Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-01 / 26. szám

1905. február 1. SZATMÁRI NAPLÓ 3 arról szól, hogy az eddig betiltott Brémán keresztül való kivándorlás megengedtetett. Most illetékes helyről, arról értesülünk, hogy a kivándorlás nemcsak Brémán, ha­nem Hamburgon át is szabad. Az útlevelek ezen irányban is érvényesek. A Hamburgon át való utazás e tekintetben sokkal czélsze- riibb és alkalmasabb is, mintha az bármely más vonalon történik. A kivándorlónak 20 korona előleget kell elindulása előtt Ham­burgba küldeni. — Tűz. A Kinizsi utcza 32. száma tegnap este a kocsis vigyázatlansága foly­tán az istállóban tűz támadt, amelyet azon­ban szerencsére korán észrevették és mire a tűzoltók megérkeztek a veszedelmet elfoj­tották. Megkerült tolvaj. Megírtuk a minap, hogy Weisz szatmári fürdő bérlő panaszt tett a rendőrségnél, hogy ismeretlen tettes meglopta. A feljelentés folytán a rendőrség széleskörű vizsgálatot indított és sikerült is tegnap a tolvajt Milák Sándor személyében P.-Daróczon elfogni. A tolvaj beismerte tet­tét s az ügyészség fogházába szállították. Csokonai. Debreczen, jan. 31. Csokonai halálának századik évfordu­lójára tervezett országos ünnep — közbe­jött akadályok miatt -— elmaradt. A nagy­szabásúnak tervezett ünnepség a képviselő- választások miatt halasztást szenvedett. A haza minden előtt! Ez a szent elv az oka az elhalasztásnak. Előbb egy kicsi­két leráztuk magunkról az osztrák jármot, egy kicsikét megdöntöttük a szilárdnak hitt hatvanhetes alapot és mikor magyarrá tet­tük Magyarországot, akkorra halasztottuk a meg nem értett nagy költő halálának év­százados ünnepét. Hanem a vihar, az országos örömmá­mor kellő közepében is részesült ünnepel- tetésben az a száz esztendős sir. A sokat szenvedett, nagy költő nevét viselő munkás, dolgos kör felkereste a szent hamvakat. Emberek ezrei nem taposták le ugyan a sírokat, a tavaszi napsugár ugyan nem mosolygott le az ünnepet ülőkre, azért az ünnep mégis szép volt és magasztos. A sírra letett pálmaág, a vaspiramisra helyezett remek koszorú éppen olyan meg­elégedéssel tölthette el a nyugvó költő szi­vét, mintha a dalárok ezrei zengték volna sirja fölött remek szép dalait, nagy, orszá­gos nevű, hires szónokok, jólétben élő ki­tűnő poéták sorolták volna fel az ünnepelt ezernyi szenvedését, i engeteg hányattatását. A debreczeni Csokonai kör szépen ün­nepelt. Valamikor régen — száz évvel ezelőtt — élt a debreczeni nagy kollégiumban egy tógátus, aki okosabb, jobb, nemesebb volt a többinél és akit mégis szerettek a vele egysorban élő, jó tógátusok. A pápaszemes, bölcs professzorok nem kedvelték a szegény jó fiút, mert ő náluk is sokkal okosabb volt. Ott hagyta hát tudós Csokonai az ös- kollégiumot és útra kelt, kisérve jó barátai ezernyi jókívánságaitól. Az élet erre, arra elvetette, a sors megtépte irgalmatlanul a vándorútra kelt nagy poétát. Megbántották itt is, ott is számtalan­szor, jóságos lelkét száz csalódás érte. És ifjan megöregedve visszatért meghalni oda, honnan útra kelt. Rég porladt már dicső Csokonai, mi­kor a lelkét meg tudták érteni. Vaspiramist emeltek hát neki a temető szélén lévő sirja fölé és szemben az öreg kollégiummal fel­állították érczszobrát. Utódai, debreczeni diákok, ott jártak el a költő szobra mellett és csendes, nyári délutánokon sírjához is el-elzarándokoltak. És megtanulták tisztelni, szeretni az ő köl­tőjüket: Csokonait. Teltek az évek, évtizedek is. Eljött a századik évforduló a költő halálának szá­zadik évfordulója. A debreczeni diákok nem feledkeztek meg dicső elődjükről s az évfordulón meg­ünnepelték Csokonait szeretettel, melegség­gel. Aáegmutatták, hogy méltók arra a névre, amelyet Csokonai is viselt, ők nemcsak név- leg, de valóban is debreczeni diákok. A nagy küzdelem. E pár sorban a magyar sajtóról esik néhány szó. Arról a sajtóról, a mely az ország, a haza sorsa érde­kében olyan nagy szolgálatot tett. A küzdelmes napok végén va­gyunk, amikor a gonoszság, gazság és korrupczió rohamosan megnőtt fá­ja porbahullva hever koronástul, gyö­kerestül. Kiirtottuk a gazt, a mely annyira felszaporodott, megtisztítottuk a sze­mérmetlen vakmerőségtől