Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-12-17 / 13. szám

Szatmár, 1904. deczember 17. Szombat Első évfolyam, 13. szám. SZATKUU NAPLÓ HST^IPIXi-AJP ELŐFIZETÉSI ÁBAK: Helyben házhoz hordva Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K [Negyedévre 3 K Egész évre 16 K |Negyedóvre4 K Eel évre 6 K |Egy hóra I K|Fel évre 8 K |Egy hóra 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fill. Szerkesztőségi, kiadóhivatali [ és nyomdai telefon sz. [[Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep utáni napok kivételével. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; ji Árpád-u. 28. sz. ahova úgy az előfizetési pénzt k, hirdetések íj valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Az ülések elnapolva. A t. Házat feloszlatják. Uj választások. Tisza Béosben. A képviselőház ülése. — Haját tudósítónk távirata. — Budapest decz. 16. A képviselőház mai ülésén bekö­vetkeztek azon hireszlelések, a melyek egy esztendő előtt, Tisza István gróf miniszterelnökké történt kinevezésével szárnyra keltek. A képviselőház mai ülésének izzó légkörében kipattant vég­re a titok, hogy a képviselöházat fel­oszlatják és uj választások lesznek, még pedig igen rövid idő múlva. A t. Ház mai ülésén újra tombolt a vihar, a mely úgy látszik, hogy szűnni nem akar már s különösen ak­kor tombolt legjavában, a mikor Tisza István gróf beszélt, a mikor bejelen­tette, hogy a képviselőházat feloszlatja s erre vonatkozó felhatalmazása meg is van. Előbb azonban az indemnitást akarja keresztül hajtani, ezenkívül az ujoncz javaslatokat is, de hogyha az ellenzék szépszerével nem hajlandó a javaslatokat keresztül bocsájtani; akkor ex lexben is feloszlatja a Házat. Az ülésen Feilitzsch Arthur; elnö­költ.- A ház azonnal a napirendre tért át. Rakovszky István élesen tört ki a kormány erőszakoskodása ellen s majd egy félóra hosszat a legkeményebb szavakkal Ítélte el Tisza gróf eljárását. Utána Tisza István gróf akart beszélni, de az óriási lármában nem volt képes szólani. Végre Apponyi Al­bert gróf kapaczitálására meghallgatták Tiszát, aki kijelentette, hogy a meg­kezdett ütőn tovább halad s bejelen­tette, hogy a Házat 1905. január hó 5-ig elnapolja. Majd rátért arra, hogy rövidesen megejted az uj választáso­kat. A Házat exlexben is feloszlatja s indemnitást ka törik szakad meg szerzi. Az esetben, ha a törvényhatósá­gok a kormány intézkedéseit végre — A „Szatmári Napló“ eredeti tärceäja, — A magyar történelemnek alig van még egy olyan korszaka, a mely annyi csudaszép eseményben bővelkednék, mint az ötvenöt esz­tendő előtt lezajlott szabadságharc?, dicsőséges ideje. Az a sok minden, a mit az írók, tör­ténészek könyvbe, újságba összehalmoztak már eddig is erről a diadalmas korszakról, szinte, azt a feltevést keltik az emberben, | hogy újat lehetetlen hallani többé. Pedig nem igaz. A nagy, a diadalmas idők tanúi még mindig tudnak valami szépet, valami újat regélni a magyar szabadságharczról, a kik héroszi tetteik révén halhatatlanokká tették nevüket mindörökre. A szabadságharcz édes szavú dalnokáról, Petőfi Sándorról kötetre menő legendák jár­nak szájról-szájra az ország minden részében. Különösen sokat tudnak róla mesélni az erdélyi kúriákon, a ho! tudvalevő, hogy a nagy költő igen sokat fordult meg s megje­lenésével oh mennyiszer hozta remegésbe az ábrándozó leányok szivét, lelkét. És a hogy most akadnak leányok, a i kik naplót vezetnek, a melybe titkos vágya­ikat, érzéseiket beleírják, ép úgy vezettek naplót több egy fél évszázad előtt azok a leányok is, akiit most már fehér hajú öreg matrónák. Ők beszéltek a nagyokkal, látták tetteiket, nekünk, az utókor szülötteinek azonban az is gyönyörűségünkül kell, hogy szolgáljon, a mit a jó öregek elmesélnek. Hi­szen