Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-19 / 35. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. február 19. — Nézzétek ezt a gyermeket! Ebbe beleoltottam a mi megváltó tanainkat. Ezt a gyermeket a ti számotokra nevelem, de ha volna közietek egy jövendőmondó és az most azt jósolná nekem, hogy ez a kölyök hűtlen lesz egyszer a népeket megváltó szo- cziálista eszmékhez, akkor (és itt megragadta a gyermek nyakát) saját kezemmel folytanám meg és feltüzném a hullát egy zászlórudra és az lenne a mai győzelem jelvénye! . .. Csodálatos-e, ha az efajta jelenések frenetikus hatást keltenek fel az egyszerű nép lelkében és a békéscsabai csöndes tótok egy uj Messiást látnak a demagókban. Az uj országgyűlésen tehát már ketten képviselhetik e modern szoczialista törekvéseket . . . A létért való küzdelem. Szatmár, feb. 18. Napröl-napra olvassa ezernyi ezer ember azokat a rövidre szabott, igen kurta lélekzetü híreket, a melyeket rendszerint a rendőrség bocsát közre. Mindegyik hir kü- lön-külön egy-egy befejezett drámát jelent, talán megrázóbbat, vagy meginditóbbat, mint a milyent színházakban látunk, vagya milyenekről hasábos tudósítások jelennek meg. Egyre másra találkozunk a bűnök kü- lönféleségeivel. Csalás, lopás, gyilkosság és öngyilkosság van napirenden ebben az életben. A napokbau pl. igen megrázó volt a pozsonyi szerelmi dráma, a melynek főszereplői egy viruló szépségű leány és egy katonatiszt voltak. A drámában mentő kö rülményt aligha lehet találni, mert, hogy valaki eszeveszetten szeressen, nem ok arra, hogy megölje kedvesét és megölje egy mit sem sejtő család boldogságát. Gondolkozni lehet a dolgon, noha már egy kissé vesztett az aktualitásából ez az esemény, de, oh még hányszor lesz alkalma a közönségnek ilyen hasonló rémes lelkikatasztrófákról vérfagyasztóbbnál, vérfagyasztóbb részleteket olvasni. Rosszak az emberek. Az újságok rendőri krónikája a maga változatosságában tárja elő az élettel való rettenetes harczot. És elég tarka-barka, elég változatos krónika ez magában is, Az eleven életnek egy darabja ez, tele mindazzal a föltétellel, a mely eleme szokott lenni a nagy drámáknak. Emberi harczokról szólnak; de mind olyan harczokról, a melyekben az ember volt a legyőzött. Az élet ellenséges eleme és a bűn erősebbek voltak, mint az ember ellentálló ereje. Az egyik elszánt kézzel kinyitotta azt a kaput, melyen át egykor valamennyien távozhi fogunk és véget vetett mindennek. A másik és a harmadik a bűnnel és a bűn szellemével szövetkezett és letépte magát a társadalom kebléről. Még félelmesebben vesztette el önmagát, mint az első. Mert a halál bizonyára nem a legmegrázóbb befejezése az emberi életnek. Ezek az életnek és a szenvedéseknek nem hősei, hanem nyomorultjai. Nem tudtak megküzdeni az ellenséggel és az ellenséges hatalmakkal. Eltűntek nyomtalanul abban a roppant kavarodásban és örvényben, a melyet az élet soha meg nem szűnő hullámai vetnek. Hang nélkül, panasz nélkül, a világot nem töltve be kiáltó szóval, hosszú vitatkozással, elmennek, ki a legsötétebb és legrejtelmesebb helyre, ki pedig a társadalom túlsó oldalára. Hány ilyen existenczia távozik el ily módon évről-évre a társadalomból, a nélkül, hogy más nyomot hagyna vissza, mint egy. vagy két sort a rendőrségi kiadásban, melyet a sajtó elkönyvel úgyszólván. Sok, számtalan sok az ilyen veszendő lélek. Emberi szánalmunkat meg nem vonhatjuk tőlük, mert ők is isten ábrázatának másai, ők is részei annak az egésznek, a melyhez valamennyien tartozunk. Fájdalom és szenvedés az élet váltságdíja és az az igazi bajnoka az életnek, a ki minél többet tud fizetni ebből a váltságdíjból, a nélkül, hogy összeroskadna alatta. Sok a névtelen nyomorult, a ki a sötétbe beleugrik és elpusztítja magát és mindezt, a mi emberi fogalmak előtt drága. De megszámlálhatatlanok annak a gárdának tagjai, a kik erővel és türelemmel bírják mindaddig, a mig egy magasabb szózat azt nem kiáltja feléjük: „Állj!“ És azután mennek az ismeretlen ut felé a másvilágra. SZÍNHÁZ. Lili. Pénteken este a legkedvesebb legkedveltebb franczia operettel adták. Miden más operette felett, kedves tulajdonsága, hogy tartalma is van. Mióta megírták, sokat lopkodtak meséjéből; zenéjéből is. Plinchard jó lett volna, ha Papír játssza, Bay énekeli, Lili is, ha Kornay alakítja és Solti énekli. Tisztái a pompásan megtapsolt Plinchardból komikus alakot csinált, az ének számokat; megnyomorította. Krasz- nay szörnyű hibája, a pózolás, most elrontotta. Az egyetlen jó alakítás a Papíré volt. A játéka anyira felette állott a többjének, hogy a közönség figyelmét, mint epizód alak elvonta a főszereplőkről. Egy ravasz tudósítás. A Pesti Hírlap tegnapi számában mintegy 30 soros tudósítás van a szatmári