállalkozik, nem szabad elfeledni, hogy minden áron összhangot kell teremtenie az erősen megnyilatkozott nem­zeti akarat, s a királyi akarat között. Mert a tartós békét nem az uralkodó párt ereje biztosítja, hanem az összes parlamenti té­nyezők öntudatos, együttes működése. A király haragszik. A királyt rendkívül kellemetlenül érin­tette a képviselőválasztások eredménye, me­lyet most már nem csak a „referádákból“ de egykori kedvencz embere Tisza gróf szavaiból is ismer. Udvari körökben ben- fentes emberek beszélik, hogy Tisza min­den jóval biztosította a felséget és a mi­kor legutóbb az osztrák fővárosban járt több egy óránál volt a királynál kihallgatáson. Érdekes dolog, hogy a bukott nagyságot a lex Dániel óta nem nevezték másképen, mint „Der Prachtmensch!“ Ez a kitüntető jelző úgy maradt rajta, hogy a király mi­kor tudomást vett a zsebkendőlobogtatás- ról és a lex Dánielről, ő felsége bizalmas környezetben igen dicsérte Tiszát és a többek között e szóba fejezte ki örömét: — Ah, der Tisza istéin Prachtmensch. A hazadjátékos. Most, hogy a nagy nemzeti Ítélettel egyetemben a 67-es alap veszedelemben forog és a szabadelvű párt tönkreziillött, igen nagy kavarodás van a bécsi udvari körökben. Különösen az fáj oda fönn, hogy Bécs a szabadelvüpártot, a mely mindig támasza volt, elvesztette. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva : Vidékre postán küldve : Egész évre 10 K I Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K I .. . , Fél évre 5 K j Egy hóra 1 K Fél évre 6 K ; Negyedévre 3K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.)

Next

/
Thumbnails
Contents