Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-16 / 12. szám
Szatmár, 1904. deczember 16. Péntek Első évfolyam, 12. szám, Szatmári napló E L Ö FIZET fi S í ÁRA K: Helyben házhoz hordva \ Vidékre postán küldve . Egész évre 12 K [Negyedévre3 K Egész évre 16 K [Negyedévre 4 K Fel évre 6 K |Egy lióra I K Fél évre 8 K |Egy lióra 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fill. Szerkesztőségi, kiadóhivatali és nyomdai telefon sz. 117. ,, I I Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep utáni napok kivételével. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Árpád-u. 28. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A gyávák. Szatmár, decz. 15. Nehéz időket ólünk. Nem elég ennek a szegény magyar nemzetnek, hogy a politika megrontja, megmételyezi s képtelenné teszi minden haladásra. Nem elég, hanem emellett be teg, halálosan beteg a mi társadalmunk. Szinte gyógyiíhatatlanul beteg. És nincs orvosa e betegségnek. Mert a doktorai is betegek. És lelkiismeretlenek. Mert ők maguk oltják betegükbe a leg- ártalinasabb, a legveszedelmesebb betegségek baczillusait és csiráit. A társadalom orvosai a legtöbb esetben rosszabbak a kuruzslóknál, mert a ku- ruzslók legalább nem veszik be a saját orvosságukat, de a társadalom orvosai kiállnak a piaczra s onnan hirdetik, hogy irne, itt vannak a mérgek, de be lehet őket szedni. Nekünk sem árt, ti sem pusztultok el tőle. Vagy más szavakkal. Küzdjünk a törvénytelen gyermekek jogaiért! Nekem csak három van.) Államosítsuk az összes iskolákat 1 Törvényt az alkoholizmus ellen! (Két nap és két éjjel részeg voltam a pezsgőtől.) Teremtsünk munkásotthont! (A fene meg szaporítsa az éhenkórászok számát). Ruházzuk föl a szegény gyermekeket! (Arra való az apjuk). Le a párbajjal! Veszedelmesebb, csúnyább betegsége nincs a mai társadalomnak, mint a párbaj. És ennek a legveszedelmesebb betegségnek az orvosai a leglelkiismeretesebb orvosok. Mert orvosa minden intelligens ember és betege sajnos — nemcsak minden intelligens, hanem úgyszólván minden nadrágos ember. Es a tisztelt orvos urak prédikálnak is, gyógyszert s ajánlanak a betegeknek, mindaddig, amig valaki a tyúkszemükre nem lép. Amikor pedig ez megtörténik, akkor aztán elv ide, elv oda, komisznak deklarálják a saját orvosságukat s kiállásiak az osztálysors- játóknál is bizonytalanabb istenítélet elé s megölik vagy nyomorékká teszik az ellenfelüket, ha ugyan nem az ellenfélnek kedvez jobban a szerencse. Am- tulajdonképen egyre megy. Mert a párpajvivók egyformán bűnösök. Nemi csak a tételes jog szerint. A fő dolog, hogy a katonai vagy kaszinói vagy valami más csodabogár- szerű becsületen csorba ne essék. Ne hogy azt mondhassa valaki, hogy gyáva, mert nem dobja oda könnyelműen az életét, amelyre a családjának, a társadalomnak, a nemzetnek és hazájának szüksége van. Mert hiába, .a hiúságunk még mindig fölötte áll az eszünknek és egész életünk bolbodsá- gánál és nyugalmánál többre becsüljük, ha a kaszinó elnöke kezet szőrit velünk. És gyávák vagyunk — mi vizet hirbetők és bort ivók megmondani a kaszinók mélyen tisztelt elnökeinek és elmaradt sötét gondolkozás!! tagjainak, hogy az ő fölfogásuk buta, ostoba, a páros viaskodás imin emberhez méltó, bűnös barbár cselekedet s ha- tetszik nekik, ha nem, mi nem fogunk Isíen- itéletesdit játszani a huszadik században. Gyávák vagyunk megsérteni a formát a lényegért, pedig itt a társadalomnak — sokkal inkább helye volna, mint a politika formákhoz kötött életében. Gyávák vagyunk őszintén megmondani, hogy irtózunk, amidőn fegyverrel a kezünkben, embertársainkkal szemben kell államink egy saját magunk által reánk kényszeritett szerencsétlen szokás miatt. Szóval gyávák vagyunk belenézni az igazság napfényébe és (szívesebben botorkálunk az elmaradottság sötét korlátái között. Az uj állami anyakönyv, ügy tervezték, hogy az auyakönyvvezetés uj