Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-24 / 37. szám

1905. február 24. jelentés, amit a nagyváradi kir, ügyészség­nél tegnap nyújtott be Farkasházy Zsigmond, az élesdi kerület országgyűlési képviselője. A választások után valahogyan nyilvános­ságra került egy felette bizalmas levél, a mely semmi esetre sem volt a nyilvános­ságnak szánva. A levelet Ertsey Zsigmond magyarcsékei főszolgabíró irta és küldte meghitt emberével az élesdi kerület egyik körjegyzőjéhez, a ki bizalmas barátja. Arra kérte többek közt a jegyzőt, hogy fizessen három forintokat a voksokért s a halottak helyett igyekezzék szavaztatni Farkasházy Fischer Zsigmond Ertsey főszolgabíró el­len presszió és megvesztegetésre való rá­bírás miatt tett bünpanaszt az ügyész­ségnél. — Uj bevándorlási törvény Ame­rikában. A washingtoni szenátus beván­dorlási bizottsága január 31-én elhatározta, hogy pártolóan terjeszti be az Adam-féle törvényjavaslatot, amely szerint ezentúl egy-egy országból 80,000 bevándorlónál többnek ne engedtessék meg évenkint a bevándorlás Amerikába. A javaslat ilyen körülmények közt már is elfogadottnak te­kinthető. Az uj törvény csakis az orosz, olasz és osztrákmagyar birodalom kiván­dorlóit érdekli, mert csak ezekből a biro­dalmakból jött évenként több mint száz­ezer. Igazán érdekes már csak közjogi szempontból is, hogy az amerikai uj tör­vény Ausztria-Magyarországot mint egy bi­rodalmat, vagy pedig mint két önálló or­szágot tekinti-e. Ha az előbbi eset követ­kezik be, akkor Ausztria-Magyarországböl az utóbbi évekhez képest az eddigi szám­nak alig fele vándorolhat ki Amerikába, mert eddig 200.000 körül variált az osz­trák-magyar monarhia kivándorlóinak száma évenkint. Az Amerikába való bevándorlás különben ismét emelkedőben van. Az uj esztendő első hónapjában 30,455 európai érkezett Amerikába, a tavalyi január 19,159 emberével szemben. Januárban legtöbb volt a magyar kivándorló, utána jött az orosz. — A vendéglői szabályrendelet módosítása. Tankóczi Gyula főkapitány, a ki a város közérdeke körül már eddig istöbbször tanujelét adta annak, hogy város fejlődésé­vel paralell a modern irányzatnak kell ha­ladnia, a vendéglői szabályrendeletet mödo- j sitotta. Most még nem áll módunkban, hogy az üdvös intézkedéseknek részleteit ismer­tessük, Így csak annyit jelezhetünk, hogy a szabályrendelet a közegészség, közerkölcs, és a hazárd játékok szigorú ellenőrzése te­kintetében ment keresztül igen fontos és nevezetes újításokon. A vendéglői záróra meghosszabbításáért a vendéglősök az uj szabályrendelet értelmében 2 koronát fog­nak fizetni s az igy befolyó összegből két I rendőri állást szerveznek. A szabályrendelet | részletes tárgyalására legközelebb vissza­térünk. — Drágaság. A tavalyi forró nyár után nem hiába jósolták, l^ogy tartós lesz a tél. A hőmérő egyre és állandóan olyan mélyen jár, mintha sohsem akarna feljebb kerülni. A kemény idő megnöveli a drága­ságot. A szatmári piaczon hihetetlenül ma­gas minden élelmiszer ára és aki csak tudja, ki is használja a helyzetet. A múlt évi ter­més után előre látható volt ez a drágaság most már csak a jótékony tavasz segíthet valamit rajta és a nyomoron is, amelyet egyre növel a kemény tél. — A kórház szimulánsai. Minden közkórházban ismeretesek azok a furfangos pácziensek, akik ügyesen tudván szimulálni egyik-másik betegséget, igy tengetik életü­kéit kórházról kórházra. Ez az életmód bi­zonyára kényelmesebb a koldulásnál, a tol­vajkodásnál kevésbbé veszedelmes, de sem­mivel sem tisztességesebb. Most rájár árud SZATMÁRI NAPLÓ a közkórházi szimulánsokra egy belügymi­niszteri körrendelet alakjában mely Szat- márra is megérkezett. A miniszter ebben vagy egy tuczat ilyen notórius szimnlánst három esztendőre kitilt az ország kór- í házaiból. Megették a farkasok. Egy kis leány végzete. (Saját tudósitónktól.) Az idei hideg és ; kemény télnek borzalmait élénken tükrözi vissza az a rémes eset, a mely a közel 1 levő Zimbrilova beregmegyei község lakos­ságát tartja néhány napja izgalomban. Egy szerencsétlen négy esztendős kis leány esett áldozatul a tél kiéhezett fene- j vadainak, a melyek a beregi erdőségben ezen a télen olyan túlságosan szaporodtak el. Egy kis leányt faltak fel az ordasok, úgy hogy a kétségekbeesett szülők csak zsenge csontjait találták meg ártatlan gyer­meküknek. A fatkasok által felfalt kis leány neve Hofner Mariska, Hofner Gyula főerdész gyermeke, a ki szüleivel egy nagy erdőség tisztásán lévő erdész lakban lakott. A család a tél folyamán nem igen hagyta el a lakást, mert a falu messze volt s csak az apa és az erdő kerülők jártak a rengetegben, hogy hivatalos Teendőiket vé­gezzék. Ez