Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-19 / 35. szám

2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. február 19. — Nézzétek ezt a gyermeket! Ebbe beleoltottam a mi megváltó tanainkat. Ezt a gyermeket a ti számotokra nevelem, de ha volna közietek egy jövendőmondó és az most azt jósolná nekem, hogy ez a kölyök hűtlen lesz egyszer a népeket megváltó szo- cziálista eszmékhez, akkor (és itt megra­gadta a gyermek nyakát) saját kezemmel folytanám meg és feltüzném a hullát egy zászlórudra és az lenne a mai győzelem jelvénye! . .. Csodálatos-e, ha az efajta jelenések frenetikus hatást keltenek fel az egyszerű nép lelkében és a békéscsabai csöndes tó­tok egy uj Messiást látnak a demagókban. Az uj országgyűlésen tehát már ketten képviselhetik e modern szoczialista törek­véseket . . . A létért való küzdelem. Szatmár, feb. 18. Napröl-napra olvassa ezernyi ezer em­ber azokat a rövidre szabott, igen kurta lélekzetü híreket, a melyeket rendszerint a rendőrség bocsát közre. Mindegyik hir kü- lön-külön egy-egy befejezett drámát jelent, talán megrázóbbat, vagy meginditóbbat, mint a milyent színházakban látunk, vagya milyenekről hasábos tudósítások jelennek meg. Egyre másra találkozunk a bűnök kü- lönféleségeivel. Csalás, lopás, gyilkosság és öngyilkosság van napirenden ebben az életben. A napokbau pl. igen megrázó volt a pozsonyi szerelmi dráma, a melynek főszereplői egy viruló szépségű leány és egy katonatiszt voltak. A drámában mentő kö rülményt aligha lehet találni, mert, hogy valaki eszeveszetten szeressen, nem ok arra, hogy megölje kedvesét és megölje egy mit sem sejtő család bol­dogságát. Gondolkozni lehet a dolgon, noha már egy kissé vesztett az aktualitásá­ból ez az esemény, de, oh még hányszor lesz alkalma a közönségnek ilyen hasonló rémes lelkikatasztrófákról vérfagyasztóbbnál, vérfagyasztóbb részleteket olvasni. Rosszak az emberek. Az újságok ren­dőri krónikája a maga változatosságában tárja elő az élettel való rettenetes harczot. És elég tarka-barka, elég változatos krónika ez magában is, Az eleven életnek egy da­rabja ez, tele mindazzal a föltétellel, a mely eleme szokott lenni a nagy drámáknak. Emberi harczokról szólnak; de mind olyan harczokról, a melyekben az ember volt a legyőzött. Az élet ellenséges eleme és a bűn erősebbek voltak, mint az ember ellentálló ereje. Az egyik elszánt kézzel kinyitotta azt a kaput, melyen át egykor valamennyien távozhi fogunk és véget vetett mindennek. A másik és a harmadik a bűnnel és a bűn szellemével szövetkezett és letépte magát a társadalom kebléről. Még félelmesebben vesztette el önmagát, mint az első. Mert a halál bizonyára nem a legmegrázóbb befe­jezése az emberi életnek. Ezek az életnek és a szenvedéseknek nem hősei, hanem nyomorultjai. Nem tud­tak megküzdeni az ellenséggel és az ellen­séges hatalmakkal. Eltűntek nyomtalanul abban a roppant kavarodásban és örvény­ben, a melyet az élet soha meg nem szűnő hullámai vetnek. Hang nélkül, panasz nél­kül, a világot nem töltve be kiáltó szóval, hosszú vitatkozással, elmennek, ki a legsö­tétebb és legrejtelmesebb helyre, ki pedig a társadalom túlsó oldalára. Hány ilyen existenczia távozik el ily módon