minden oly szép, oly gyönyörűséges, ami abból az időből származik. Bizony azok a fehérhaju matrónák is vezettek naplót, mert akkoron ők is fiatalok voltak és hevesen dobogott a szivük, ha egy- egy daliás vitézről hallottak, vagy beszél­hettek vele. A napokban egy irás jutott a kezemhez Ezernyolczszáznegyvennyolczból való, a me­lyen kedvesen, vonzóan vojt megírva, hogy egy előkelő nagyenyedi család leányától Pe­tőfi Sándor, hogy rabolt csókot egy csuda- szép tavaszi napon. Az úri kisasszony 1848. április elején a kúriához tartozó nagy kertben töltötte a délutánt. Rendesen úgy szokott tenni minden­nap. A kertben gyomlálgatott, öutözgette a virágokat és vig dalolással végezte a tavaszi teendőket. Éppen kedvencz virágaival foglalatos­kodott, a midőn a kert túlsó végénél, a szomszédos kerítésnél erős férfi hangokat hallott. Abban az időben gyakoriak voltak az idegenek Nagyenyeden s igy nem is igen törődött az illetővel. Egyszer csak látta, hogy a férfi megállott a kerítésnél és oda kiáltotta a leánynak : ___ __________________ ne m hajtják, megfosztja önkormány­zati joguktól. Ezután Pölónyi Géza beszélt hosz- sznsabban. Majd Apponyi Albert gróf és Kossuth Eerénez, a ki a kormányel­nököt figyelmeztette a következményekre. Ezenközben a jobboldalról Rosen­berg Gyula valami sértő megjegyzést tett [Bánffy Dezső báróra, a ki nem maradt adós a felelettel. A két képvi­selő hevesen összeszólalkozott s a leg­gorombább és legsértőbb szavakat ki­áltották át egymásnak. Végül Tisza gróf kijelentette, hogy a képviselőház már holnap nem fog ülésezni. A képvisélőház ülése délután há­rom órakor a legnagyobb zaj és lárma közölt oszlott szét. Az adótörvény módosítása. Aranyos- Tordamegyg feliratot intézett az adótörvény módosítása tárgyában s e feliratot pártolás végett Szatmárvármegye és Szatmár vá- ! ros törvényhatóságának is megküldötte. A föliratbau a vármegye az adótörvény olyan ! módosítását kivánja, hogy elemi csapások» [ tűz, viz, de főleg szárazság alkalmával, a ; meddőn maradt természetes kaszálók és ie- ! gelők állami adója az Ínséges évre .enged­— Dalos kis pacsirtám, eszem azt a | szép szádat, nem adnál egy csókot a szegény ! huszárnak. Az úri kisasszonynak még ideje se volt a beszéd fölött gondolkodni, a midőn a ke­rítést átugorta a huszár s egy perc alatt hozzá futva, derékon kapta és összc-vissza csókolta. Persze a vakmerőség után volt sikoltozás. A leány hirtelen kiszakította magát az ölelő karokból és a kúriához futott, ahol elpanaszolta a történeteket. A csókrabló katona nem volt más, mint Petőfi Sándor, aki midőn látta, hogy a la­kásból a kertbe tartanak, a kerítésnél lévő lovára pattant és elvágtatott. Petőfi Sándor ezután is megfordult a nagyenyedi „nevezetes“ kúria körül, de az úri kisasszonynyal a „csók rablás“ utáu nem beszélt. Ez az epizód volt a papíron. Az úri kisasszony évek múltán férjhez ment. Meg is öregedett és valahányszor a legendás idők eseményeiről szó esett, mindig elmesélte gyermekeinek, hogy Petőfi Sándor megcsó­kolta. A fehér hajú matróna ilyenkor elme­rengett a múltakon és tréfálkozva jegyezte meg: — Hej, ha Petőfi Sándor most kérne tőlem csókot, de biz Isten mondom gyere­kek, nem ijednék meg tőle. _____________________Balassa Sándor. Fi gyelem 1 a Honvéd sörcsantokfean Olcsó borárjegyzék. Figyelem! a mai naptól kezdve kiváló minőségű idei borok:,' melyek előkelő urasági szőlők termései, a következő árakon kaphatók: — — — Buteliákban 2 krajczárral olcsóbb. Sikárlói az üzletben 1 1. 40 kr. házhoz kimérve 36 kr. Oláhgyürüsi az üzletben 1 1. 36 kr. házhoz kimérve 32íkr. Apahegyi „ 1 1. 40 kr. „ „ 36 kr. Szatmarhegyi „ 1 1. 36 kr. „ „ 32 kr. mr 5 liter vételnél nagy árengedmény. Petőfi Sándor csókja.

Next

/
Thumbnails
Contents