Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-20 / 16. szám
Wi Szatmár, 1904. deczember 20 Kedd (0 ' v1? Első évfolyam, 16. szám. SZATMÁRI NAPLÓ 2TJLFTJL.JLF ELŐFIZETÉSI Á B A K: Helyben házhoz hordva 1 Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K |Negyedévre3 KlEgész évre 16 K [Negyedévre 4 K Fél évre 6 K [Egy hóra I KjFél évre 8 K jEgy hóra 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fill. _________________ .. .. . |1 Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep utáni rapok kivételével. öZ6r.k0s t'OSögi, | ____111,111 m____ ki adóhivatali jj SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: és nyomdai telefon sz.: rj Árpád-u. 28. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések 117. |! valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Ingyenélők. Szatmár, decz. 19. Csiky Gergely, a magyar színmű" irodalomnak úgyszólván a megteremtője egy örökbecsű vígjátékot irt e czimen: Ingyenólők. A benne szereplő alakok mindegyikét megtaláljuk az életben is. Itt járnak, itt mozognak köztünk s mint terhes pótadó a jószivü emberek nyakán élősködnek. A társadalom eme parazitái, akik annak minden kasztjában feltalálhatok, a legtöbb esetben zseniális emberek. Különben ha nem volnának azok, úgy természetesen nem is élhetnének le egy emberéletet— munka nélkül. Ahoz t. i. hogy valaki a mai korban munka nélkül meg tud élni — nagy zsenialitás kell sbátran vindikálhatja magának a „mester“ czimet. Es az a legérdekesebb, hogy ezek az ingyenélők a legnagyobb erkölcs- birák. Elitéinek minden munkás embert, aki dolgozik. Erre ezt, arra azt kiáltják. Gyönyörűen beszélnek a becsületről, a tisztességről, szinte magukat állítják a nyilvánosság elé ezek mintaképéül. Holott hát a legnagyobb becstelenséget, tisztességtelenséget ők maguk követik el a mások folytonos pumpolásával. Mert hát ugyan nem-e az elefánt, vagy a rinoczerus vastag bőre kell ahhoz, hogy valaki tétlenül élősködjön a másik zsebén? Ügyes fifikával hálózzák be a „balek“-et, ezek a nagykomédiások, aki úgyszólván azt sem tudja, hogy miért, mi okból, minélfogva, csak engedi, hogy az ingyenólők turkáljanak a pénzes tárczájában. Többször nyúlván abba, mint ő maga. Az emberek pedig csodálkozással néznek reájuk, kérdezve egymástól: Miből él ez az ur? Mert hát munkás- ember előtt megfej hetetlen problémaként áll, hogyan lehet élni semmiből. — Pedig az ingyenélők ám jól élnek. Inyenczek valamennyien. Mindenben csak a legfinomabbat, legjobbat szeretik. És ez természetes is. Mert hát aki dolgozik, annak nem telik sem ételben sem italban, semmiben sem a legjobbra — mivel maga fizeti. Ellenben ók csakis azért inyenczek és tékozlók — mert más ismeri az eiőttüh ezen idegen szót: „fizetek“. Mi persze szegény emberek, kik robotolunk a mindennapiért, irigyen tekintünk fel ezekre az ingyenélökre s fájdalom tölii el sziveinket, hogy mi is miért nem tartozunk a vastagbőrüek osztályába. Mert bár aranyigazság,hogy jobban esik az a falat kenyér, a miért megdolgoztunk, mégis mivel látjuk, hogy az ingyenélőknek is éppen oly jól esik a verejtéknélküli különlegesség, akaratlanul is arra gondolunk: nincs igazság a földön, nincs becse a munkának, a sors a jólétet az ingyenélőknek tartotta fenn. Mi dolgozunk, hogy az ingyenélők jóllakjanak. A közigazgatás egyszerűsítése. Tisza István gróf miniszterelnök, mint belügyminiszter a törvényhatósághoz az évi jelentések ügyében rendkívül érdekes körrendeletét intézett. Az eddig követett eljárás szerint ugyanis a jelentések nagy munkával terhelik a tisztviselői kart, anélkül, hogy a jelentésekben felhalmozott száraz statisztikai adatok a kormánynak kellő áttekintést nyújtanának. A miniszterelnök ezért e hiábavaló munkát beszünteti és a gyakorlati tapasztalatokról kér félévi jelentéseket. — Különös figyelem fordítandó arra, hogy az uj törvények miként válnak be az életben, melyek a hiányok vagy észlelt hézagok, konkrét bajoknál pedig mi az illetékes közegek véleménye srb. A kormány óhajtása, hogy minden