erdészeknek a télen igen sok kalandjuk volt az éhes farkasokkal, a me­lyek különösen az esti órákban ütötték fel fejüket zsákmány után nézve. Az ordasok közül az erdő emberei majd mindennap le- teritettek egy néhányat, de annyire el voltak szaporodva, hogy csak egy széleskörű és j gyakori hajtó vadászat pusztíthatta volna ki őket. A napokban történt, hogy Hofnerék egy közeli faluba mentek teendőik végzése miatt. Az erdészlakban nem maradt más, mint a cselédség és két kis gyermek. Az apróságok a szobában játszadoztak gond­talanul, a mi alatt a cselédek teendőiket végezték a konyhában. Délfelé az egyik gyermek, a Mariska kiment az udvarra a nélkül, hogy a cseléd észrevette volna távozását. Az aranyos nap­sugár csalhatta ki az apróságot a hófödte mezőre. A szerencsétlen kislány vesztére ment ki, mert az erdészlaktól alig 30 lé­pésnyire néhány farkas ugrott ki a sűrűből egyenesen a kislánynak rontva felkapták és elvitték. A leányka rikoltozását meghallották a cselédek, de azt hitték, hogy a szobában van és azért be siettek megnézni, hogy mi történik. Nagy volt azonban a meglepeté­sük, a mikor a kis leányt nem találták a szobában. Nosza gyorsan felkutatták a ház kör­nyékét, de sehol sem lelték. Időközben Hofner is haza érkezett s megtudta, hogy a kislány eltűnt. Rosszat sejtve fegyvert vett magához és egy erdő kerülővel neki indultak az erdőségnek. Jól benn voltak a sűrűségben, a mi­kor az apa véres ruha foszlányokat talált a hóban, a melyről kisleánykája ruhájára ismert. A vérnyomokon tova haladtak és csontokat, husdarabokat találtak. Később a kislány éktelenül össze vissza harapott fejét is megtalálták, a melyről a haj és a bőr felerészben le volt tépve. Most már kétségtelen volt, hogy e szegény apróságot a farkasok falták fel. Borzasztó jelenet volt — Írja tudósítónk — 3 mikor a szerencsétlen anya megtudta a szörnyű katasztrófát. Az eset következtében a napokban irtó hajszát tartanak a fenevadak ellen. TÖRVÉNYSZÉK. § Meddig terjed a mester fegyelmi hatalma ? Egy büntetőtörvényszék a tanoncz mesterét testi sértés bűncselekménye miatt utolsó fokon is büntetéssel sújtotta. A meg­büntetett mester semmiségi panaszszal for­dult a Kúriához, ebben felhozta azt, hogy tanonczát az ipartörvényben biztosított házi fegyelem jogának alapján fenyitette meg, tehát nem lehet szó bűncselekményről. Pa­naszát a Kúria elutasította, mert a törvény­szék megállapította, hogy a mester a szó­ban lévő esetben azért verte el tanonczát, mert egy iparhatósági eljárás során a ta­noncz mestere ellen vallott és igy kizártnak tekintendő az, hogy a tettlegesség a mes­ter házi fegyelmi joga keretében történt. § Esküdszéki tárgyalás. A szatmári kir. törvényszék esküdtbirósága tegnap ült össze Papolczy Gyula elnöklete alatt, hogy ítéletet mondjon Batim Juon és Jakabé bik- szádi lakosok bűnügyében. Batimék azzal voltak vádolva, hogy a szomszédjuk abla­kán belőttek az elmúlt ősszel. A vádat azonban nem lehetett rájuk bizonyítani és igy a kir. ügyész a terheltek ellen a vádat elejtette. A törvényszék pedig a további el­járást beszüntette. A legközelebbi esküdt­széki tárgyalás e hó 25-én lesz, a mikor is Nyiczács György rablási bűnügye kerül tár­gyalásra. NYILTTÉR. Nyilatkozat. A „Szamos“ tegnapi számában Litteczky Endre közli azon levelet, a melyet segédei adtak neki a köztem és közötte fennforgó afférból kifolyó­lag. Bár én a múltkor azt az ügyet, tekintve, hogy Litteczky Endre a be- csüleíbiróság határozatát nem várta be a magam részéről befejeztem, mégis tartozom kijelenteni, hogy különös dolog, a mikor azok a segédek he­lyeslik Litteczky Endre eljárását, akik mint a kezeim közt lévő és az ügyre vonatkozó jegyzőkönyv tanusitja, — kijelentették, hogy a becsületbiróság határozatát föltétlenül elfogadják és annak magukat alávetik. A mi pedig a levélben jelzett bizonyos veszprémi affért illeti, hát ez közönséges rágalom, a melyért ezek után csakis a bíróság­nál fogok a helyeslő segéd uraktól elégtételt venni. Végül a midőn a be- csületbiróságnak ez ügyben hozott határozatát ide igtatom, — most már végképen lezárom az ügynek aktáit. Btilnsmi .Vf/Jirfoi-. Határozat. Minthogy ifj. Litteczky Endre ur az írásbeli nyilatkozatot, — bár az megbízottai részéről kilátásba helyeztetett — be nem szolgáltatta, a becsületbiróság az általa és Ba­lassa Sándor ur által előterjesz­tett ügyben a további eljárást meg­szünteti. Szatmár-Németi 1905. febr. 15. Hunyor Ödön s. k. el­nök. Dr. Fekete Jenő s. k. Dr. Dómján János s. k. Révi Miklós s. k. Poszvék Nándor s. k. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Balassa Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents