Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-12-14 / 10. szám

1904. itatíMHuber 14 i_ *.K *• ti X 1’ L 0 kedvéért, a muzsikáért 240 koronát kiadtak. Aranyos, mosolygós szénád kisasszonykáim, kaezkiás bajsza gavallérok, mit gondolnak önök, hogyha azokat az összegeket, melye­ket a jótékony bálok kedvéért egy szétra­kandó laktopánkára kiadunk, ha a jóté­konyság oltárára tennénk, nem-e többet se­gítenénk a szegényeken? Én azt hiszem, hogy jobban segítenénk rajtuk. Mert hiszeu a mulatság nem szttkséges, a szegéuy kol­dus nép pedig éhségtől beteg, hidegtől fá­zik, mig mi ezifra termekben keringőzünk. A szatmári jótékony nőegylet úrnői most járnak gyűjteni a szegények számára. Ne tagadja meg tőlük senki filléreit. Adjatok abból, amit isten adott. — Loea-napja. Ma volt. Luea-napja, mely már összefüggésben van némileg a küszöbön lévő karácsonyi finepekkel, a hoz­záfűzött babonás szokás miatt. A népnél tigyanis még ma is szokásban van az úgy­nevezett Luea-szék faragás, melyet kará­csony éjszakáján el kell vinni a templomba, 1 ott szenteltviztartó alá kell tenni és ráülni, hogy a boszorkányokat megláthassa a ki­váncsi ember. A Luea-széket ma kellett el­kezdeni azoknak, kik evvel foglalkozni akarnak és mindennap kell rajta valamit faragni, karácsonyra azonban kész kell ienní. Luca-napján szokták a lnca-pogácsát is sütni, amibe gyűrűt, máshol pedig kraj­cárt tesznek. A krajezár a gyermekeknek Szerez örömet, a leány pedig, aki a gyű­rűt megtalálja, abba a boldog hitbe rin­gatja magát, hogy egy év alatt férjhez megy. Némely babonás nép még azt is megteszi, hogy Luca-napján semmit a házból ki nem ad. Ha kérdi az ember miért, azt a választ kapja, hogy „nem jó“. Szóval Lnca-napja nevezetes nap, a karácsonyi babonák elő­hírnöke. — Uj virilisek. Szatmár város bíráló Választmánya tegnap foglalkozott a virilisek névjegyzéke ellen beadott fellebbezésekkel. Felebbezést adtak be Krausz Áron és Beer Mór, akiknek kérelmét a választmány jo­gosnak találta és avirilisek közé felvette. — Egy 99 éves ember halála. Sop­ronból írjak: Schnabel Ferencz Kabold köz­ség legidősebb polgára balt meg a napok­ban. Schnabel 1805 október 15-én Bónyán született; anyját korán elragadta a kolera- járvány s így a kis Ferkónak korán meg kellett ismerkedni a kenyérkeresés küzdel­meivel. Legénysorba jutván, megnősült; neje és négy lanya mind megelőzték a halaiban. Legutóbb unokáinál tartózkodott, akik gyön­géden ápolták az öreget. Éltében sohasem betegeskedett, halála is pár órai rosszullót után következett be. — Hálátlan vendég. Pandi Eerencz, dobrács-apáti illetőségű napszámos csúnya módon visszaélt Markovies Mátyás helybeli lakos jóságával. Éjjeli szállásért kopogta­tott Pandi Markovicséknál, ahol szívesen látták, mer} már többször is megfordult a háznál. Pandi Ferencz azonban avval há­lálta meg a házigazda vendégszeretét, hogy mikor azok elaludtak, minden kézzelfogható dolgot felpakolva, a balközépen ellépett. Ma aztán a rendőrség elfogta. A lopott holmit, ágyneműt, téli ruhát, téli kendőket, egy zsebórát megtalálták nála. A vizsgálat ki­derítette, hogy Pandi Ferencz lelkét más hasonló büuök is terhelik. — Hiúság. Mondja meg csak Krepel- káné asszony, hogy tarthat ilyen csúnya Veres kutyát? — Tudj i, kedves Gipszné, ez a szin igen jól illik az arczomhoz. — Beer Miklós jóhirnevü szatmári kereskedő lapunk mai számában közölt hir­detésére felhívjuk olvasóink figyelmét. — Feltűnő olcso áron szerezhető be üveg, porczellán, gyerek játék és díszmű­áruk az uj „Korona Bazáréban Schön Mór­nál Szatmár, Deák-tér 7. sz. alatt, a volt ■Oillyén üzlet szomszédságában. — Aki divatszerüen és olcsóa akar ru- házkodai az forduljon Kohn Mór új posztókéról kedőhöz Deák tér, Lononczy-féle ház, kinél a téli idényre a brassói, brünni és angol gyapju-divat- szövetek nagy választékban megérkeztek és leg­szolidabb árban kaphatók. SZÍNHÁZ. Heti műsor. Szerdán : M i k á d ó, operetté. Csütörtökön: „Takarodó“ (Itt először.) Pénteken : „Vándorlegény“ (Zóna elő­adás.) Szombaton „Lőcsei fehér »aszó d y“ énekes történelmi sziámii. (Itt először.) A kis pajtás. Ez a ma este színre került Weber- féle vígjáték végeredményében egy nagyon bájos darab, csak az a hibája, hogy egy kicsit unalmas. Azaz, hogy nem is egy ki­csit, mert a színházban megjelent közönség előadásközbea olyan pompásan é« élvezete­sen beszélgetett, mintha nem is premiéreo, hanem vakmi társas összejövetelen lett volna. Ennek a kis pajtásnak Párisban nagy sikere volt, a Yigszinhában is nemkülönben, de ahány vidéki színpadon csak színre ke­rült, a közönség mindig azt várta, vájjon mikor lesz vége. Hogy pedig ennek nem más az oka, mint a döczögő előadás, az is tagadhatat­lan. Mert Parisban és a Vígszínházban is úgy megy az előadás, mint a karikacsapás. Nálunk éppen úgy ment a darab, mint más­hol a vidéken, de hát ki tehet arról, hogy nemcsak náluak, de sok helyütt a vidéken nincsenek eredeti vigszinházi művészek. A darabban egyébként arról van szó, hogy Chautalard márki minden áron gazdag házasságot szeretne köttetni a fiával. El is véteti Morangené leányát Genevievet. A nászéjszakán a buta fiatal márki megszökik a feleségétől s igy a frauczia törvény sze­rint a válás azonnal kimondható. Ez a mese négy felvonáson keresztül húzódik, végre az a vége, hogy a házasság felbomlik, és a fiatal par azé lesz, akit iga­zán szeret. Az előadás vontatott volt. Felvonás felvonás után gördült és a közönség csak ásított. Volt egy nehány jelenet, amelyben megcsillámlott a derű, de az bizony csak egy csipetnyi volt. A szereplők egyébként mindent elkö­vettek, hogy íelviduljuuk, de liát nem ment, nem ment. A harmadik felvonásban nyílt tapsot kapott Szentes, aki mesésen ját­szotta a márkit. Természetes játékáért za­jos sikare volt Kendi Boriskáuak, aki Flor- rie szerepét adta. Igen kedves volt Szőke Sándor és Garai 11 us, a gyorsan váló há­zaspár szerepében. Krasznai Ernő pompás társalgási művésznek bizonyult. Gerő Ida és Peterdi Sáudor is tevtkeiiv részt vetlek a mentő munkában. Fehér este volt az igaz, de unalmas. Közönség e.ég szép számmal gyűlt össze. TARKASÁGOK. Egy kis jeientés tétel. Beállít jámbor képpel a szoig.ibiróhoz egy nagyerkölcsü magyar. — Egy kis jelentésem lenne, tekinte­tes uram. — Hát csak ki vele! Mi a baj ? — Nem egyéb, megkérem alásan a tekintetes urat, csak az, nogy a szomszéd a szőlőm gyepűjét kivágta. Igen rendes, szép gyepű volt pedig. — Hja barátom, akkor perelni kell. — Menjen a járásbírósághoz es kérjen visszahelyezést. — Vótam étL ott már, megkövetem, pereltem is akkurátosan, el is ítélték a szomszédot, de az olyan ember, hogy nem nézi a törvényt. — Hát most háborgatja kendet ? — Most éppen nem bánt, hanem meg­ígérte, hogy . . . — No hát, ha ő kelme csak ígéri, várja meg, mig ismét kivágja a kend gye­pűjét, aztán újra perelje be. — De nem várhatom ám már azt meg. — Aztán miért nem? — Mert a szomszédot ma reggel agyonütöttem. A rejtélyes idegen. Egy szatmármegyei község szolgabirói hivatalában — idéző-levéllel a kezében — kihallgatásra jelentkezett egy daróczruhás parasztember. A szolgabiró ur tollat vett a Kezébe és szigorú hangon téve föl a kérdé­seit, megkezdődött a kihallgatás: — Mi a neve V — Bagó János. — Hová való? — Perjámosi (Torontál m.) lennék ! — Sváb? — Nem. — Német? — Nem. — Bolgár? — Nem. — Orosz? — Nem. — Hát akkor mi az istennyila ? — for- tyant föl idegesen a főszolgabiro. Amire a titokzatos idegen egyet köhintett és zsíros kalapját forgatva, tiszteletteljesen felelte : — Instálom alásan, — magyar vagyok. Mulatság. — Protestáns bál. A szatmári ev. ref. egyház orgona a.apjauak javára 1905. évi január 14-én, a Pannónia szálló termeiben „protestáns bált“ rendez, melyre az előké­születek Uray Géza főgondnok es dr. Fe­kete Jenő rendezőbizottsagi elnök sereny működése alatt mar kezdetüket is vették és a legnagyobb sikerrel kecsegtetnek. — Müvesz-estely a Csarnokban. A szat­mári kereskedelmi es gazuasagi csarnok i. ho 17-eu, szombatou cslc, csakis tagjai számara názi esLelyo rendez. A rendezőség felkéri a vendégeket, hogy egyszerű esteiyi öltözékben jelenjenek meg. A műsor, mi.it értesülünk, igen érdekes es változatos lesz. A ni. kir. operahaz egyik hariamuvesze fog fellepni, lesz ezenkívül uumoros feio.- vasás es hegedüjatek. A hangversenyt tauez követi. Törvényszék. Á, — Ügyved a sztrájkbizottságban. Sztrájk esetén alakított bekeUeto bizottságnak ha­tósági jellege nincs es a bizottságban ügy­védi képviseletnek nincs helye. A keresívc- delemügyi miniszter az igazságügyi niiuiaz- terrei egyetertóleg kimondotta, hogy az ala­kított sztrájk békelte.o bizottságban, miu­tán annak natosagi jellege nincs, natósagi ismérvekkel bíró teendoacC nem teljesít, az előtt luujdoukepeui tárgyalás nem loiy ia, hanem a bizottság tagjai, -mint az érdekei­tek megbízottai szerepelnek, ügyvédi kep,.- seletuek heiye nincs cs az ügyvédi reüuuu- tás 38 §-aban loglalt rendelkezés az emlí­tett bekélteió bizottságodra ki nem ie.- jesztheíő. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Ödön. Szerkesztő : Balassa Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents