Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-31 / 26. szám
2 SZATMÁRINAPLÖ 1904. deczember 31. zal az osztálylyal, melyet megakarunk- tartani s vissza akarunk nyerni számunkra. Erre üres beszédekkel képesek nem vagyunk. Ide olyan eszköz kell, melyet a nép megtud érteni, melynek reális értékét megtudja markolni. A nemzetnek ideális eszméi mellett szüksége van életet fenntartó eszközökre is. Ezek közt pedig elsősorban foglal helyet a kenyér, mely nélkül gazdasági berendezkedést elképzelni sem lehet. Nines iparunk, nincs kereskedelmünk ! Mind idegen kézben fekszik. Földünk pedig idegen országokban elhelyezett záloglevelekkel van megter* helve. Hasonlít az ország képe egy szépen feldíszített koporsóhoz, melyben idegenek: férgek hizlalják magukat, de a nemzettest az halott. A katonatisztek megzsarolása ellen. A hadügyminiszter rendelete. (Saját tudósítónktól.) Nagyon megszokott dolog már, hogy nem csak nálunk, hanem mindenütt, ahol hadsereg létezik — és igy az egész világon — a fiatal tiszteket az üzletembernek gúnyolt uzsorások ugyancsak megkörnyékezik. Az is ismeretes, hogy nagy számra megy évente azon tisztek száma, akik ily „üzlet emberek“ jószívűségéből akarták költségeiket fedezni. Nem egy tisztnek tette tönkre jövőjét a fiatalos könnyelműség és a mindenre kész „segítője“. Ép ezért nemcsak a fiatal tisztek jövője érdekében, hanem társadalmi szempontból is szükséges, hogy az ily üzelmektől végre megmentsék a tiszteket. Nagyon örvendetes, hogy a hadügyminiszteré végre belátta a helyzet türhetetlensógét és ez ügyben rendeletet intézett az összes hadtestparancsnoksághoz. A tapasztalat — igy szól a rendelet — tanúsítja, hogy a tisztek igen gyakran kötnek oly hitelüzleteket, amelyek a legrosszabb uzsoraüzletek. A sok provízió és egyéb tételek alatt felszámított költségek a kölcsön jó részét teszik és igy a kölcsönkérők az igazi összeg nagy részét nem kapják. megbüvölt szívtelen kaczérságával! Itt voltunk a közelmúlt átkos napján és én botor megadással vártam, hittem, hogy az ön leányos könyörülete végre is rést enged. Egy férfit lát képzelete, a ki ragyogó szemekkel esdekli a szerelem négyesét, a miről a gyermekbálak bajusztalan lovagjai is tudják, hogy együtt tánczolása kölcsönös szerelmi vallomás, de kikosaraztatása a fölajánlott szív halálos Ítélete. Ada könnyedén nevelt és megtagadja, aztán váltanak még néhány udvarias, hideg szót — és a leány kaezagva elfordul — a párok pedig lejtenek tovább, de halk gyász- induló zenéje hallszik, mintha sírból jönne, bóditó virágillatot érez és lát hervadó koszorúkat sürii tömjénfüstben r— azután lövés-zaja reszket a légben ... És az álmodozó Adában a lelkiismeret éles sikoltással riad föl: — Kegyelmezzen! kegyelmezzen! — És arczát elöntötte a köny. — Nem az a szándékom ! — mondta a férfi hideg, elutasító kézmozdulattal, mint ha undorodnék az eszmétől, — bár ha tehetném, kegyetlen boszut áilanék, de ha igaz az, hogy méltányos átok meg tud foAz uzsorások nem merik, könnyen érthető okokból, követelésüket bírói utón érvényesíteni és igy ha csak az adós tisztek nem rendezik újabb uzsorával adósságaikat, feljelentik őket ezredeiknél. Ez pedig a tisztek végromlása. Ép ezért — mondja a rendelet — oktassák ki a magasabb rangú tisztek a tapasztalatlan, fiatal hadnagyokat, hogy őrizkedjenek ily uzsorásoktól. De, mert a hadügyminiszter számit arra, hogy ilyen rábeszélés nem elegendő az uzsorások körmei közül megmenteni a tiszteket, határozott utasításokat tartalmaz a rendelet az uzsorások ellen. A rendelet főrésze, hogy az ezredek figyelembe se vegyék az uzsorák ilyen feljelentéseiket. Csak ily módon vallhat az uzsorák terve kudarczot. Ily körülmények között könnyen meglehet, hogy az uzsorások „működése“ a tisztek között mielőbb megszűnik. A rendelet az egész tisztikar körében nagy megelégedést keltett, mert régi bajnak veszi elejét. Rémes vasúti katasztrófa. — Karambol a szilágysági vasútvonalon. — (Saját tudósítónktól.) A tegnap délután Budapest felől Szatmárra érkező gyorsvonat késéssel érkezett meg. A késés nem volt nagy. A vonat Nagykárolyban állott hosszabb ideig, mert