Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-19 / 35. szám
FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva : Vidékre postán küldve :--- -- - ■ -imi/l ii v i Negyed évre Egész évre 10 K Fél évre 5 K Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K Egy hóra 1 K j Fél évre 6 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) 3 K Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A jövő dala, Szatmár, feb. 18. Még hó takarja a letarolt mezőt, még jégvirágos homályos ablakunk, de messziről már mosolyogva int a bűvös-bájos tavaszi napsugár. Nem a természet tavaszáról beszélünk. oh az még messze van, hanem a szivek tavaszáról, a magyar keblek kikeletéről, mert onnan int, onnan sugárzik egy uj élet, egy uj aera aranyos sugára. A nemzet lehányta magáról a fagyos tél mindent lenyűgöző leplét, hogy magára öltse egy szebb jövőt Ígérő remény szivárványszínű köntösét. Az évtizedes lethargia, mely köz életünket mindezideig átkos bilincseiben tartotta, ime eltűnt, hogy helyét pezsgő életkedv, vidám munka váltsa fel. Gazdasági kérdések lépnek előtérbe, szociális visszásságok problémáinak megfejtésén törik fejüket a nemzet előkelőbbjei s háttérbe szorul a politika meddő és sivár küzdelmeivel. A nemzet a népjavát tűzte szeme elé, az uj parlament dolgozni, munkálkodni akar, gondoskodni akar azok jólétéről, kiknek személyét ama szent helyen képviseli, még azokért is, kik nincsenek felvéve az alkotmány sáncai közzé. Tavaszi szellők illatos fuvalma lengedez a magyar nemzet körül. Egy szebb jövő, egy jobb korszak eljövetelét susogja. Önállóságunkat, gazdasági érvényesülésünket helyezi kilátásba, a mit már oly régóta megérdemelünk s a mely után oly sokáig hiába sóvárogtunk. Önálló vámterület! Elszakadunk gazdaságilag Ausztriától, attól az Ausztriától, melynek ez ideig gyarmatállamát képeztük. Az osztrák gyárosok meg vannak rémülve, mert az önálló vámterület behozatala olyan viszonyokat fog teremteni Ausztriában, hogy gyárosai vagy arra kényszerülnek, hogy gyáraikat Magyarországba áttelepítsék, vagy pedig be kell, hogy szüntessék üzletüket. Minő hatalmas prespektiva nyílik meg előttünk az önálló vámterület behozatalával. Már látjuk a füstölgő gyárkémények hatalmas tömegét, melyek szinte elzárják az eget szemeink elől, hogy uj világba engedjenek pillantani. Látjuk a nyüzsgő, magyar munkások tömegét, rendezett szociális viszonyokat, a mint izmos karjaikkal lépésről-lépésre szorítják vissza, az évszázadok tapasztalatain megerősödött külföldi ipart. Látjuk a szellemileg is kifejlődött magyar nemzetet a müveit népek társaságában otthonosan forogni, velük egy sorban munkálkodni a magasabb czivilizatió eléréséért. S mind ez nem utópia. Csupán az önálló vámterület megvalósulása. Sokat, nagyon sokat lehetne még e kérdésről értekezni. Magyarázni lehetne gazdasági, technikai következményeit. De nem hisszük, hogy akadna olyan tudós, ki észszerüleg bizonyítani tudná az önálló vámterület káros voltát Magyarország részére. S mostanáig kellett várakoznunk arra, hogy ez a minden izében a magyarság előnyét előmozdító intézmény behozataláról még csak komolyan foglalkozni is lehessen. Tavaszi szellők lengedeznek, kéjes illatot terjesztenek s a pompázatos jövő képe megremegteti szivünket- keblünkben. A magyarok Istene ismét felemelte oltalmazó kezét, hogy szeretett népét megóvja a végveszélytől. Az első fecskék. A magyar szocziálista képviselők. Két szoczialista képviselő tegnap elfoglalta helyét a magyar parlamentben. Nevezetes momentum ez a mi társadalmunk történetében. Nevezetes, még pedig azért, mert akinek személyével kapcsolatosan a szoczielizmus ezen első legnagyobb győzelme, Mezőfi Vilmos nem az a rebellis fölforgató, akinek czoczialisztikus hitvallásánál fogva gondolni lehetne. Álmodozó, békés temperamentum, aki eszményileg ég csak a szoczializmusért és amig a szerkesztőségek íróasztalai mellett czikkeket irt az emberi jogok szolgálatában talán maga sem álmodta volna, hogy a politika ebből a kényelmes álmodozásból a kényelmesebb, de értékesebb cselekvés terére szólítja. Mezőfi Vilmos a mi nagy tehetségű, erős tollú, de nagyon szerény kollegánk ma már mint országgyűlési képviselő vonult be a magyar parlamentbe, ahol, bár mi nem vagyunk Mezőfi képviselő úrral egy politikai párt álláson, mégis szívesen látjuk ott éppen Mezőfit, a proletariátus szószólójának. A szoczializmusnak az az árnyalata, a melyet Mezőfi képvisel, nem hazátlan, szinte azt lehetne mondani, hogy sajátosan magyar. A világhódító szoczializmus nagy eszméi közé a magyar nép sajátos érdekeit képviselő elveket is vettek föl és Így igen természetes, hogy maga Kossuth Ferencz segítette diadalra. És Kossuth szava nem maradt eredménytelen. Kivívták a győzelmet a szegvári szoczialisták s hogy a függetlenségi polgárok támogatásával vívták ki ezt az első diadalt, ez nem kicsinyíti a vörös zászló sikerét. Hiszen Mezőfi rokonszenves egyénisége még a bourgoikat is az ő pártjára hódították. Így báró Marrburg Sándor fábiánse- bestyéni földbirtokos, aki a választás elnöke volt, személyesen adta át Mezőfineka mandátumot. Nagy, szép és nevezetes diadal a Mezőfi Vilmos diadala. A szoczializmus kis, de hatalmas aczélfegyverének a tolinak és világhódító szoczializmusnak a győzelmes bevonulása törvény és alkotmány sorompói közé. * A másik szocziálista képviselő Achim L. András, a békéscsabai követ. Ő sem valami veres nyakkendős világrendel felforgató ember, hanem egyszerű tót paraszt- ember, a kinek műveltsége és tudása semmi s a kiről a jó békéscsabaiak maguk is vajmi kevés jót tudnak. Életkora 28 év s megnyerő külsővel rendelkezik, de mégis több rendbeli személyi fogyatkozással. Vagyona nincs, sőt inkább mondhatni, hogy eladósodott ember, ki minden idejét és vagyonát a szocziálista eszmék terjesztésére fordította eddig is. Az az egy tagadhatatlan, hogy kitűnő népszónok és mint ilyen hihetetlen terrorizmussal dolgozott. A megválasztásáról érdeses dolgot olvasunk egy csabai újságban. A választáson az Achim-pártotaz úgynevezett csirkepiaczon helyezték el, ami a párthivek közt közmegbotránkozást is keltett. Achim azonban nem késett ezt a körülményt is felhasználni czéljaira s a választók közé menve, felállt egy asztal tetejére és onan mondta a következőket: — Ide helyeztek bennünket szégyenszemre a csirkepiaczra! De a szabadság virága fog nőni ezen a helyen és mától fogva ez lesz Bébéscsaba szabadságtere! Később még egy hatásosabb jelenetet játszott el ugyanezen a helyen. A felesége hozzá jött, kezén vezetve apró, négy éves gyermekét. A tömeg már messziről éljenezte őket. Midőn aztán egészen férje közelébe ért, Achim ölébe kapta fel a gyermekét, magával vitte az asztal tetejére s őt magasan a levegőbe felemelve, igy szólt a körülötte állókhoz:
