Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-28 / 23. szám
3 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. január. 28. delem az ellenzéki eszméknek óriási térhódítását jelenti Szatmáron. Ez győzedelem egy régi óhaj beteljesedése, egy régi álom valóra válása, a melyet csak örömmel fogadhat mindenki. Országgyűlési képviselőnk lakása ma valóságos bucsujáró hely volt, a hová az örömben osztózok siettek kifejezni jó kívánságaikat Kelemennek, a független eszmék lelkes bajnokának. Kelemen Samu ezenkívül rengeteg táviratot kapott az egész országból. Politikusok, magánosok, sőt teljesen ismeretlen egyének siettek enki gratulálni a fényes győzelemhez. A nagy halom táviratból ezt a három sürgönyt közöljük. Az első Kossuth Ferenczé. Nagy őrömmel üdvözöllek megválasztásod alkalmából melegen köszönöm Szatmár város hazafias választóniak pártunk fényes diadalát. Gróf Károlyi István sürgönye a következő : Honfiúi lelkem egész hevével üdvözlöm a függetlenségi országgyűlési képviselőt. Teleki Pál gróf igy üdvözölte : Nagy örömmel értesültem a szép győzelmükről, kalapot emelek Szatmár hazafias polgársága előtt. Gróf Károlyi István tegnap este a mint a győzelemről értesült, Szatmárra jött, hogy ne csak siirgönyileg, de személyesen is üdvözölje Kelemen Samut dit A gróf kedélyes társaságban mulatott együtt a függetlenségi választókkal, a kik az „Európa j éttermében gyűltek össze. * A függetlenségi eszméknek e fényes diadalra jutása alkalmából — mint értesülünk — vasárnap este a Vigadóban nagy társasössze jövetel lesz, a melyen pártkülönbség nélkül jelennek majd meg a választó polgárok. * Szatmármegye választó kerületeiben — mint már jeleztük — nagy tért hódított a függetlenségi eszme. Két terület kivételével mindenütt függetlenségi képviselőt választottak. Fehérgyarmaton : Luby Géza Csengeren : Luby Béla Nagysomkuton: grót Teleky Pál buktáit ki a kormányt. Nagy-Károly: gróf Károlyi István lyet többé nem veszítenek el. Aztán még: az ilyen formán üldözött szarvasok mindig a nyomukban képzelik a farkasokat és a kellő időben gyorsabban oldanak kereket. Ez a két első megoldása Plutarchus- nak, De a jó bölcsész nem feledkezett meg a kibúvóról sem, Előveszi pennáját és igy ir: ügy lehet mindez még azért is igy van, mert talán — nem is igaz! így vagyunk minden problémával, kedves Emile, a melyek az emberiséget foglalkoztatják, Mindig nyitva áll számunkra a kibúvó. A maga esetében a házasodásnak első útja olyan, mint a hogy bérelne ez házat, a nélkül, hogy a jövőre nézve, lekötné szivét, vagy becsületét; a mások: hogy komolysággal, hűséggel és bizonyos hősiességgel házasodjék, a mely esetben jövőjét, és testét ez egy kártyára, teszi. De, kedves barátom, hát maga nem látja meg a kibúvót, a mely abban áll, hogy — ne házasodjék ! ? Marcel Prevost. Nagybánya: Szappanos Gerő Mátészalkán: Dr. Szunyogh Mihály aratott győzelmet Nagy László alispánnal szemben. Csak Aranyosmedgyesen választották meg Szentiványi Gyula szpártit és Krassón Károlyi Györgyöt, az erőszak programm- jával. * A fővárosi lapokban ma az a hir jelent meg, hogy Csengerben véres összetűzése volt választónak a polgársággal. Ez i a hir, mit csenged tudósítónk távirja, — ' nem felei meg a valóságnak. Ott a választás zavartalnul folyt le. TÁVIRATOK. Tisza megbukott. Budapest, jan. 27. A fővárosban ma este szenzácziós hir került forga- i lomba, nevezetesen az, hogy Tisza István gróf miniszterelnök metßfiti- \ kőit. A hir nem felel meg ugyan a valóságnak, de nem alaptalan, ameny- nyiben sürgősen Becsbe rendelték. Ott ugyanis nincsenek megelégedve a nemzet Ítéletével és igy elakarják ejteni. Előkelő politikusok nyilatkozata szerint TFisza fmisteept hévül aíuzása ét bukással rmt iiUßivsetfafbmt. Állítólag Tisza ezt megérezte és a lemondását magá- \ val viszi Bécsbe. Választás a Terézvárosban. Budapest, jan, 27. (Saját tudósítónktól^ A Terézvárosban folyó elkeseredett választási harcz még most se ért véget. A választás igen valószínűleg a kora reggeli órákig fog tartani. Este kilencz óráig a két jelölt összesen mintegy 7ISO szavazat adatott be. A szavazatok aránya ekkor ez volt: Vázsonyi 