a szilágysági vonaton baj történt. A Nagykároly—zilahi vasútvonalon ugyanis a délelőtt folyamán vasúti karambol voit. A Zilah felől Nagykárolyba robogó vonat összeütközött néhány vasúti kocsival, a melyek darabokra zúzódtak. A személyvonat utasai közül buszán megsebesültek. Állítólag két vasutas is meghalt. A vasutt szerencsétlenség részletei a következők : A múlt éjszaka óriási vihar dühöngött egész Szilágymegyében. Óriási szélvész és hófúvás volt mindenfelé, úgy hogy valóságos istenkisértés volt a szabadban járkálni. így történt, hogy a Nagykároly—zilahi gamzani, akkor kegyed el nem kerüli, a miért egy nemesen érző szivet könnyelmű kaczérságával a halálba űzött. Éljen soká! nagyon soká! — De a viszontszerelem vezérfénye sohse melegítse fel szivét, hadd fázzék, dideregjen az egész hosszú életen keresztül, ne legyen egyetlen emléke, a melynél gondolata vigasztalódva megpihenjen, kisértse örökké a végzetes bál éj története és ettől a rémtől legájtatosabb imái se nyújtsanak menedéket és — szeressen. Szeressen olyan emésztő, vad szenvedélylyel, a minő csak olyan ördögien kegyetlen, csalfa szivből gyuladhat és az, akiért lángolni fog, vesse meg az ön szerelmét, irtózzék az ön közeiétől. A férfi hirtelen megfordult és mintha mérgezett volna a lég, kirohant. a szobából. Ada erőtlenül néhány lépést tett utána. — Már megfogant az átok . . . ;sóhaj- totta halk panaszhangon, — hisz rég téged szeretlek! Zalay Masa. vasútvonal mentén levő Ákos állomásról 4 teherkocsit indított el a szélvész. Tudvalevő, hogy a vasúti kocsik a szél által hajtva őrületes sebességei haladnak a síneken s ennek következtében igen rövid idő múlva a következő Szakácsi állomás határára jutottak. Az ákosi állomáson az éj sötétjében nem vették észre a kocsik száguldását. Az elindult kocsik volószinüleg va- lemi akadályra találhattak a sintesten és megállották. Reggel Zilahról Nagykároly felé elindult a rendes személyvonat, amelynek Budapest felé van csatlakozása. A vonat rendesen haladt a pályán egész Szakácsi állomásig. A mikor pedig onnét a nyílt pályára ért, következett be a szerencsétlenség. A vonat teljes gőzzel robogott s a vo- natvezetö nem is sejtette, hogy milyen nagy szerencsétlenség előtt áll. Az összeütközés kevéssel ezután bekövetkezett. A zilahi személyvonat nekiment a pályán álló négy teherkocsinak. A vonat utasai iszonyú megrázkódtatásra lettek figyelmesek. A kocsik kizökkentek a helyükből s az ajtók, ablakok összetörtek, össze- zuzódtak. £ A lokomotív az összetört kocsik romhalmazára csúszott fel. Az utasok kzött óriási kavarodás történt. Mindenki szabadulni akart a veszedelmes helyzetből, de ekkor már az egyes fülkékben lévő emberek közül számosán megsebesültek. A személyvonat gépje és öt kocsija továbbá az akadályt képező négy teher kocsi teljesen tönkre ment. Mikor egy kissé lecsillapodott az izgatottság, hozzáláttak a pálya megtisztításához. A kocsikból húsz igen súlyos sebesültet vonszoltak ki. Közöttük több • ó, majd egy óra hosszat elaléltan feküdt. A lokomotív mellett állítólag két vasutas holttestét találták. A szomszédos Szakácsiból táviratoztak Zilahra, ahonnan nyomban egy másik mozdonyt indítottak útnak. Ezenközben eltakarították a vonat roncsait s a személyvonat több órai késéssel folytatta útját Nagykároly felé. A vizsgálatot megindították, a mely ki fogja deríteni a szerencsétlenség okozóját. HÍREK. — Változások a szatmári honvódez- rednél. A hivatalos lap mai száma közli a legfelsőbb királyi kéziratot, amely szexdnt a szatmári 12. honvédgyalogezrednél a következő változások történtek: A király Dánits, Károly, Princz Béla tartalékos hadnagyokat a kassai 9. honvédgyalogezredhez, Bürgördi Bélát a székesfehérvári 17. gy. ezredhez, Miller Bélát a debreczeni 3. gy. ezredhez Klein Lipótot a székesfehérvári 17. gy. ezredhez, Németh Sándort a szatmári 12. gy. ezredhez, Beke Gyulát a pozsonyi 13. gy. ezredhez helyezte át. A honvédelmi minisz- ter Molnár László, Szarka Imre, Tulács Wertheimer Lipótnál Szalmáról!, Kazinczy-utcza 17. © a Zárdával szemben, ® © ?§6§6§8f( legjobb varrógépek kedvező részletfizetésre kaphatók.