Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-26 / 38. szám
SZATMÁRI NAPLÓ 1905. február 26. 2 a statisztika, amelyet dr. Kossutány Ignácz egyetemi tanár állított össze. A házasságkötés törvényszerűségéről olvasott fel Kossutány és huszonhárom évre visszapillantólag hiteles számadatokat sorolt fel a pap és anyakönyvvezető előtt megkötött frigyekről. Az érdekes statisztikából kivonatosan közöljük az alábbi adatokat. E szerint Magyarország 19 milliónyi lakossága közül 1905-ik esztendő elejéig 156 291 boldog pár vette magára Hymen rózsalánczait, vagyis törvényesen megkötött házaság utján több mint 302 ezer szív egyesült isten és ember előtt. A statisztika szerint Magyarországon kötnek legtöbb házasságot, mert minden ezer ember közül évenként 78 lép házassági szövetségre; ami mintegy 8 százalékot tesz ki. Európa többi államaiban a házassági viszonyok a következőképpen alakulnak : Svédországban 34, Skweitzban 39, Norvégiában 40, Nagybritániában 43, Hollandiában 44, Finneknél 45, Ausztriában 47, — Olaszországban 50, Németországban 51 és Szerbiában 116. Minket leginkább a Magyarországon kötött házasságok érdekelnek. E szerint a Budapesten ezer lélekből 35, Selmeczen, Győrben, Pécsett, Komáromban és Szatmáron, 38-at. Zomborban, Baján és Szegeden 40-et; Újvidéken 41-et hódit meg évente Hymen varázsa. A házasodási kedvet nagyban irányítja a felolvasó szerint a gabonanemüek ára is. Ha például a búza ára emelkedik, esökken a házasságkötések szama és megfordítva. A házasodásra leghajlandóbb a magyar, aki nem retten vissza a vegyes házasság kötéstől sem. Különösen a némettel és izraelitával szimpatiroz, mert a statisztika szerint 1000 után számítva 529 vőlegény köt német ajkú nővel házassági szövetséget. A felolvasó ily értelemben méltányolja azt a felfogást, mely a németet a magyar sógorának tekinti. A vegyes házasságkötéstől leginkább a románok tartózkodnak ugyannyira, hogy csak 319 román vőlegény vesz el magyar nőt és csak 277 román nő megy férjhez magyar nemzetiségű után. A felolvasó ezt a jelenséget sajnosnak tartja és kapcsolatba hozza a nemzeti kérdéssel, amelyet legsikeresebben a minél nagyobb számú vegyes házasságkötések által lehetne legsikeresebben megoldani. Kirabolták a muzsikusok. Czigányok az esküdtszék előtt. Szatmúr, febr. 25. (Saját tudósítónktól.) A szatmári kir. törvényszék esküdtbirósága ma délelőtt tartott ülésén rablási bünügygyel foglalkozott. A rablók, a kik nem voltak mások mint muzsikus czigányok ugyancsak megkapták méltó büntetésüket vakmerő tettükért, a tnelylyel egy mulató parasztembernek öt forint és néhány hatosát vették el. Az eset a múlt év deczember hó 18-án történt. Trabás János domahidi parasztgazda egy pár borjúját adta el a vásáron és az állatokért kapott pénzen Weisz Mór korcsmájába ment egy kis italra. A kis italozásból nagy italozás lett, úgy hogy bizony reggel négy óra tájban oszladozott haza a mulató kompánia. Az ivás alatt a korcsmába vetődött Nyiszács György, Koczé Károly, Milár József és Varga Gyula czigányok, a kik hamarosan rázendítették a legropogósabb dalokra s a mulatság végén késznek nyilatkoznak Trabás Jánost zeneszóval hazakisérni. A mulató gazda, minekutána számláját kiegyenlítette, a czigányokkal hazafelé indult. Bár a hajnali órákban voltak már, mégis nagy sötétség volt a tájon. Ez a sötétség bátorította fel a czigányokat, hogy kirabolják Trabást. A mikor már jó mesz- szire voltak a korcsmától Nyiszács és társai az adott jelre megragadták az italos gazdát, a földre vágták s a mig hárman lefogva tartották a negyedik kiforgatta a zsebeket, a melynek egyikében 11 korona és néhány fillért talált. A czigányok ezután megszöktek. Trabást a dulakodás közben meg is verték, nem különben fiát is, a ki azért volt mellette, hogy haza vigye. A megkárosított gazda rablásért feljelentést tett a csendőröknél, a kik a vakmerő czigányokat elfogták és behozták a szatmári