3544 Hieronymi 3538 Revanche Világosért! Szatmár, jan. 27. Messze a Néva jeges partján, a vér- bengázoló béke-czár fehér országában felszabadult az emberi lélek békóba vert szent sóvárgása. A forradalam dala üvölt, a megrugdosott, földre tiport rab nép a torlaszokra tűzi a szabadság lobogóját. A téli palota előtt bőmből az ágyú, s a kozák puska, melyet Kelet-Ázsiában oly rettentően meggyaláztak, most mutogatja félelmes erejét. Asszonyokra, gyermegekre szórja a halált. És amig a börtönéből kitörő népakarat dübörögve gázol előre a véres tetemeken át, lopva menekül szuronyerdős birodalmából az oroszok mindenható császára, hogy elkerülje végzetét. A czár segítségért kiált! Hol a segítség, mely feltartóztassa az összeroppanást? A szörnyűséges, az elkerülhetetlen összeroppanást? Mely elnémítsa a szabadság egetvivó szavát? Mely szétmarczangolja a ketreczéből kiszabadult oroszlánt ? A földönfutó czár nem bízhat már az ő meg- csufolt, vert seregében. A diplomácziának hát nem lehetett nehéz a helyzete s bizonyára készen volt a jó tanácscsal: Oroszország kérje vissza a kölcsönt Ausztriától. A revanche ! . . . Régen volt, nagyon régen, több mint ötven esztendeje, hogy egyszer segített neki iegázolni egy nemzetet. Ezt a szolgálatot Bécs nem felejtette el . Szegény Magyarország, te százszoi ment és ezerszer meggyalázott, készülj tehát a világhistóriai arczulcsapásra! Lehet-e borzasztóbb gunyja nemzetek végzetének, mint hogy magyar katonákat terel a parancs az oroszok védelmére ? A mi véreink, a mi magyar katonáink segítsenek eltiporni a muszka zsarnokság ellan lázadó szabadságharezot? Átkozott emlékek raja szabadul föl e gondolatra. Az a bukófélben levő zsarnok hatalom nem ezt a kölcsönt várhatja a magyartól. Az orosz czár szorongatott serege egykor vér- rel-lánggal irta nevét ez ország romjaira. Amerre folyóink kanyarognak, amerre magyar hegy és halom domborul, 1849-ben Paskievics gaz hordái tiportak le minden életet. Ezeknek a magyar katonáknak apja, nagyapja ott volt az orosz fegyverektől le- igázott félistenek sorában. Járjátok be ezt a földet, s nézzétek mennyi a honvédtemető ? Egy-egy jel, vagy emlék a hősök sírján gyönyörű remények sírköve. Gyönyörű reményeit Kossuth és Petőfi nemzetének nem a muszka patkó gázolta le ? Szabadságunk dicsőséges hajnalán nem az észak sötét felhője homályositotta el a napot ? Micsoda fekete gyűlölet az, ami itt lobog az utódok emlékezetében, a magyar levegő szénsavában, a földünk nitrogénjében, micsoda gyűlölet ez, nem tudja megérteni csak akinek a szivében tisztán és nemesen él ama dicsőséges idők, ama glóriás nagyok emléke. Azt nem lehet elfeledni, ha a porba sújtanak egy nemzetet. És most főilázad minden cseppje a magyar vérnek, hogy Ausztriával való szolgai viszonyunk arra kényszerit, hogy fiainkat küldjük segítségére az orosznak. Az osztrák zsarnokság arra használja fel a magyar katonát, hogy fegyvereit átengedje annak a despotizmusnak, mely ezeket a fegyvereket apái kezében összetörte. S bár sziviink-Ielkünk minden érzése az elnyomottakkal rokonszenvez, adiplomaczia szavára el kell némulnia az indulatnak. Az emlékek se szentek, az ősök vére se szent, semmi se szent, ha felharsan a német kommandó : — Vorwärtz! Felharsan a német kommandó, s a magyar-osztrák intervenczió berobog Oroszországba. Hogy Ausztria megszolgálhassa a szívességet a testvér nagyhatalomnak. Mert kéz kezet mos, íme a legfrisebb bizonyság : ez ami rabviszonyunk Ausztriával csak arra jó, hogy Bécsnek mindenre kapható szolgája legyen a magyar. A nemzet ítélete. (Távirati tudósítás) Budapest, jan, 27. A nemzet ma folytatta itélkezé- zését Tisza István és alkotmányromboló bandája fölött. Sújtó ma is az ítélet a kormányra nézve. Bukás az egész vonalon, de annál nagyobb a diadala az ellenzéknek és a függetlenségi szent eszméknek. A mai napon ismét az ellenzék győzött csaknem az összes kerületekben, a hol a választás volt. A gazságot tehát megtorolta a nemzet és Tisza István, nemkülönben egész kabineté elbukott ezzel a nagy nemzeti ítélettel. A mai napon a következő helyen jöttek be a függetlenségi képviselők: Szászváros: Vlád Aurél kibuk-
