Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-28 / 23. szám
Szatmár, 1905. január 28. Szombat Második évfolyam 23. szám. SZATMÁRI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI UjSAG ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben házhoz hordva: Egész évre 10 K Negyed évre 2.50 K Fel évre 5 K I Egy hóra 1 K Egyes szám ára Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K [ Ne„ved évre 3K Fél évre 6 K i 1Negyeaevre 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-uicza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A nemzet nevében! Szatmár, jan. 27. A lármának, az izgalomnak, a döntő csatának napja elmúlt. Magyarország választó közönsége az urnákhoz járult, hogy eldöntse nem csak az egyes mandátumok sorsát, de- a haza sorsát is. Tisza István gróf szörnyű bűnt követett el. Megsértette az alkotmányt és pökhendien azt hangoztatta : — Semmi az egész. Megsértettük a formát, hogy a lényeget megmentsük! Mikor ezért a Ház ellenzéke jogosan kikelt ellene, még nagyobb vakmerőséggel nézett az aggódó hazíiak szemébe és szólt: — Eh, mit, nem hederitek rátok. Választást csinálok. Majd Ítél a nemzet. Minden úgy történt a hogy monda. A királyt bele vitte a törvénytelen házfeloszlatásba, belekergette az országot az ex lexbe, kiíratta a választást, hogy mondja meg a nemzet bünös-e vagy ,sem ? És Ítélt a nemzet. Keményen, szigorúan, s milyen igazságosan csak biró Ítélni tud a bűnös felett. Ma már az ország nagyrészében lezajlott választások eredményét tudjuk és abban látható az Ítélet, a melyet a nemzet nevében hoztak. Mindenek előtt szembeszökő dolog, hogy a függetlenségi eszme a választók oly óriási tömegét állította csatasorba. Ott van a fővárosi választás, a hol a legközelebb van a kormány, a hol a legnagyobb agiíácziót és pressziót tudták kifejteni és mégis milyen hatalmas ellentáborral találkozott. A legnagyobb erőfeszítést kellett kifejtenie, a legkétségbeesettebb eszközökkel kellett dolgozni. Bámulatos jele az időknek. Most már a kormány semmicsetre sem mondhatja azt, hogy csak egy törpe kisebbséggel áll szemben s azt a tervét, hogy az ellenzéket egészen kiirtsa már nem viheti keresztül. Ilyen erőfeszítéssel, ennyi eredményt elérni nem csak, hogy nem diadalnak, de még fényes bukásnak sem lehet nevezni. Sőt ellenkezőleg. Ilyen körülmények között nem tudjuk, hogy képzeli Tisza István gróf, az Isten ostora az uj parlamenttel való boldogulást. Eddig számbeli többség sincsen, de van egy lelkes, elszánt és hatalmas hadserege, amely a nemzet erőjével áll véle szemközt, A nemzet Ítélt. Ezen Ítéletnek bizonyára nem örülnek Bécsben, de örülünk mi idehaza asziviink, a lelkünk minden érzésével. A választás mérlege feltétlenül az ellenzék javára billent. Háromszáz hetvenöt kerületben voksolt a nemzet és az eredmény szerint 121 szabadelvű párti került ki győzelmesen a harcból. Ellenben győzött a függetlenség 119 kerületben ujpárti 9, diszidens 24 és 18 néppárti képviselő kapott mandátumot máig. Mivel most az összespártok a szövetkezett ellenzéken vannak, tehát az ellenzéké a diadal, egy nagy dicsőséges diadal, a minek most már csak a jogtipró kormány bukása járhat a nyomában. Vaíásztás után Szatmár, jan, 27. Szatmár város közönsége még egyre diadalmámorban úszik a tegnap fényes győzelem miatt. A mai napon egyébről sem lehetett hallani a egész városba, mint Kelemen Samu dr. óriási diadaláról, a mely nemcsak nálunk, de az egész országban általános szenzácziót keltett. Az osztatlan nagy öröm még bizonyára soká fog eltartani, mert hiszen ez a győzeHázasulandoknak való tanácsok. — A „Szatmári Napló“ tárczája. — Ellentmondás van a házasság hivatalos képe és ama házasság közt, a melyet a mi szokásaink teremtettek meg. Én, a magam részéről azt hiszem, hogy végkép túl élte magát; mindenesetre más alakot ölt, ha csak nem veszti el teljes hitelét, mert már most is erre vall minden jel. Mindez jó és szép, mondja ön, és mindez nagyon érdekes lélektani megfigyelés — de hát az én esetem olyan egyszerű. Azt kérem öntől, mint Panurgius Pan- tagonéstől, hogy megházasodjam-e. Hagyja hát az általános dolgokat és foglalkozzék egyedül csak velem! De, kedves Emile, hiszen egyebet sem tettem, mint egyre magával foglalkoztam; az én érveléseim csak arravalók, hogy megalkothassam a végleges Ítéletei a maga esetére, Maga oly időben született, a meiyben a házasságra nézve beállott a krizis. A szó bizonyos Ígéretet tesz, a melyet a valóság nem tart meg. Most aztán három útra térhet. Először: Ön megházasodik, mint a ! hogy mostanság legtöbben teszik; teljes | megvetésével az eszmének, a melyen a há- I zasság alapszik; vagyis, elhatározza, hogy | könnyen felbontható szerződést köt; a feleségét tetszés szerint megcsalja, az ő szeszélyeivel szemben szemet huny és végül még azzal az elhatározással is, hogy korlátozza gyermekeinek a számát. Másodszor : Ön rnegházasodik azzal a szándékkal, hogy a régi idők nemes mintájára építi házasságát. Merészen ful- teszi magát a modern szokásokon, a válás gondolatát elűzi magától és hűséget esküszik zálogul téve becsületszavát; szivesen látja, ha gyermekei születnek, a melyekkel az istenek megajándékozzák. Mind a két eshetőség egyformán észszerű. Igaz, az első kevésbbé előkelő, a másodikkal meg vele jár az a kellemetlenség, hogy czélhoz vezessen, feltétlenül megkívánja a kivételes feleséget. Válasz- i szón a maga vérmérséklete szerint. Képtelenség és veszélyes lenne az, ha a maga személyére nézve az első módszer szerint házasodnak és feleségétől a második módszert várná, vagy forditva! Az olyan férfi, a ki a modern első módszer szerint házasodik és panaszkodik, ha a felesége megcsalja, az szánalmasan ostoba. Hosszúra nyúlik az arcza ? Nincs elragadtatva e két megoldástól ? Az első megfosztja illúzióinak utolsó maradékától, a második meg bizonynyal nagyon hősies a mai kor fiatal önzőjének. Aggódva kérdi. Hát a harmadik megoldás sem ad kibúvót ? Tudja, fiatal barátom, kibúvó mindig van — és miután olyan jól illik ide, hadd idézzem Plutarchust! Valahol, az ő tanulságos müveiben, a szeretetre méltó bölcsész, a következő problémát állitja fel. Az olyan szarvasok, a melyeket már üldöztek farkasok, miért futnak gyorsabban, mint a többiek ? Plutarchus kétfélekép indokolja ezt. Először is igy szól — az olyan szarvasok, a melyeket már űztek farkasok, e hajszánál rendkívüli gyorsaságra tettek szert, a meSzatmáron, Kazittczy»tta 17. sz. a. legjobb Varrogéjieli fadVezS részletfizetésre tsapbat^ a Zárdával üIT szvsnbsn
