Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-07 / 30. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ A válság története. — Színdarab címekből összeállítva. — Tisza István a 7 avasz-szal elhatározta, hogy egy Utolsó levelet intéz ugrai választóihoz, amelyben a parlament Csőd-jére utalva kijelenti, hogy az ellenzékkel Vége a szerelemnek. Ez az egy kis meglepetés az Országgyűlési szállást nagyon megdöbbentette. Mindjárt a Képviselő ur-ak összejövetele után egy kis vihar tört ki: Becstelenek! Csepürágókl Svihákok! — kiáltottak az ellenzéken. Az ember nem tudhatta, hogy Szent-e vagy örült a miniszterelnök. A Vihar egyre jobban kitört. Fokról fokra emelkedett a szenvedély és mindenki sejtette, hogy Pártütök vannak a Lloyd-klubb Kupaktanács-bm, akik mint a Denevér éjszaka jönnek össze és Haramiák módjára készülnek támadni. A Sötét titok végre mint a Szikra pattant ki egy napon, vagyis deczember 18-án. Kiderült, hogy nem volt Bárányfelhő, amit az ellenzék látott. Kiderült, hogy Tisza A nép ellensége és hogy eladta. A haza legféltettebb kincsét az alkotmányt. A jelzett napon a Jó barátok ugyan még lebeszélni igyekeztek Tiszát, de ez a Vas ember nem hallgatva a Jóslatra, melyet Barátságból eléje festettek, Angolosan, Katonásan megcsinálta a „Lex Dánielt.“ Dra- gonyosok jöttek a képviselőházba, de ezeket A hazafiak kiverték. Éljen a Strike! — kiáltották sokan s valósággal kitört a Há- I ború a békében. Persze a Betyár kendője által űzött szörnyű visszaélés után következett a Szeget szeggel. Mint a Hadak útja úgy zúgott végig az országon a felháborodás. A harag egekig csapkodott Fönt és alant és Ripacsos Pista dolmányát már készült kitenni az ország házából A munka keserves terhe alatt görnyedő nép,— persze az Almafa nem esett messze az almájától és igy Tisza még kapaszkodhatott egy ideig. De végre A király mondta, hogy ez igy nem mehet tovább, mire Tisza az Örök törvény eile- j nére föloszlatta a Házat. Egy szó a miniszterhez czimmel akkor figyelmeztettük Tiszát, hogy Pajkos diákok módjára Huszárkáplár virtussal nem lehet az országot vezetni. Megjósoltuk, hogy az Erősebb nem ő lesz, de ő lesz az j Áldozat. Ez igy történt. Tisza ugyan megpróbálta, hogy Piros bugyellárissal, meg sok Sárga csikóval (amiket a Báró és Bankár körök adtak neki) Hűtlenné tegye a népet önmagához, de az 1848 győzött, Borúra derű következett Padua zsarnoka, a Kraké- ler, a politikai Aszfaltbetyár elbukott. Hazafias örömmel konstatálhatjuk, hogy Pezsgő élet lüktetett Az öieg ember vérében is. Gazdag szegények vagyunk mi, ha olyan sok az Arany ember közöttünk, mint népünk sorában. Ellenállhatatlan volt Appo- nyi agitálása és Czifra nyomorúság a ma- melukok vergődése. Sursurn Corda! hallatszott a függetlenségi párt jelszava és bár a Miniszter előszobájában a főispánok az Államtitkár ur rendeletét lesték, Tisza már az Ördög mátkája volt és Az embertragédiája nem volt elhárítható. A nők az alkotmányban hasznos szolgálatok tettek. A Csók volt a fegyverük. A demokrata Vázsonyit diadallal választották meg. Szóval Tisza olyan sorsra jutott, mint Bukov a székelyek hóhéra. Bukása után ugyan még Egy párti piquét jáiszott a szabadelvű körben, de ez csak olyan Parasztgőg volt, amelylyel a Próféta (Nyíri nevezte igy) csak tüntetni akart. Miniszterválság lett a dologból. Lemondás. Hiába mondta hát Tisza, hogy reszkess Bizánci Budavár bevétele óta ilyen győzelem nem volt a magyarnak. Mert ez a politikai Falurossza most kénytelen A szülői ház geszti magányába visz- szavonulni és a Kisértetek nem fogják többé háborgatni az oszágot. A vén bakkancsos és fia teljesen kipusztultak a magyar politikából. A Sötétség oszlik. A magyar szabadság Virágfakadás-a boldogítja lelkünket. A Télen virult ki ez a szép virág. A Tévedések játéka véget ért.. —us. A szatmári színház sorsa című cikkünkben értelemzavaró hiba csúszott be, a harmadik sorban levő „s ez a szinlapi stb.