a magyar nemzetet. A nemzet Ítélete ismeretes min­denki előtt, ns hogy ez az ítélet ilyen sújtó volt a bűnösökre nézve, kétség­kívül érdeme a magyar ellenzéki saj­tónak. Itt, a saját pátriánkban egy új­ság, a „Szatmári JVapio“ tel­jesített igazán hazafias szolgálatot, a mikor segítségére sietett a már-már alvó félben lévő nagy nemzeti eszmé­ket fölkelteni. Nem akarunk szerénytelenek lenni amidőn ezt külön is megmondjuk a város újságolvasó közöségének, hi­szen tapasztaltuk a jó akaratot és tá­mogatást, amelylyel a „Szatmári Napló“ irányában viseltetett. Győztünk! A nemzet szent ügyét megnyertük és eltiportuk a hazaáru­lókat. A midőn a közönség bizalmát ezennel megköszönjük, kérjük egyben I tartsa fenn részünkre ezt a jóleső sze- ! retetet. A „Szatmári ]%aptóra“ mától kezdve uj előfizetést nyitunk. A „Szatmári Napló“, mely ed­dig is a szent eszmék szolgálatában állott, ezután is híven teljesiti nemes | hivatását. Kérünk tehát mindenkit, legyen segítségünkre hazafias munkálkodá­sunkban. A „Szatmári Napló előfizetési ára egy hónapra egy korona. TÖRVÉNYSZÉK. — Az igazságügyi számvevőség I kihelyezése. A királyi Ítélőtáblák fölállítá­sáról szóló törvény szerint számvezetősége- ! két kell szervezni a királyi ítélőtáblák mel- j lett. A törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert, hogy az ítélőtáblái számvevősé­gek főlállitásáuak időpontját állapítsa meg. Az igazságügyi minisztériumban elkészültek ezzel a rendelettel, illetőleg az ítélőtáblái számvevőségek szervezésével és az uj intéz­ményt nemsokára az összes királyi táblák mellett fölállítják. Az ítélőtáblái számvevő- ! ségek föladata lesz a számvevőségi szolgá- : lat ellátása az ítélőtábla és az alája rendelt törvényszékek, járásbíróságok ügyeire nézve, j Ezzel az igazságügyi minisztérium számve- | vőségi szakosztálya szét fog osztatni az j Ítélőtáblák mellé. Csupán egy kisebb szám- I vevőség fog működni a minisztérium mellett. KÖZGAZDASÁG. Magyarország termése 1904-ben. A központi statisztikai hivatal összeállította az anyaország (Horvát-és Szlavonország nélkül) 1904. évi aratásának eredményét. Az adatok nagyban és egészben megegyeznek a földmivelésügyi minisztérium az előzetes termésbecslés és a próbacséplések alapján I közzétett adataival. Ezekkel az eredmények­kel összehasonlítva, a végieges eredmény csak annyiban alakul némileg kedvezőbben, hogy az előzetes becslés alkalmával szá­mításba vett elemi csapások pusztítása a községektől beérkezett részletes elemicsapás kimutatásoktól összeállított végieges adatok szerint csekélyebbnek bizonyult. E szerint termett: búza 37.306,111, rozs 11.146,126, kétszeres 337,288, árpa 10.867,645, zab í 9.111,734, tengeri 15.087,567, burgonya I 30.045,328 métermázsa. IRODALOM. — A diadal könyve. A napokban fog kikerülni a sajtó alól a szatmári válasz­tás történetét tárgyaló vaskos kötet, a mely­ben a sok gyönyörűséges beszéden kívül számos illusztriczió is lesz. A diadal könyve miden szatmári polgárt érdekelni fog és ezért meg is kell e pompás emlékművet szerezni. A kiadók a legolcsóbb árban, 50 fillérben szabták meg egy-egy példány árát s igy mindenki hozzájuthat az érdekes kö­tethez. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Balassa Sándor. A A Ionites iapr Általaios Váltóidét lém. lármái Budapesten V. Dorottya-utcza 8. díjmentesen beszerzi a Magyar álta­lános hitelbank részvények után az elővételi jog alapjába eső uj részvényeket továbbá a mindenkori napi árfolya­mon megveszi és eladja az elővételi jogot. Nevezett váltóüzleti részvénytár­saságnál a legolcsóbb árak mellett kaphatók úgy készpénzfizetésre, mint havi részletekre 3°0-kal kamatozó Magyar Jelzálog hitelbank sorsjegyek, melyeknek legközelebbi húzása t. évi február 25-én fog megtartatni. 200,000 koronás főnyeleménynyel és számos mellék- nyereményei. Étfente három káét Minden egyes sorsjegy kisorsolta- tik és a legkisebb nyeremény is szép haszonnal jár a sorjegybirtokosra nézve. Járadékok, záloglevelek és rész­vények vásárlására és eladására vonat­kozó megbízások szigorúan a napi árfolyamok keretén belül teljesittetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents