Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-12-20 / 16. szám

3 jía ijuni napló i :uM. deczember 20. latra és mind, valamint a debreczeni kamara is arányosan részesedtek. Felosztásra került. 505 ezer korona értékű munka és abban 32250 pár lábbeli. Ebből kiadatott a debre- czeni iparkamara és így Szatmár város részére is 1900 pár lábbeli készítése. — Hangok az éjben, Ne méltóztassa- nak azt hinni, hogy holmi középkori anda­lító gitárhangok ezek, melyekkel annak idején nemes troubadurok pintyegtették ma­guk felé szivük választottjának szerelmét, meit, azok a hangok, melyek az elmúlt éj­jel a Bercsényi-utczába hallatszottak, nem voltak egyebek, mint egy sikoly meg két nyakleves esattanása. Miután azonban sze­relmi históriáról v<m szó s lovagiasságunk diszkrécziót parancsol, meg fogjuk adni, ki­vonatban olvasóinknak az éj történetét, uielioztassanak belőle regényt csinálni. — Íme: Sötét éjjel. Felhős mennybolt. Eégi udvarié. Féltékenység. Nyakleves. Éles si­koly. Rendőr bácsi. Motto: Ne légy ember szerelmes! — Lakók, akik lakást keresnek, háztulajdonosok, akik lukast kiadnak, ügynöki költségeket takarítanak meg és biztos eredményt érnek el a Szatmári .Napló apró hirdetései révén. Közlési dij 10 szóig 30 tiller. — Aki divatszerüen és olcsón akar ruüazkoilni, az forduljon Kohu Mór uj posz­tókereskedőhöz Deak-tér, Losonczy-féie ház, kinél a téli idényre a brassói, brüutii és angol gyapju-divatszövetek nagy választék­ban megérkeztek és legszolidabb árban kaphatók. — Feltűnő olcsó árban szerezhető be üveg, porczelian, gyerek játék és díszmű­áruk az uj „Korona Bazáréban Sebőn Mór­nál Szatmár, Deák-ter 7. sz. alatt, a volt Hülyén üzlet szomszédságában. SZÍNHÁZ. Bob herczeg, A színházban ma Huszka Jenő agyonj átszőtt Bobja került színre, tudja az Isten hányadszor. A zónára való tekintettel közönség is szép szám­mal volt, amely Komáinak, a czimszerep sze- mélyesitőjének sokat tapsolt. A sikert fokoz­ta az a hatalmas és díszes babérkoszorú és virágcsokor, amely Fábiánné virágüzletének Ízléses munkájára, s amelylyel a népszerű primadonnát tisztelői meglepték. Uj volt a darabban Révész Ilonka, aki kedves Annié volt. A zajos estéből részt kapott Szentes és Papír is ötletes játékukért. Vendég a színházban. A holnapi szín­házi estének érdekessége lesz. Váradi Jolán, & pozsonyi nemzeti színház tagja lép fel vendégként a „Tetemrehivás“-ban Mind- szenty Klára szerepében. Várady Jolán a vidék elsőrendű drámái színésznője, akinek az ország lenagyobb városainak színpadán voltak jelentős sikerei. A vendégfeilépes elé érdeklődéssel néznek. “táviratok. Ä politikai helyzet. Budapest, decz. 19. (Saját Iudósitónklól.) A politikai világban most már csak a jövő hóban bekövetkezendő házfelosztásról be­szélnek. Úgy a kormánypártban, mint az el­lenzéken nagyon sok szó esik már a vá­lasztásokról. A szövetkezett ellenzék szer­vezkedik s ma este is gyűlést tartott, arne- ly<mi Kossuth Fereucz elnökölt. Az ülésen megbeszélték a választásoknál követendő el­jártok módozatait. Lehetségesnek tartják politikai körökben, hogy még ebben az esz­tendőben sikerülni fog a megoldást létre­hozni. Agyonlőtt földbirtokos. Budapest, decz. 19. (Saját tudósító nlttó\.) Kassáról táviratozzák, hogy a szomszédos Szent István faluban ma kegyetlen gyilkos­ságnak esett áldozatul Magos Dezső gaz- dau földbirtokos. A csendörség gyikosoknak nyomában van. A tettesek haragosai voltak Magasnak. Elfogott pénzhamisítók. Budapest, decz. 19. (Saját tudósítónktól.) Szegedről jelentik, hogy Jankovácz bácsmegyei községben ma egy tíztagú pénzhamisító ban­dát fogtak el. A banda egy és öt koronáso­kat hamisított és öszzeköttetéseik révén az egész délvidéket hamispénzzel árasztotta el. Háború. Budapest, decz. 19. (Saját tudósítónktól.) Pétervárról táviratozzák, hogy Portartur ost­romában jelentősebb fordulat nem állott be. A japán sereg az erődítések megbontásáu dol­gozik. A megsebesült Stössel tábornok nap­ról napra javul, úgy hogy a napokban mar újra átveszi a portarturi sergek parancsnok­ságát. A mandzsuriai hareztérrői azt jelen tik, hogy a Sahó partján Kuropatkin várakozási álláspontot foglal el. Az időjárás nagyon megnehezíti a csapatok felvonulását. Kuro­patkin újabb sereggel egészíti ki a hadosz­tályt. Mulatság. A kereskedelmi csarnok estélye. Szép számú közönség gyűlt szombaton este egybe az alig nehány hete megalakult kereskedelmi csarnok fényes termében tartott estélyen amely várakozáson felül