színházról. A tudósítás, a mely nyilvánvalóan direkczió büiró- jából került fel a pesti redakczióba, agyba főbe dicséri Krémer Sándor és „jeles“ társulatát. A jeles szóhoz azért tettük az idézőjelt, hogy azt csak azok értsék magukra, akiket megillet ez a szó. A valótlan tudósítás azt mondja, hogy Krémer teremtett Szatmáron igazán színészetet. Öt énekesnőről beszél és hogy a legújabb színházi döntést örömmel fogadták. Nohát ravaszul állították falhoz a XXVII. évfolyamban lévő Pesti Hírlapot, mert ha a Pesti Hírlapnak egyetlen tagja végig szenvedne egy szezont a szatmári színházban, akkor bizonyára nem adna helyet az ilyen vakmerő ön dicséreteknek. Ami az öt énekesnőt illeti, hát azok kétségkívül énekesnők, csak az a hibájuk, hogy a melyiknek hangja van az játszani nem tud, a melyik meg játszani tud nem tud énekelni. Egyébiránt ítél a közönség, hogy milyen örömmel fogadta a „Krémer javára történt döntést.“ Kívánjuk, hogy Krémer lendítsen a szatmári színészeten, de nem ígéretekkel, hanem tettel és ne a pesti lapoknak való ön kritikák beküldözgetésével. Dr. Faust. HÍREK. Nem jő több vers. — Versek a falunkból. — Nem jő több vers a faluból Elfogyott a nóta: Olyan csendes, olyan levert Úgy egy idő óta . . . Csak egy hir jár szájról-szájra A faluban szerte: Hejh ez a hir valamennyi Dalnak szárnyát szegte! Nem jő több vers a faluból, Hisz az a hir járja : Menyasszony lesz, férjhez megyen A korcsmáros lánya! . . . SSalia JEteti. — A diadal könyve. A jövő hét folyamán érdekes könyv fog a könypiaczra kerülni. Mint már megírtuk annak idején lapunk kiadásában fog megjelenni a szatmári képviselő választás emlékkönyve. A mintegy 100 oldalra terjedő kötet pompás nyomdai dísszel már néhány nap múlva hagyja el a sajtót és tartalmazni fogja a Szatmáron elhangzott lelkes beszédeken kívül a választók névjegyzékét is. A minden tekintetben érdekes könyv értéket növeli az a körülmény, hogy a választás kimagasló fér- fiainak arczképe jeles reprodukczióban lesz a könyvbe ékelve. A számos illusztráczióval ellátott vaskos, kötet ára 50 fillér. Megren- beléseket elfogad Lőwy Miksa és Huszár Aladár könyvkereskedésén kívül, lapunk kiadó hivatala. — Nyilatkozat. Ifj. Litteczky Endre és alulírott között fenforgó afférban a következő levelet kaptam : Ifiétt tiszteli Untassa ne Megbízása folytán lovagias elégtételt kértünk ifj. Litteczky Endre úrtól az ön ellen elkövetett insultusért. Litteczky megbízottai az elégtétel megadását becsület bírósági határozattól tették függővé. Mi a becsületbirósági döntést készek voltunk elfogadni s igy a becsületbiróságot kölcsönösen összehívtuk. A bbiróság összeült, tárgyalásokat folytatott, azonban határozatot nem hozott, mert ifj. Litteczky Endre ur a kötelező nyilatkozatot, a mely szerint a bb. döntésének magát alá veti, — nem volt hajlandó kiadni. Ennélfogva Litteczky ur megbizoítai- val együtt kijelentettük, hogy ez ügyben a további eljárásnak helye nincs. A midőn ezt a felvett jegyzőkönyv kapcsain kegyeddel tudatjuk, vagyunk tisztelettel tie. M'ne/ias Jenő s. k. Mié. Weisz Sántltte s. k. Ezek után csak annyit kívánok megjegyezni, hogy Litteczky ur provokálásom alkalmával becsületbiróságot kért. Én tiszta lelkiösmerettel járultam kívánságához. Litteczky ur utóbb tartott a becsiiletbiróság határozatától és vonakodott a köteles nyilatkozatott beszolgáltatni. Miután Litteczky Endre sértett és a társadalom törvényeinek nem tett eleget, satisfakciót a bíróságnál szerzek, a hova bűnvádi feljelentésemet beadtam. Az ügy további elbírálását pedig a közönségre bízom és én úgy hiszem ifj. Litteczky Endre eljárását egyéb komentár- ral ellátnom felesleges. Balassa Sándor. — Ezüst-lakodalom. Teleky Sándor gróf és neje, szül. Graefl Sarolta a napokban ünnepelték meg fényes ünnepségek között házasságuknak huszonötödik évfordulóját Nagysomkuton. Az ünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét, melyet Veszprémy Sándor r. kath. plébános tartott fényes segédlettel. Istentisztelet után a jubiláns gróf pár a küldöttségeket fogadta. Délben a grófi kastélyban, családi körben fényes ebéd volt. A jubilánsokat az évforduló alkalmából az ország minden részéből igen számosán üdvözölték. — A bikszádi vasút pótbejárása. A szatmár—bikszádi vasút építése ügyében, mint tudvalevő a közigazgatási pótbejárást e hó 20-án fogják megtartani. A város részéről a pótbejáráson Kőrösmezey Antal, Bartha Kálmán, Léber Antal és Pethő György vesznek részt, mig a vasútépítők részéről a vállalkozó kiküldötte. A pótbejárás több napig fog eltartani. — A gőzmaion r. t. közgyűlése. A szatmári gőzmalom részvénytársaság, ma vasárnap február 19-én délelőtt 10 órakor Deák-téren levő házában rendes közgyűlést tart, a melynek tárgysorozata a következő :