“ helyett színházi pályázat olvasandó. HÍREK. Olvasóinkhoz. Most hogy túl vagyunk már az izgalmas időkön, nincs annyira szükség arra, hogy a nemzeti eszmék diadalra jutása után az események fölött pillanatról pillanatra ellenőrzést gyakoroljon a helyi sajtó. Kell azonban, hogy a megvívott szép küzdelmekkel járó hangulatot ébrentartsuk és beszámoljunk az olvasó közönségnek a történtekről. Ezek előre bocsájtása után azzal az értesitéssél szolgálunk független érzelmű polgártársainknak, hogy a „Szeafast/trs fVaplómely eddig mint napilap naponta szolgálta a nemzeti eszméket, mától kezdve minden héten háromszor és pedig kedden, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Lapunk megmarad továbbra is független politikai újságnak és ugyanannak a nemes czélnak érdekében fog bátran sikra szállani. Amidőn ezt olvasóink tudomására adjuk, kérjük továbbra is pártfogását és szeretetét. Végül megemlítjük, hogy lapunk keddi számában egy igen érdekes újítást fogunk olvasóink kényelmére életbe léptetni. A „Szatmári Napló“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Dal. Madonnáról a nótának vége van, Mindennek vége, elhagyott a lány, Ő is csak lány volt, csak lány volt [semmi más Elhagyott, vége; sírjak is talán? Madonnáról a nótának vége van, Miért? nem tudom én se, de ő se. Tán korán láttam és késön ismerém, S ezért lettem e bus regény hőse. Madonnáról a nótának vége van, Szivem és ajkam örökre néma, — Ki tehet róla, hogy oly hiába élt Egy rimpengetö szegény poéta ?.. . Hoff«#* Síin tlor. A napkelet meséiből. Szuleiman, a szent egykor megkérdezett egy hangyát, hogy mennyi eleséget fogyaszt el egy év alatt. A hangya igy szólt: — Egy buzaszemet: Ekkor szent Szulejman becsukta a hangyát egy palackba, amelybe előzőleg egy buzaszemet tett- Midőn éppen egy évre 1905. február 7. rá a palackba tekintett, azt találta, hogy a hangya egészséges és mellette egy fél bu- zaszem fekszik. — Miért takarékoskodtál annyira ? — kérdezte a szent. — Alapos okból, — felelte a hangya. — A meddig Isten kegyelméből éltem, addig módomban állott egy egész magot elkölteni. Mikor azonban az emberek kezébe kerültem, nem remélhetem, hogy kellő időben megfognak rólam emlékezni, tehát megőriztem kincsemnek felét egy második évre. — Személyi hir. Dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselőnk ma délután Budapestre utazott. — Gorkij szabadon van. Londonba érkezett több jelentés alapján közük a mai reggeli lapok, hogy Gorkijt nehány nappal ezelőtt csakugyan szabadonbocsátották a Péter-Pál erődből és becsületszavát vették, hogy többé nem fog résztvenni a forradalmi mozgalmakban. Az idevaló lapok úgy értesülnek, hogy a pétervári hivatalos távirati ügynökség csak azért cáfolta meg a Gorkij szabadonbocsájtásáröl szóló hirt, hogy az a látszata ne legyen a dolognak, hogy Oroszország a külföld erkölcsi pressziója következtében helyezte szabadlábra. — Cecil estéiy. Előkelő közönség jelent meg tegnap este a kath. kaszinóban tartott felolvasó estélyen, hol művészi nivón álló programm nyújtott élvezetes szórakozást. A műsor pontjai Fölkel Béla főgymn. tanár felolvasásából pogarassy Juliska zongorajátékából és egy tréfás vígjáték előadásából állott, a melyben Komka Erzsiké, Papp Mariska, Csomay Győző és Haller Ferencz szerepeltek. A sikerült hangversenyt táncz követte. — Eljegyzés. Szőke Ödön helybeli divatkereskedö vasárnap tartotta eljegyzését Gansl Rózsika kisasszonynyal, Gansl Lipót nyíregyházai bizományos kedves leányával. — Tömeges kivándorlás. Pusztulunk és veszünk. Az ellenséges fegyver elől nem fut a magyar, de a képzelt nyomor elől százak menekülnek az idegen földre. És úgy elősegítik a szerencsétleneknek az el- menést. Haszonleső, lelketlen ügynökök bejárták mostanában Szabolcs, Szathmár és Szilágy vármegyéket s mindenféle csalogatással, hazug Ígérettel rávettek egy csapat szerencsétlen embert, hogy hagyják el az országot. Három irányból is érkeztek ide a kivándorlók, hogy mintegy 150-en együtt folytassák szomorú utjokat. A 150 között vannak családapák, kik 4—5 gyermekkel indultak el világot látni, szerencsét próbálni. — A mindennapi kenyér. Az egyik szat- már elemi iskolában történt, hogy a hitoktató, a miatyánk magyarázatába merülve, megkérdi az egyik szurkoló kisdeáktói: — Kitől kéred kis fiam a mindennapi kenyeret ? — Hát éd’s apámtu, meg osztég, mikor őkeme nincs otthon, hát magam is tudok ám vágni akkora karéjt, mint a tisztelendő ur kezetányérja. — A bikszádi vasút közigazgatási bejárása. A Szatmár—bikszádi vasút építéséhez ugyancsak neki láttak az intéző körök. A kereskedelemügyi miniszter a vasutügyben leiratot intézett a városhoz, a melyben a vasút közigazgatási bejárásának megejtését e hó 20-tól kezdve jelölte meg. A tanács ezt a leiratot tudomásul vette. — A közkórház január havi forgalma. A városi közkórház múlt havi forgalmát a következőkben közöljük : pénztári maradvány 1904. év deczember haváról 1113 kor. 43 fill. Bevétel január havában 4385 kor. ö4 fül. Kiadás január hóban 4289 kor. 89 fill. Pénztári maradvány tehát a múlt hó végén 1509 kor. 18 fillér. — Villámlás februárban. Nagyváradról Írják: Tegnap ritka természeti tünemény tanúi voltunk Nagyváradon. Este 9 óra tájban mig a hó csöndesen hulldogált
