Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-09 / 31. szám

Szatmár, 1905. február 9.

Csütörtök

Második évfolyam 31. szám.

SZATMÁRI NAPLÓ

FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Helyben házhoz hordva

Egész évre 10 K Fel évre 5 K

Negyed évre 2.50 K Egy hóra 1 K

Vidékre postán küldve:

'2, E \ Negyed évre 3K

Egyes szára ára 2 kr. (4 fillér.)

Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamin! a lap szellemi részét illető levelek küldendők.

A megbocsátás.

Szatmár, febr. 8.

Hallga mi ez? Harangzúgás tölti be a levegőt, zsolozsma zeng, orgona- és ének szólanak, közbe ágyumoraj; illatos tömjénfüst gomolyog sürü fellegekben.

Tán Isten dicsőségére tábori misét szolgáltatnak!

Dehogy! A bodor tömjénfüst nem égnek száll, hanem csak a trón zsámolyáig; ének, zene és minden egyéb nem a legmagasabb, hanem a leges- legnagyobb urnák, a királynak szól.

Vájjon miért az istenités?

Rebesgetik — hall és hullj porba, oh nép, — hogy a válság során a bécsi intéző körök talán megengedik, hogy Kossuth Ferencz lerakhassa hódolatát a korona szent színe előtt.

Hogy én nem tudom felérni észszel ennek az eshetőségnek zsolozsmákat érdemlő indító okait! Mindig úgy tudtam, legalább azt zengték a Kárpátoktól az Adriáig gyermekkorom óta mai napig, hogy Magyarország trónján most ül a legalkotmányosabb király. Ámde nem is kell legalkotmányosabbnak lennie, elég, ha alkotmányos és akkor természetes, hogy maga felidézte választások és válság után annak a pártnak vezérét hívja maga mellé, mely mögé a nemzet többsége sorakozott; sőt első sorban ezt a vezért kellene meghívni és nem más alapon álló közvetítőket.

A tényben tehát nincsen csoda, de talán a névben van; talán abban hogy a legnagyobb párt vezérét Kossuthnak hívják?

Tudunk mi neveket, melyek gyűlöltebbek voltak a Habsburgok előtt, mint a Kossuth név és mégis megbarátkoztak velük. A régibb múltból csak csekélyke példára hivatkozunk: I. Napoleon kidobta Ferencz császárt Németországból és kikergette ősi székhelyéből, Bécsből; szóval megalázta a sárga földig és Ferencz a korzikai kalandornak odaadta a lányát. De ne is menjünk olyan messzire, maradjunk szépecskén a mostani korszaknál. III. Napoleon, Viktor Emánuel, Cavour, Crispi, Frigyes Vilmos és Bismarck! Csupa név, melyet Bécsben kimondani felségsértés volt, mert ezekhez a nevekhez fűződött Ausztria teljes és végső kiszorítása Olaszországból és Németországból, ezekhez fűződött Villa- francza és Königräcz szégyene, országok elvesztése és kínos vereségek emléke, c,s utóbb Napóleon, Frigyes

Vilmos és Viktor Emánuel kedves testvérek lettek, Cavour, Crispi és Bismarck szeretett barátaink, kiknek udvaroltunk és kiknek a nyakába akasztottuk legragyogóbb ordóinkat.

Gallusnak, talliánnak, burkusnak könnyű volt megbocsátani, de nehéz megbocsátni annak, aki minket nem bántott, de a kit mi bántottunk — a a magyarnak.

De sok mindent is kell annak a magyarnak megbocsátanunk. Meg kell neki bocsátanunk, hogy a régi múlt időkben, de még a szabadságharcz előtt közvetlenül is megmentette a monarchiát és a dinasztiát a végromlástól, hogy az utolsó mentést éppen Kossuth Lajos végezte, aki Ferdinán- dus életét is megvédte a dédelgetett hü bécsiek ellen;

meg kell neki bocsátanunk, hogy a márcziusban adott törvényeket de- czemberben eltöröltük és tetejébe rá- bocsátottuk hü Jellasich bánunkat és az összes nemzetiségeket;

meg kell neki bocsátanunk, hogy nyakára hoztuk a muszkát s Paskievics és Panjutine kozákjaival agyontiportuk a magyar szabadságot;

meg kell neki bocsátanunk, hogy első alkotmányos miniszterelnökét főbe- lövettük, hogy Aradon a szabadságharcz keresztfájává avattuk a bitófát, hogy Kossuth Lajosnak számkivetésben kellett meghalnia;

meg kell neki bocsátanunk, hogy a forradalmárból udvaronczczá vedlett Bachot ültettük a nyakába, hogy Albrecht főherczegünk kardját mondta Magyarország alkotmányának, hogy a bresciai hiéna itt is lakmározhatott;

meg kell neki bocsátanunk, hogy két évtizeden át a csehek garázdálkodhattak Magyarországon ;

Ahol annyi megbocsátani való van ott csakugyan nehéz fogadni az alkotmányosan megválasztott legnagyobb pártnak vezérét. Belátjuk, igy van és azért szóljon hát a harang, zengjen a zsolozsma és szálljon a tömjénfüst. Hozsanna, hallelujah!

Rigó Ferenc mandátuma. Mint Nagyváradról írják, Tóth László dr. a bihari kerület szabadelvüpárti képviselőjelöltje visszalépett a jelöltségtől. A kerületben tudvalévőén pótválasztásra készültek: e hó 16-án. Tóth László és Rigó Ferenc közt kellett volna választani, a szabadelvű jelölt azonban nem akarta bevárni a biztos bukást s tegnap Zathureczky Albert pártelnöknek írásban jelentette be, hogy a jelöltségtől visszalép. Ennélfogva a kerület képviselőjéül ismét Pigó Ferenc függetlenségi képviselőt fogják kikiáltani.

A kisipar deczentrálizálása.

Szatmár, febr. 8.

Egyre olvassuk a legkülönbözőbb variációkban, hogy az iparpártolást ezen vagy azon a ponton kellene megfogni, megkísérlem; ám csaknem egészen elhanyagoltnak találjuk a kisipart, de legfőképen a kézmü- vesipar ügyét.

Politikai és egyébb viszonyaink lehetetlené tették, hogy különösen a kis- és kézmü-iparral oly arányokban és oly irányokban foglalkozzék a kormány, hogy a legszegényebb népréteg, melynek felsegélyezésről volna szó ennek már positive hasznát látta volna, bár ez nemcsak ipar- fejlesztés szempontjából eminenter fontosságú közgazdasági kérdés de mindenek előtte a szocziálpolitika keretébe tartozó nagy és fontos megoldásra való probléma.

Brünnbe meg Prossznicba és Isten a megmondhatója még hová köldjük a magyar milliókat az otthon kiszabott ruhane- müek végleges elkészítésének munkadija fejében. Ha semmi egyebet nem veszünk, hanem ha csak az egy iparág munkadija fejében Morvaországba küldött milliókat re- partiáljuk a sok százezer koldusinségre Ítélt földműves nép dolgos, munkás között, akkor ha nem is jut mindenkinek szőlő és lágykenyér, de kennyérre és vízre majd csak telik valahogyan. Kötelessége tehát minden tényezőnek, aki a közgazdasági életből kiveszi a maga részét, hogy e kérdéssel behatóan foglalkozzék szabatosabban, hogy a nyáron mezőgazdasági munkálatokkal elfoglalt, télen teljesen szabad értékes erőket, télviz idején megfelelő munkához juttassa, illetve ennek lehetővé tétele felett gondolkozzék, megfontolva: miképpen lehetne a kérdést legsikeresebben megoldani.

Csak találomra ragadtuk ki a sok közül a szabóipart, amelybe tartozó olcsó kabátokat, mellényeket, nadrágokat, munkászubbonyokat igen szépen meg lehetne csináltatni a legprimitívebb munkaerővel is, épen csak a módját kellene annak megtalálni, hogy lehetne a megfelelő munkaanyaghoz hozzáférve, azt kellőképen kioktatni és miképen volnának megszerve- zendők a munkát átadó, átvevő és a munkadijakat kifizető goczpontok, mert a nagy publikum háziipari készítmények alatt — elég tévesen — csak a kalotaszegi varot- tasokat és az ilyen inkább különlegesség számba menő ipar cikkeket érti és fogalma sincs arról, hogy mi minden játékszert, pléhárut, faszéket, nádfonást, kosár árut, cipő árut és százféle egyébb cikket — az agyag és vasáruról nem is szólva — lehetne előállítani a háziipar keretében, sikerrel.

Úgy véljük, ezt az akciót egy központból akként kellene megszervezni, hogy minden megyében vagy — hogyha ez igen aprólékos volna — az országot kerületekre felosztva, minden kerületben egy központot vagy fiókot lehetne létesíteni, amelynek feladata mindennekelőtte az volna: kipuhatolni a lakosságnak milyen ipari czikkek előállításához volna legnagyobb készültsége, hajlandósága.

Talán — a dolog egyszerűsítésére és nagyobb költségek megtakarítása céljából