Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-06 / 5. szám
3 SZATMÁRI NAPLÓ lyüo. január 6. gyümölcse. Ilyen reménységgel megyünk neki az uj esztendőnek. A „Szatmári Naplóba közönség lapja lesz, amelyben mindenki megtalálja az olvasni valóját. A „Szatmári Napló“ hírszolgálata újévtől kezdve még frisebb és elevenebb lesz. Szépirodalmi rovatunkban ped g a legelőkelőbb Írók munkáit adjuk a közön ségnek. Lapunk előfizetési ára egy hóra 1 korona. — A hivatalos böicseség. A sok csodabogár között, amelyek a hivatalos burokban születnek, n^m utolsó az sem, amelyet egy közeli árvaszék mostanában hozott létre. Egy kiskorú gyermek elhagyottá nyilvánítását kérték az árvaszéktől, mert az amja már esztendőkkel ezelőtt elhagyta s a fővárosba költözött. Megindult a végnélkülinek látszó hivatalos eljárás. Sorra születtek a leiratok, átiratok, megkeresések és értesítések, mig végre a budapesti államrendőrség hivatalosan értesítette az árva- széket, hogy az anya nem képes a gyermeket eltartani, mert őt magát is más tartja. Erre azután meghozattatott az árvaszék részéről a véghatározat, amely szerint az elhagyottá nyilvánítási kérelemnek nem ad helyet. Nem ivedig azért, mert arra tekintettel hogy az anyát más tartja el s igy a saját eltartásáról gondoskodnia nem kell s a gyermekét anmál könnyebben eltarthatja. Vagyis: aki maga is másnak a tartására szorul és magát sem tudja eltartani, tartson el mást . . . Legalább a hivatalos logika szent szabályai szerint. — Veszelyeztetett tűzbiztonságunk. A fagyos időjárás beálltával a város tűzbiztonsága alapjában meg van támadva. Van hála Istennek tűzoltóságunk, olyau amilyen s az uj tűztornyon éjjel-nappal éber szemekkel őrködik az őrszem és mégis aggodalommal kell gondolnunk arra a szomorú perezre, amikor a veres kakas letalál szál- lani valamely polgártársunk békés hajlékára. Megvagyunk győződve arról, hogy a tüzörség lehetőleg gyorsan fogna kivonulni a veszély színhelyére, azonnal hozzá fogna a tűz lokalizálásának előkészületéhez, de fájdalom, ennél többet nem fog tehetni, oltani nem fog, — mert nincsen viz! Vagy ha van, nem lesz elegendő, mert a város közkutai éjjelenként mindég, a nap nagyrészében többnyire bevannak fagyva. Nem panaszoljuk fel azt az abszolút állapotot, hogy a város illetékes közegeinek rosszakaratú hanyagsága vagy nemtörődömsége miatt a lakosság nagy része csak hosszas utánjárással képes ilyenformán ivóvíz szükségletét beszerezni, de igenis leghatáx-ozot- taban megköveteljük és pedig elsősorban a tüzoltőfőparancsnok úrtól, hogy a közbiztonság érdekében haladéktalanul hathatós intézkedések tétessenek az ezen oldalról fenyegető veszély elhárítására. Tessék a kutakat szalmaburkolattal ellátni, vagy gondoskodni, hogy a kutak csöveit eldugaszoló jég minden befagyás esetén felolvasztassék, mert ilyen lehetetlen állapotokat nem hajlandó az adófizető polgárság eltűrni, már csak azért sem, mert egy kis gondos előrelátással esetleg mérhetetlen anyagi károsodás veszélyétől lehet megmenekülni. Szeretjük remélni, hogy jogos követelésünk nem talál süket fülekre a város atyáinál. — Betörés. Mandelbaum Sámuel liszt- kereskedó és marhasó raktára deáktéri üzletébe tegnap éjjel ismeretlen tettesek betörtek és egy asztalfiókban hagyott nagyobb meenyiségü pénzt elvittek. A vizsgálat megállapította, hogy a betörést a helylyel ismerős egyének [követték el, amennyiben az üzletbe a gubaszin udvaráról hatoltak be. A csendőrség széleskörű nyomozást indított. — Feleség és fiskális. A törvényszék folyósóján panaszkodik a szomszédjának, hogy istenverte nagy nyelvű dologtalau az asszony és igy a gazdaság veszendőben van. — Az-e ? vélekedik a szomszéd, hát váljon el az asszonytól. — Most rnikó máig megvertem ? — Igen. Józan Pálnak egy kicsit tetszik az indítvány, de azért még nem akarja beadni a derekát. — Várok — mondja — egy darabig, a meddig újra megverhetem. — Ne vál jon kend — biztatja az istentelen szomszéd — adja oda fiskálisnál, majd elcsinálja a dolgot. — Már mint a fiskális ? — Az, az. Józan Pál megvakarja a feje-bubját, megigazítja pipáját a szájába és szilárd elhatározással felel: — Inkább el se válók az asszonytól, minthogy egy fiskálissal összemen- j e k. — Első alföldi kereskedelmi és forgalmi iroda, Szegeden. Január 15-étöl közvetít földbirtokok, házak, üzletek