módszerét, már 1905. évi január 1-ín éietbelépte- tik és erre nézve minden előkészület nmgTakarodó. — Bemutató a színházban. — Beyerlein Ádám Ferencz, a mai darab szerzője, „Jéna vagy Sedan ez. regényével tette ismerité a nevét. A regényben arról van szó, hogy a német hadsereg dekadenciája csak egy újabb Jéna elé vezethet. Mikor ez a darabja szinre került Berlinben, azt várták, hogy a katonai életről rántja le a leplet, de csalódtak, mert a Takaródéban olyan dolgokról, a melyet „hivatalos titoknak neveznek s amely a czenzura alá esik, nincsen a darabban. Volkliardt őrmester leányát, aki egy derék altisztnek félig-meddig jegyese,már, elcsábítja egy szép bajusza hadnagy. Éjnek idején, mikor a leány kedvesénél van, a (hadnagy szobájába betolakszik a gyanakvó vőlegény és a meglepett házigazda becsületszavát kéri, hogy közte és menyasszonya között nem történt semmi. A hadnagy kiutasítja a dúlt arczu altisztet, ez azonban megfeledkezik a szabályokról, odarohsn a hálószobához s mikor a hadnagy kirántja a kardját, inzultálja felebbvalóját. Mire az őrség megjelenik, Helbig — ez az altiszt neve —"már észrevette a jegyesét és lehorgasztott fővel, szótlanul megy a fogságba. A haditörvényszék előtt mindketten megtagadják a felvilágosítást, de a leány, hogy szeretőjét a hamis eskütől megmentse, tanúként jelentkezik és elmond mindent. Az utolsó felvonás a hadnagy lakásán játszik, ahová a becsületében megsértett apa, a harmincz év óta szolgáló katona eljön, hogy avval, aki egyetlen gyermekét elcsábította, megverekedjék. Csakhogy a hadnagy az altiszttel nem párbajozhat. Ezt elfelejtette az öreg őrmester, aki kétségbeesésében letépi melléről az érdemrendeket és aki — mert felebbva- ját nem tudja megölni, — a leányát lövi le. Aztán kaptákba vágja magát és katonás tisztelettel mondja : — Hadnagy ur! Most megint küldhet az őrség után. Ez volna a mai színdarab rövid meséje. Igen ám, csakhogy Beyerlein darabja értéktelen. Beyerlein, épp úgy, mint e téma német úttörői — Sudermann a Fritz- chaben, Hartleben a Farsang utójában — valami szokatlan, valami nagy rafinériával kieszelt helyzetben akarja bemutatni a katonaélet tragikumát. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer a tendencziának is árt. A „Takai'odó“ hadnagya nem tud lemodaani a kardbojtról, nem ind kéményseprőkkel kezet szorítani ; mi azonban hamar megvigaszta- lódunk: oly ritkán kell a derék, kitűnő hadnagyoknak hamisan esküdniük! Oly ritkán adják tévedésből becsületszavukat az ezredesüknek, hogy egy tisztességes leány- nyál nem érintkeznek többé. (Á Roseutag esete.) S oly ritkán, oly rendkívül ritkán fordul elő, hogy a féltékeny férj akkor in- zultálja eket, amikor nincsen kaid az oldalukon. (A Fritzcheu esete.) Művészi szempontból Beyerlein módszerét nem is szükséges megvilágítani. Még hagyján, ha a sablonos esetek szürkék, ha a költő — aki nem gyönyörködtetni, hanem reformálni' akar — rászorul a demagógok furfaugjaira. De a német hadseregben, mint egy nem rég közzétett statisztika mutatja, átlag 159 katonát — tisztet és altisztet —- ítéltek el emberkinzás miatt. S Ottó Julius Bierbaum önéletrajzában igy emlékezik meg- az önkéntesi évről: „Ez a katona-év rettenetes volt és nem egyszer felidézte bennem a kételyt, az embernek Istenhez hasonlósága iránt. A testi bántalmazást még csak ellehet viselni, de mindenféle kétesértékií egyének részéről az a rendszeres megaláFigyelem I Olcsó borárjegyzák. Figy elem I a fíöBvéá sörcsarnokban a mai naptól kezdve kiváló minőségű idei borok, melyek előkelő urasági szőlők termései, a következő árakon kaphatók: — — — Buteliákhan 2 krajczárral olcsóbb.. SikálTÓi az üzletben Apahegyi ~ mrr í/sf~ »r* mr 1 1. 40 kr. házhoz kimérve 36 kr. Oláhgyürüsi az üzletben 1 1. 36 kr. házhoz kimérve 32 kr. 1 1. 40 kr. „ „ 36 kr. Szatmarhegyi „ 1 1. 36 kr. „ „ 32 kr. 5 liter vételnél magj árengedmény. m,i