ügyészség fogházába. A mai tárgyaláson Papolczy Gyula elnökölt. Az esküdtszék megalakítása után a vádlottakat hallgatták ki, a kik közül hárman beismerő vallomást tettek, a negyedik, Varga ellenben állhatatosan tagadott. Majd a sértett adta elő az esetet s a tanukat hallgatta ki a törvényszék. A bizonyítási eljárás befejezése után Várady Sándor dr. kir. ügyész terjesztette elő az esküdteknek feladandó kérdéseket, hogy bünösök-é vádlottak a reájuk rótt rablás bűntettében. Az esküdtszék tagjai mintegy félóráig tanácskoztak s végre meghozták a határozatot, a mely szerint vádlottak bűnösök. Ezután a törvényszék vonult vissza tanácskozásra és az esküdtek verdiktje' alapján Nyiszást 3 évi, Koczét, Milárt és Vargát 2 és fél évi fegyházra Ítélte. Az ítélet jogerős. HIRE k. Tisztek egy szerkesztőségben. Egy kolozsvári ujsáyban olvassuk a következőket: Szokatlan látogató voltak tegnap az „Erdélyi Munkás“ szerkesztőségének. Két katonatiszt állított be kardcsörtetve s Fülöp eivtársat keresték. Nem panaszkodni jöttek a tiszt urak valami elszenvedett sérelem miatt, hanem a lovagiasság szabályai szerint párbajra akarták kihívni Fülöp elvtársat, aki kardot ugyan alig forgatott eddig, de annál tisztességesebb munkaszerszámot, a vakolókanalat s szabadidejében a tollat, amelylyel munkás társai érdekeiért szállt síkra. Bartos János kolozsvári honvédszázados ugyanis pórt indított Fülöp elvtárs ellen, aki a katonák iránti kegyetlen bánásmóddal vádolta a századost. Azonban az esküdtszék fölmentette Fülöp elvtársat. Az „Erdélyi Munkás“ újabb czikket közölt legutóbbi számában erről az ügyről. A czikk megjelenése után a szerkesztőségbe két díszbe öltözött tiszt toppant be, akik Bartos százados nevében fegyveres elégtételadásra akarták felszólítani Fülöp elvtársat a czikke miatt. Fülöp azonban nem volt ott s a két párbajsegéd egyelőre válasz nélkül távozott. Különben tudhatnák a választ előre is. A modern munkásmozgalomban résztvevő ember megveti a középkor épp oly barbár, mint ostoba maradványát, a párbajt s a jói megérdemelt leczkéért csak az esküdtszék előtt vonhatja felelősségre Fülöp elvtársat a százados ur, ha ugyan van kedve magát kitenni újabb kudarcznak. Imádság. A szent könyvek is úgy tanítják, Hogy akkor legszebb az imádság: Ha mit az ájtatos szív érez, Kevés szóval küldjük az éghez. Én is hát reggeltől esteiig, Mikor csak a szivem megtelik, Nem csinálok eztán egyebet: Elimádkozom a nevedet! Szabolcska Mihály. — A szatmári püspökség és a sztrájkoló hívek. Érdekes dolgot ir a Népszava legutóbbi száma. Jelenti, hogy Kömlő hevesmegyei község katholikus lakossága már hosszabb idő óta hadilábon áll lelkipásztorával, Szmida Viktorral. A hívek legutóbb Meszlényi Gyula szatmári püspök jóindulatába ajánlták ügyüket és arra kérték, hogy Szmida Viktort helyezze át a községből, különben nem járnak a templomba. A püspökség azonban nem intézkedett a hívők kívánsága szerint s ezért a kömlőiek kimondották a sztrájkot. A templom küszöbét nem fogják addig átlépni a mig a lelkész ott lesz. Erről állítólag értesítették újólag Meszlényi Gyula megyés püspököt, a ki bizonyára atyai jóindulattal fogja a vitás ügyet mindkét fél megelégedésére elintézni. — A telefondíjak leszállítása., Sza- lay Péternek, az újonnan kinevezett államtitkárnak — mint Budapestről jelentik, első 1 dolga lesz a telefondíjak leszállítása ügyéVan szerencsém a n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy üzletemet Deák-tér 4. szám alá a voít Frankó-féle helyiségbe helyeztem át. Ellenben a régi helyiségemben levő üzletemet teljesen beszüntettem. — Uj helyiségemet a legjobb minőségű áruval tetemesen megnagyobbítva rendeztem be úgy, hogy a legkényesebb igényeknek is megfelelhetek. Olcsó ár, pontos, gyors kiszolgálásról biztosítom tisztelt vevőimet. Kérem továbbra is nagybecsű pártfogásukat. Teljes tisztelettel Melisser Máimtin ioasiieresiietiS CegyeTüi?eíámsTtás!h