felesleges munka kiiszöbölése mellett oly becses anyagnak jusson birtokába, melyet a közigazgatás és a közviszonyok javítására iránjuló tevékenységében eredménynyel fog felhasználni, Este. Eoszkedvüen ment föl a lépcsőn. A szivarját olyan hanyagul szívta volt, hogy kialudt és az utczán rest volt újra rágyújtani ; még egy párszor erőset szippantott rajta, de csak keserű nikotin iz tolult a szájába és döhösen dobta el a csutkát. A lépcsőházban még nem volt meggyujtva a gáz, pedig már elmúlt hat óra. Mintha ma minden összeesküdött volna, hogy bosszantsa és testét lelkét eltöltötte valami kicsinyes kelletlenséggel, pedig gondolatai azalatt szívósan ragaszkodtak bele egy kérdésbe és az utczán, a hivatalában, a vendéglőben minduntalan rajta kapta magát, hogy megint csak az az egy „miért“ gyötri, ami elöl futni szeretett volna. Miért •— miért lett ez az ember öngyilkossá ? Nagyon jó, tisztességes, egészen középszerű embernek tartotta a barátját, — már amennyire ismerte és ismerjük vala- menyien azokat, akikkel életünk külső körülményei minduntalan összehoznak és akiket igy természetesen barátainknak vélünk. Nem tartotta sem nagyon szenvedélyesnek, sem nagyon okosnak, sohasem hallotta filozofálni, vagy az élet problémái fölött tépelődni ; poétikus hajlamokat nem árult el és nem hallotta tőle soha, hogy meg nem értett lángésznek, tartotta volna magát, a nőkről sem rajongással, sem megvetéssel nem beszélt. Szerelmi bánat nem bántotta, nem esküdött ideálokra s a kártyát is letudta tenni bármelyik pillanatban a kezéből. Miért ölhette meg ez az ember magát? Már bent állt a szoba közepén és tépe- lődve nézett körül. Még tegnapelőtt itt ült szegény nála és nyugodtan, egyhangúlag beszélgettek. Most igyekezett visszaemlékezni a szavakra, vájjon nem adnának-e azok valató föl világosi tást! De olyan haszontalan kicsinyes dolgokról folyt a szó, hogy alig jutott eszébe valami. Végre is szabadulni kell már ettől a kérdéstől. Lámpát ' gyújtott és könyvet vett elő; aztán újra letette s lassan, gondosan válogatva, egy vékony cigaerttát vett ki a tárczájábói. Hanem mikor rágyújtott, elejtette a gyufát. . . az égő gyufát a szőnyegre 1 Gyorsan lehajolt s akkor látta, hogy még egy gyufa van a földön. Az inasa határozottan nagyon rendetlen. Agglegényes rendszeretettel vette föl mind a kettőt. A másik el is volt törve. És akkor eszébe jutott. . . Ez a gyufa . . . ezt a gyufát ő dobta el, — az öngyilkos. Azóta senki sem járt itt, ő maga sohasem dobna el gyufát a földre — és ha véletlenül: . .. azonnal fölveszi. . . . Most egyszerre emlékezik is, hogy mikor a barátja czigarettára gyújtott, félig eltört a gyufa, de abbau a pillanatban íol is lobbant, úgy, hogy még használni lehetett. Csak tartotta kezében az eltört gyufát és nézte, nézte . . . leégett fele vékony törékeny szénné válva megmaradt, még egy darabon finoman barnára füstölődött s a törésnél esak egy kis szilánk tartotta. Ki tudja, milyen izgatott volt már akkor a kéz, melyben ketté tört akkor az a vékony faszái ? Vájjon tudta-e már, hogy pár óra múlva pisztolyt fog szorítani ? Vájjon reszketett-e akkor is, mikor érezte, hogy az utolsó szilánk is eltört, mely még a létét összetartotta ? Az az ember már a földben van s ez: a haszontalan törékeny gyufaszál itt maradt utána. Azt hamarább kiseperték, mint ezt, — ennyi a/, egész. Csak állt . . . állt ... és nézte kezében a megfeketedett fadarabkát s úgy érezte, hogy az embernek ez a legigazabb síremléke. Nézte és csodálkozva kérdezte : —- Miért ? ___________________[Ritoók Emmái*Fi gyelem! Him gyzék I yi érni á f*sm a mai naptól kezdve kiváló minőségű idei borok, melyek előkelő urasági szőlők A-A-vil 9 %/%$, ovi wal MMlloll termései, a következő árakon kaphatók: — — — Buteliákhan 2 krajczárral olcsóbb. Sikárlói az üzletben 1 1. 40 kr. házhoz kimérve 36 kr. i Oláhgyürüsi az üzletben 1 1. 36 kr. házhoz kimérve 32 kr. Apahegyi „ 1 1. 40 kr. „ „ 36 kr.! Szatmár hegyi „ 1 1. 36 kr. „ „ 32 kr. psr ee~ 5 liter vételnél nagy árengedmény. 31