sikerült. Az estélyt Radó Bertalannak a csarnok agilis háznagyá­nak csípős huniói u felolvasása vezette be amelyben meglepő ügyességei adott pompás, karikatúrát a jelenlevők egynéhányról. A folytonos derültséggel kitért felolvasást dr. Havas Miklós, Fereucz Ágoston, Füredi Lajos és Benkő Miksa által viríuoziással előadott tréfás vonos-iiégyes követte. Dr. Ehrenreich L pót adta elő ezután nagy ügyességgel a Heidelberg Imre által szerzett pompás és részben aktuális huplékat. Anélkül, hogy ez a többi szereplők rovására menne bátran mondhatjuk, hogy az est fénypontját a Deutsch P roska előadása képezte. Mint a jókedv istennője elragadó bájjal és jókedvű kedves szeretetreméi lósággal panaszolja el a zsurok és estélyek komikus félszegségeit. A minden izében szellemes mü szerzője dr. Markó Jenő. A hangversenyt hajnalig tartó táncz követte. Á jövés menés bíróság. A szatmári „Közigazságnak“ emelt hatalmas épületben délelőttönként nagy a sürgés-forgás. Ügy­védek, ügyfelek, szolgák, urak szaladgálnak tarka össze-visszaságban. Mindenkinek si­etős ilyenkor a dolga, mert a késés nem­csak a bíróságra nézve, de a felekre is kellemetlen. Ma dllelőtt egy zsíros atyafi j irkáit nagy izgatottan a folyosón. Minden ajtó előtt megadott s elolvasta a felírást. Úgy látszik azonban, hogy seholse találta meg a hivatalt, ahcl meg kellett jelennie. Végre megszólít egy ügyvédjelöltet: — Ugyan instállom alássan nem tet­szik tudni, merre van az a jövés-menés bí­róság. Azt keresem, kérem szépen. Az ügyvédjelölt egy pár pillanatig gondolkozott ezen az eredeti kifejezésen, megmondta az atyafinak, hogy a járás- bíróság merre van. REGÉNY. Özönvíz. Irta • Sienkiewiez Henrik. 7. Pompás fiuk voltak, de mellé kell ten­nem, hogy nagy svihákok is. Jókat nevetett e szavaknál András és bort töltve poharába, ivott. — Hát aztán hol találta azokat az em­bereket ? — Ők találtak meg engem. A derék fiuk, bizouynyal mondom, az utszélen. Meg is akartam jutalmazni őket, de tudja, olyau büszkék a cselekedeteikre, hogy pénzt nem fogadtak el tőlem. Mikor erről értesültem, igy gondolkoztam: na megállja­ik, akkor száz bottal fizetlek ki benne­teket. Olenka felkiáltott. — Jézus Mária és megtette? Kmicie a fejét rázta. — Ne ijedjen meg, nem tettem meg. Nem pedig azért, mert féltem, hogy az ön fülébe jut mindez s rósz embernek fog tar­tani. — Lássa szerencséje, mert akkor iga­zán nem néztem volna magára. — És miért? — Mert sajnáltam volna őket. Ugy-e, azok a fiuk orzsaiak voltak. Hát az igaz, hogy félnemesek, de régi és hires emberek, akikről nagy előszeretettel beszélt mindig a nagyapó. Ő is velük harczolt s béke idején igen sokszor látta őket a házánál. Azokhoz az emberekhez nagy barátság fűzi a mi csa­ládunkat s igy önnek is respektálnia kell azt. Aztán azt gondolom, hogy van önnek szive. — Erről semmitse tudtam! Bevallom> hogy ez a mezítelen lábú nemesség ne111 megy a fejembe. Minálunk a paraszt pa* raszt s a nemesek mind tekintélyes család* ból valók, akik nem szolgálnak csak egy urat. Tehát az illetők nem vehetők komo­lyan számba. — A nagyapó szokta volt mondani, hogy a vagyon nem számit, csak a nemes­ség s ezek derék emberek, különben nem tette volna meg elődeimül. András ur nagyot nézett e szavak hal­latára. — Úgy hát elődeiül tette meg őket a nagyapó? Talán csak nem az összes lan- daikat. — Pedig igy van. Ne ránczolja össze a homlokát, mert a megboldogult emléke szent. Csodálom kü önben, hogy a követek nem mondák ezt önnek. — Azaz hogy ... eh de még sem, ez nem lehet. Hiszen itt annyi a nemes és ez mind az ön dolgát akarja intézni? Hiszen akkor ezek fölöttem is tanács­kozni fognak, vájjon jó-e önhöz az arczom ? Ugyan ne tréfáljon, mert már pezseg a vérem. — Kérem András, én nem tréfálok. Csak a szent és őszinte igazságot mondom. Ők nem fognak ön felett tanácskozni s ha ön velük szemben nem fog ellenszenves cse­lekedeteket tanúsítani, akkor nemcsak őket, de engem is meg nyert saját magának. Örök életemben hálás leszek önnek. — Ezt el is vártam — szólt Kmicie büszkén. Én tisztelem a megboldogult aka­ratát ts azt gondolom, hogy az öreg ur várhatott volna ezeknek a féinemeseknek az előlépte ésével addig, amig én beteszem ide a lábamat. Különben pedig amit én cselekszem, abba Radzivili herczegnek se lehet beleszólása. (Folyt köv.) 1 1 ------—---------------------------------­Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Ödön. Szerkesztő: Balassa Sándor. Törvényszék.

Next

/
Thumbnails
Contents