Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-26 / 21. szám
Szatmár, 1905. január 26. Csütörtök. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 10 K Fel évre 5 K Vidékre postán küldve: Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K , N , ,vrp Egy hóra 1 K Fél évre 6 K j NeSyecl evre 4K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A döntő ütközet. Szatindr, jan. 25. Közvetlen a döntő ütközet előtt, a választási küzdelemnek úgyszólván a tizenkettedik órájában Írjuk e sorokat. A kormánypártnak pressióval és korrupczióval össze toborzott, demoralizált csapatai ma mérik össze erejüket a függetlenségi harezosok hazafias, lelkes táborával. Amott a hivatalos hatalomnak erőszakoskodásával és vakmerő terrorizmusával rabigába terelt és megvásárolt hada, emitt a hazafias meggyőződésnek lelkes serege megy a küzdelembe. Amott durva parancsszóra, emitt független, szabad akaratból esnek a voksok az urnába. Melyik lesz nz erősebb? A hatalom pressiójával ösz- sze toborzott tömeg, vagy pedig a becsületes elvek, a szinjózan meggyőződésnek tábora-e? Most nem lehet megtudni épen határozottan, de mielőtt a csata megkezdődnék, haza- tias kötelességünk ismételten óva inteni a választó polgárokat, hogy legszebb polgári jogának gyakorlásában, a midőn ki-ki a maga voksát az urnába dobja csakis szivének sugallatát és tiszta, becsületes meggyőződését kövesse. Jól tudjuk, hogy százakra megy azon független érzelmű szavazók száma, akik a hatalom a maga pressziójával magához láncol, akikkel ígéretet tétetett, hogy az osztrák ! érdekeket és nem általános népjóié- j tét előmozdító kormánypártnak jelöltjére adják szavazatukat, de az ilyen erőszakosan kicsikart Ígéretet egyetlen szavazó sem köteles betartani. Akinek politikai meggyőződése a függetlenségi eszme és mégis Ígéretet tett a kormánypárt kortesének, jól tette, legalább megszabadult a további terrorizmustól, de midőn a szavazatszedő bizottság elé lép, kövesse bátran hazafiui meggyőződését és félelem nélkül szavazzon a függetlenségi párt jelöltjére, mert semmiféle bántódása a hatalom részéről nem lehet, úgyszintén esetleges jövőbeni anyagi érdekeire sem lehet semmiféle befolyással, ha szavazásnál elvét és becsületes meggyőződését követi. Mielőtt tehát a választói helyiségbe lép és szavazatát leadná, jól jegyezze meg ezt minden szavazó polgár, mert ha az urnánál minden szavazó a saját meggyőződése után indul és lelkiismcrete szavára hallgat, úgy bizonyos, hogy a függetlenségi pártnak zászlaja kerül ki fényes győzelemmel a mai választási harczból. Ismételjük polgártársak, nem akarunk egyebet, csak azt, hogy a lelki ismeret szavára hallgassatok, a mely azt mondja most: — Minden kincsnél előbbre | való a haza! Bizzunk bennetek! Apponyi Albert a szavazókhoz. — Népgyülés a Vigadóban. — (Saját tudósítónktól,) Szatmár város függetlenségi érzelmű választóinak ma ismét alkalma volt az igazi hazafiság egy lelkes apostolának lángoló szavait hallani. Apponyi beszelt hozzánk, 5Z 2Z ember,'' akinek képzettségét, fényes szónoki tulajdonait és államférfim bölcsességét, az egész világ elismerte, IcR Jött közénk ez a nagy államférfi, ez a kiváló politikus, ho gy meggyőzzön benneteket Szatmár város szavazó polgárai arról a nagy veszedelemről, amely alapjában támadta meg a hazát és igy a ti sorsotokat is. Azt hisszük, hogy gyönyörű beszédének minden szava mélyen a lelkekbe vésődött, oda férkőztek azok az izzó, hazaszeretettől áthatott szavak mindenki szivéhez. Ő kifejtette i azokat az okokot, amelyek a haza j megmentését czélozzák ebben a nagy J pillanatban kifejtette azt, hogy miért kötelessége minden szavazó polgárnak a függetlenségi zászló köré csoportosulni. A lelelkesitő beszédet Apponyi a Vigadóban mondotta. Hogy mi volt ma ott, azt toll leírni képtelen, hogy milyen képe volt a Vigadó nagy termének azt látni kellett, de látni kellett, volna mindenkinek azt a lelkesedést is, a mely a nagy szónok szava nyomán keletkezett. Apponyi után Kelemen Samu dr, beszélt még a megjelentekhez. Röviden szólott csak, hiszen ő kifejtette már előzőleg mindazt, ami az ó jelöltségét eléggé támogatja. A mai gyűlés után eloszlott minden kétség, hogy a mi nemzeti szinü lobogónk, a ragyogó szent szavakkal teli lobogónk győzelemre jut, mert, hogy Apponyi szavait idézzük, győznünk kell és győzni fogunk! Apponyi beszéde. T. polgártársak! (Halljuk! Halljuk!) Kettős minőségben állok ma önök előtt. Itt állok, mint a függetlenségi és 48-as pártnak kiküldöttje (élénk éljenzés) és itt állok, mint annak a szövetkezett ellenzéknek is képviselője, amely a nov. 18-án alkotmányunk ellen elkövetett merényletnek visszautasítására alakult. (Hosszas éljenzés.) Én ma leginkább ebből a második minőségemből kifolyólag fogok beszélni, mert hiszen más helyeken, saját választóim előtt részletesen kifejtettem — úgy nyilt levelemben, mint beszédemben — azokat az okokat, amelyek miatt én a magyar nemzeti állam kiépítését, a nemzeti élet azon teljességének megszerzését, amelyhez a mi nemzetünknek, mint minden nemzetnek, Isten adta joga van, — már csak a függ. és 48-as alapon, a tiszta personál-unió alapjain gondolom. (Élénk éljenzés és taps.) Még erről az oldaláról is meg akaróm, csak néhány^'vonással világítani a helyzetet, különösen azért, mert a miniszterelnök miskolezi beszédében ezzel az én változtatásommal foglalkozott — nem akkor először, de akkor legbehatöbban és azt a tetszetős érvet hozta fel, hogy nem érti, miként fordíthattam hátat a 67-es álláspontnak épen akkor, amikor azok a nemzeti vívmányok, amelyekért a nemzeti pártnak élén annyi éven át küzdöttem, meg valósulnak, mikor tehát — és ez csodálatos kijelentés éppen az ő szájából — a volt nemzeti párt az a politikai csoport, a melyik a legnagyobb elégtétellel, a legnagyobb önérzettel tekinthet azokra, a mik most történtek. Ez csodálatos kijelentés, oly férfiú részéről, aki mindaddig, mig a nemzeti párt a 67-es alapon a nemzeti élő- haladásért küzdött, mindaddig, mig a nemzeti párt a 67-es törvényeknek olyan magyarázatát iparkodott az életbe átvinni, a mely azokat alkalmasakká tette volna a magyar nemzeti államnak kiépítésére, ellenünk a legádázabb küzdelmet folytatta, minket a 67-es alap benső felforgatóinak nevezett el, a legintelligensebb módon állást foglalt azokkal a követelményekkel szemben, amelyeket akkor a zászlónkra irtunk. Ha most ugyanez a férfiú utólag elismeri, hogy épen a nemzeti pártnak van joga megelégedettséggel, elégtétettel, büszke önérzettel arra tekinteni, hogy az ő prog- rammjának egy része megvalósult, akkor az a reményem, hogy ez a jeles államférfiu pár esztendő múlva nekem elfogja ismerni, hogy nékiink, akik ma a függetlenségi alapon folytatjuk a harezot, jogunk van büszke önérzettel eltelve lennnünk, (élénk éljenzés.) mert ma sem ádázabb ellensége a függetlenségi pártnak, mint amilyen ellensége volt a volt nemzeti pártnak. (Élénk tetszés.) De t. uraim, mindennek meg van a maga oka. A volt nemzeti párt iránti ezen postumus elismerésnek oka az lehet, hogy