eladását és véteiét, földbérleteket. Külön bankbizományi osztály. Pénz, személyhitelre, földbirtokokra és házakra. Utólagos díjazás. Magán detektív. A legkényesebb ügyek diszkrét kinyomozása. A kereskedelmi ügynökségi osztály közvetít gazdáknak és földbirtokosoknak, mindenféle gazdasági vető és cséplőgépeket. Borügynökség. Bel- és külföldi gyárak képviselete. SZÍNHÁZ. Niobe. Stoll Károly mulattató operettje ma másodszor kevés közönséget vonzott a színházba. A melodikus zenéjü darab előadásán Komái, Szentes, Révész, Papir és Áldori ügyeskedtek. Igen sok tapsot kaptak egy-egy énekszám elénekléseinél. Zajos hatást keltett Szentes és Kornai a „mek mek mek“ nótával. TÁVIRATOK. A király elutazott. Budapest, jan. 4. (Saját tudósítónktól.) A király ma délután félnégy órakor külön vonaton visszautazott Bécsbe. A külön vonatot Ludvig Gyula vezette a határig. A nyugoti pályaudvar környékén igen nagyszámú közönség gyűlt össze a király elutazása előtt. Az uj országgyűlés. Budapest, jan. 5. (Saját tudósítónktól.) Portartur sorsa. Budapest, jan. 5. (Saját tudósit ónktól.) Londonból jelentik, hogy az odaérkezett táviratok szerint Stössel tegnap maga köré gyűjtötte a tisztikart s közölte velük Miklós ezár táviratát, a mely arról intézkedik, hogy becsületszavukat adják, hogy többé nem har- czolnak, avagy fogságba menjenek. A tisztek, kiket a vár hősies védelmezése nagyon megviselt, elhatározták, hogy visszatérnek Oroszországba, ahol más térén hasznositják erejüket a haza javára. A tisztek elhagyták Portarturt. REGÉNY. Özön. viz. Irta : Slenkiewiez Henrik. 17. Még azok is, akik az istállóban aludni tértek, előjöttek. Az egész ház világos volt és nyüzsgött az embersokaságtól. A nép zajon- gott, kiáltozott a dühtől. Kmiczie, aki eddig önkívületi állapotban volt, hirtelen felugrott és szólt; — Lóra ! Mindenki az ajtóhoz sietett. Alig telt egy félóra és mintegy száz lovas nyargalt Andrással az élén a havas országúton. A fején nem volt sapka, de a kezében kivont kard. Az éjszakába messze elhangzott a vad kiáltás: — Ölni, vágni! §§ A hold az ég középpontján állott, mikor a láthatáron halavány rózsás világosság látszott. A piros fény egyre terjedt az égen, amely lassan-lassan vérvörössé lett. Valóságos tüztenger volt Butrymban. Kmiczie és vad katonái pusztítottak ott halomra ölték s kíméletlenül mészárolták le a lakosságot. A szomszédos udvarok lakói felzavartattak álmukból. Nemesekből álló csoportok gyülekeztek az utón és szájról-szájra járt a vészkiáltás. — Az ellenség betört közénk és a Butrymok székhelye leég. Ez már nem közönséges tűz. A lövések zaja, amely tulharsogta a tűz pattogását, csak megerősíteni látszott, hogy az ellenség pusztít. — Menjünk segítségükre — mondták a bátrabbak, ne engedjük hogy a testvéreink tönkre menjenek. A mig az öregek igy szólották, a fiatalok lóra pattantak. Krauikovban ésüpitában vészharangokkal adták meg a jelt. Wodotkyban Olenkát is felköltöHék. — Olenka, kelj fel — szólt Kulwie- cowna kisasszony. — Jöjjön be néniké — válaszolta Olenkí. Mi történt, szóljon. — Wolmontowiczében tűz van. — Az atyának, fiúnak és szentlélek A hivatalos lap holnapi száma közli a király azon kéziratát, amely az uj országgyűlés összehívásáról szól. E szerint az uj képviselőházat február 15-én hívják egybe. A képviselőválasztások február 4-én végződnek. A parlamenti rombolás. Budapest, jan. 5. (Saját tudósítónktól) A fővárosi rendőrség, mely tegnap óta folytatja a vizsgálatot a deczember 13-iki rombolás ügyében, ma báró Bánffy Dezsőt, Polonyi Gézát, Gabányi Miklóst, Bakonyi Samut és Rákossy Viktort hallgatta ki. A képviselők jegyzőkönyvbe mondták a rombolás résznevében. — Egész ide hallatszik a lövések zaja. Csata van ott bizonyára. Oh istenem könyörülj rajtunk. Olenka felsikoltott majd kiugrott az ágyból és gyorsan öltözködni kezdett. A ház egész asszonynépe sírva rohant Olen- kához, aki a szent szűz előtt térdre rogyot és imádkozni kezdett. A többiek is követték példáját. Imádkoztak a halottakért. Alig hogy az imával készen voltak, kopogtatás hallatszott az ajtón, mely nemsokra feltáult s belépett rajta Kosztek az asszonyok közé. — Kisasszony újra kopognak — mondotta — beeresszem? .................................. 11 Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Ödön. Szerkesztő: létéit. Balassa Sándor.