évről-évre a társadalomból, a nél­kül, hogy más nyomot hagyna vissza, mint egy. vagy két sort a rendőrségi kiadásban, melyet a sajtó elkönyvel úgyszólván. Sok, számtalan sok az ilyen veszendő lélek. Emberi szánalmunkat meg nem vonhatjuk tőlük, mert ők is isten ábrázatának másai, ők is részei annak az egésznek, a melyhez valamennyien tartozunk. Fájdalom és szenvedés az élet vált­ságdíja és az az igazi bajnoka az életnek, a ki minél többet tud fizetni ebből a vált­ságdíjból, a nélkül, hogy összeroskadna alatta. Sok a névtelen nyomorult, a ki a sötétbe beleugrik és elpusztítja magát és mindezt, a mi emberi fogalmak előtt drága. De megszámlálhatatlanok annak a gárdá­nak tagjai, a kik erővel és türelemmel bír­ják mindaddig, a mig egy magasabb szó­zat azt nem kiáltja feléjük: „Állj!“ És az­után mennek az ismeretlen ut felé a más­világra. SZÍNHÁZ. Lili. Pénteken este a legkedvesebb legkedveltebb franczia operettel adták. Mi­den más operette felett, kedves tulajdon­sága, hogy tartalma is van. Mióta megírták, sokat lopkodtak meséjéből; zenéjéből is. Plinchard jó lett volna, ha Papír játssza, Bay énekeli, Lili is, ha Kornay alakítja és Solti énekli. Tisztái a pompásan megtap­solt Plinchardból komikus alakot csinált, az ének számokat; megnyomorította. Krasz- nay szörnyű hibája, a pózolás, most elron­totta. Az egyetlen jó alakítás a Papíré volt. A játéka anyira felette állott a többjének, hogy a közönség figyelmét, mint epizód alak elvonta a főszereplőkről. Egy ravasz tudósítás. A Pesti Hír­lap tegnapi számában mintegy 30 soros tudósítás van a szatmári színházról. A tudó­sítás, a mely nyilvánvalóan direkczió büiró- jából került fel a pesti redakczióba, agyba főbe dicséri Krémer Sándor és „jeles“ tár­sulatát. A jeles szóhoz azért tettük az idézőjelt, hogy azt csak azok értsék ma­gukra, akiket megillet ez a szó. A valótlan tudósítás azt mondja, hogy Krémer terem­tett Szatmáron igazán színészetet. Öt éne­kesnőről beszél és hogy a legújabb szín­házi döntést örömmel fogadták. Nohát ra­vaszul állították falhoz a XXVII. évfolyam­ban lévő Pesti Hírlapot, mert ha a Pesti Hírlapnak egyetlen tagja végig szenvedne egy szezont a szatmári színházban, akkor bizonyára nem adna helyet az ilyen vak­merő ön dicséreteknek. Ami az öt énekes­nőt illeti, hát azok kétségkívül énekesnők, csak az a hibájuk, hogy a melyiknek hangja van az játszani nem tud, a melyik meg ját­szani tud nem tud énekelni. Egyébiránt ítél a közönség, hogy milyen örömmel fogadta a „Krémer javára történt döntést.“ Kíván­juk, hogy Krémer lendítsen a szatmári szí­nészeten, de nem ígéretekkel, hanem tettel és ne a pesti lapoknak való ön kritikák beküldözgetésével. Dr. Faust. HÍREK. Nem jő több vers. — Versek a falunkból. — Nem jő több vers a faluból Elfogyott a nóta: Olyan csendes, olyan levert Úgy egy idő óta . . . Csak egy hir jár szájról-szájra A faluban szerte: Hejh ez a hir valamennyi Dalnak szárnyát szegte! Nem jő több vers a faluból, Hisz az a hir járja : Menyasszony lesz, férjhez megyen A korcsmáros lánya! . . . SSalia JEteti. — A diadal könyve. A jövő hét fo­lyamán érdekes könyv fog a könypiaczra kerülni. Mint már megírtuk annak idején lapunk kiadásában fog megjelenni a szat­mári képviselő választás emlékkönyve. A mintegy 100 oldalra terjedő kötet pompás nyomdai dísszel már néhány nap múlva hagyja el a sajtót és tartalmazni fogja a Szatmáron elhangzott lelkes beszédeken kí­vül a választók névjegyzékét is. A minden tekintetben érdekes könyv értéket növeli az a körülmény, hogy a választás kimagasló fér- fiainak arczképe jeles reprodukczióban lesz a könyvbe ékelve. A számos illusztráczióval ellátott vaskos, kötet ára 50 fillér. Megren- beléseket elfogad Lőwy Miksa és Huszár Aladár könyvkereskedésén kívül, lapunk ki­adó hivatala. — Nyilatkozat. Ifj. Litteczky Endre és alulírott között fenforgó afférban a kö­vetkező levelet kaptam : Ifiétt tiszteli Untassa ne Megbízása folytán lovagias elég­tételt kértünk ifj. Litteczky Endre úr­tól az ön ellen elkövetett insultusért. Litteczky megbízottai az elégtétel meg­adását becsület bírósági határozattól tették függővé. Mi a becsületbirósági döntést készek voltunk elfogadni s igy a becsületbiróságot kölcsönösen össze­hívtuk. A bbiróság összeült, tárgyalá­sokat folytatott, azonban határozatot nem hozott, mert ifj. Litteczky Endre ur a kötelező nyilatkozatot, a mely szerint a bb. döntésének magát alá veti, — nem volt hajlandó kiadni. Ennélfogva Litteczky ur megbizoítai- val együtt kijelentettük, hogy ez ügy­ben a további eljárásnak helye nincs. A midőn ezt a felvett jegyzőkönyv kapcsain kegyeddel tudatjuk, vagyunk tisztelettel tie. M'ne/ias Jenő s. k. Mié. Weisz Sántltte s. k. Ezek után csak annyit kívánok meg­jegyezni, hogy Litteczky ur provokálásom alkalmával becsületbiróságot kért. Én tiszta lelkiösmerettel járultam kívánságához. Lit­teczky ur utóbb tartott a becsiiletbiróság határozatától és vonakodott a köteles nyi­latkozatott beszolgáltatni. Miután Litteczky Endre sértett és a társadalom törvényeinek nem tett eleget, satisfakciót a bíróságnál szerzek, a hova bűnvádi feljelentésemet beadtam. Az ügy további elbírálását pedig a közönségre bízom és én úgy hiszem ifj. Litteczky Endre eljárását egyéb komentár- ral ellátnom felesleges. Balassa Sándor. — Ezüst-lakodalom. Teleky Sándor gróf és neje, szül. Graefl Sarolta a napok­ban ünnepelték meg fényes ünnepségek között házasságuknak huszonötödik évfor­dulóját Nagysomkuton. Az ünnepség hála­adó istentisztelettel vette kezdetét, melyet Veszprémy Sándor r. kath. plébános tartott fényes segédlettel. Istentisztelet után a ju­biláns gróf pár a küldöttségeket fogadta. Délben a grófi kastélyban, családi körben fényes ebéd volt. A jubilánsokat az évfor­duló alkalmából az ország minden részéből igen számosán üdvözölték. — A bikszádi vasút pótbe­járása. A szatmár—bikszádi vasút építése ügyében, mint tudvalevő a közigazgatási pótbejárást e hó 20-án fogják megtartani. A város részéről a pótbejáráson Kőrösmezey Antal, Bartha Kálmán, Léber Antal és Pethő György vesznek részt, mig a vasút­építők részéről a vállalkozó kiküldötte. A pótbejárás több napig fog eltartani. — A gőzmaion r. t. közgyűlése. A szatmári gőzmalom részvénytársaság, ma vasárnap február 19-én délelőtt 10 órakor Deák-téren levő házában rendes közgyű­lést tart, a melynek tárgysorozata a követ­kező :

Next

/
Thumbnails
Contents