Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-12-21 / 17. szám

a^szinházba, ami legelőször szemébe ötiik a nézőtéri költői reudetleaségbao lévő ruhatár s csodálkozva kérdi:

— Hát a szatmári színházban ez is «zabad ?

Valóban itt volna már az| ideje, hogy ennek az állapotnak vége legyen. Másutt a szinlapok is figyelmeztetik a közönséget: A nézőtéren a felöltő, kalap és pálcza mellőzése kéretik, s darabonként a ruhatárban 10—20 fillér fizetendő.

— Áttérések Máramarosban. Márama- rosban a múlt évben az izavölgyi járás Iza- Sacscsal községében és Dragomérfalván egy nem kedvelt lelkész kinevezése miatt több mint száz család tért át a görögkatholikus vallásról a görögkeletire. — A mozgalmat most — mint Máram irosszigetról jelentik — sikerült megáilitaui, úgy, hogy nemcsak az áttért családok legnagyobb része visszatért régi vallásához, de újabb áttérés nem történik. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megkeresésére a nagyszebeni gör. kel. érsekség a lelkész visszahívása iránt intézkedett.

— Beer Miklós szatmári jónevü kereskedő lapunk mai számában közölt borárjegyzékére felhívjuk olvasóink figyelmét. Szatmárhegyi polgárok a kakasiilőn.

Fekete Illés és Nagy János a színházban.

Fekete Illés meg Nagy János Szat- márhegyi polgáriasak tegnap beczihelödtek a városba, estefelé aztán kedvük kerekedett megtapasztalni a színházat, mert láttak már panorámát bolond kocsit, czilindert, de színházat, azt még nem láttak sohasem.

Megváltották a bilétákat és felczihe- lődtek a kakasülőre. Drágálták ugyan a bi- létát, de mivel a színház bájos pénztáros- nője, Krémer Sándorné, nem engedett egy fillért sem, leszurkolták a két-két piczulát. Nagy szuszogással igyekeztek föl a lépcsőkön. Fekete Illés megszólalt:

—- Komám, nem is tudtam, hogy toronyba megyünk

— Toronyba ?

■— Igen. Ennyi garádics még a hegytoronyban sincs.

Végre följutottak a kakasülőre. A két .polgártárs elégedetten szemlélte a furcsa templomot, amelyikben nincs se oltár, se orgona, se harang, Szörnyen tetszett nekik a czifra, aranyos nézőtér.

— No komáin, azt mondom, mögérte a Acét hato>t. Most már gyerünk.

Indulni akartak, de a tűzoltó visszatartotta őket:

— Ne menjenek kendtek.

— Majd visszagyüvünk máskor. Eleget láttunk már.

— Dehogy is láttak, hiszen még meg se kezdődött az előadás.

Nagynehezen ott maradtak a magyarok. Ámtilra látták azután, hogy az a nagy fal fölemelkedik és a pinezéből, hogy szól a muzsika.

— No komám, ha az anyjuk ezt látná, el se hinné.

Mikor vége volt az első felvonásnak, azt kérdezte a tűzoltó :

— Hogy tetszett?

— Nagyon szép, nagyon fájintos. Csak azok a dámák, meg urak ne lármáznának odalent. Hej de mégis van köztük egy ennivaló, kedves teremtés, az a Bob urfi. Ki az? ügy énekel, mint a Maris húgom.

— Az a Kornai nagysága.

—- Hát az a ezinegelábu legényke, aki olyan fürgén mozog?

— Papír Sándor.

— De fura neve van. Hanem ügyes fin. Akárcsak az én Pista fiam. Legközelebb elhozom őtet is, hadd lássa. Lehet belőle is még színész.

S a két hegyi po’gár megelégedetten ballagott le azután a „toronyiból. Egyáltalában nem voltak kiváncsiak a második felvonásra.

:.... i ;.iis A P L O

SZÍNHÁZ.

Tetemrehtvás.

Kazaliczky Antal, a ma este előadott darab szerzője azt igazolta be a „Tetemrehi- vás“-ban, hogy a drámairás régi iskolája sokkal többet ér az újnál, a modernnél. Mert mint a hogy Csiky Gergely mesét, főképpen pedig erőt öntött a darabjaiba és tisztán, csillogóan rajzolta meg az alakjait, úgy láttuk azt Kazaliczky ma esti drámájában is. Itt egészséges emberek mozognak a színpadon, bár a lelkűk meg van törve, össze van zúzva és nem tehetetlen bábok, mint a modern, az úgynevezett irány darabokban a melyeknek szereplői egyebet se tesznek, mint hosszú dialogokkal filozófiai előadásokban részesítik a közönséget. Nagy kár, hogy ez a darab nem a Nemzeti színházban érte meg a premiert, mert akkor nem lenne a közönség oly előítélettel iránta.

— Nyári darab, nem sokat ér!

Pedig ér, még pedig sokat. Az idei szezont ezzel a kiváló magyar drámával nyitotta meg Krémer Sándor és ma másodszor került színre. Közönséget nem sokat vonzott a színházba, de az a kevés lelkes volt és gyönyörködött Úgy a darabban, mint az előadásban. A főszerepet Krasznay Ernő játszotta. Megrázóan, szépen, egy talentumos művész ember nagy tudásával. Csupa szív volt ma ez a jeles drámai színész, a ki úgy a játékával, mint az előadásával zajos sikert aratott.

Méltó partnere volt Pataki Riza Radá- nyiné szerepében, amelynek előadásán meglátszott a komoly szinmüvés nő gondossága, figyelmessége. Látszott rajta, hogy a szerepet nagyon átvette, szinte beleélte magát a környezetébe. Lelvouásonkiut. de nyílt színen is nagy elismerést aratott. Garai Ilugnak is sikeres estéje volt. Szentes János és Szőke Sándor is hozzájárultak a pompás előadáshoz.

A darabban vendégként lépett fel Vá- radi Jolán, a pozsonyi színház tagja, a ki kicsi szerepében nagyon élvezetes alakítást nyújtott. Végül meg kell említenünk, hogy a megható darab könnyeket fakasztott sokak szemében.

TÁVIRATOK.

A t. Ház szünete.

Budapest, decz. 20. (Saját tudósitónktól.) A parlamenti szünet deczem- ber 28-ikáig tart s azért napolták ismét királyi kézirattal, hogy időközben az ellenzék a házat még esetleges formális vagy rendkívüli ülésre se hívhassa egybe. A fővárosban a politikai világ ma csendes volt. A képviselők majdnem kivétel nélkül hazautaztak, hogy a karácsonyünnepek alalt választóikkal érintkezhessenek.

Uj választások.

Budapest, decz. 20. (Saját tudósítónktól.) Az utólsó előtti lépés megtörtént, egy ié- pés még jön, a házfelosztás s utána január kő második felében megejtetnek az uj választások. Tegnapeste a szabadelvüpárfc Tisza István gróf miniszterelnök indítványára elhatározta, hogy már a legközelebbi napokban manifesztumot intéz a nemzethez és ebben mondja meg világosan, hogy a Házszabály-módosítás kérdésben mit akar s kötelezi magát a nemzet előtt, hogy a módosítást végrehajtja, ha a nemzettől arra a felhatalmazást megkapja. Az uj választások szele tehát már erősen fujdogál.

Gyilkoló pestis.

Pétervár, decz. 10. (Saját tudósítónktól.) Oroszország több pontján, különösen a gyárimunkások körében erősen pusztít a szibéÍT *1 .

rii i pestis. Két hét alatt 46 gyárban két» száznegyvenkilencz magbetegedés történt j mintegy ötvenen meghaltak. Mivel hogy «

feldolgozott jubbőrök hurczolják a betegsé» g*t, elrendelték a bőrök előzetes fertőt» lenitését.

REGÉNY.

Özönvíz.

Irta- Sienkiewicr Henrik.

8.

— Azt pedig rosszul gondolja — mondotta rövid hallgatás mán Olenka — mert a megboldogult minden rendelkezését el kell fogaduuuk, mást nem tehetünk, egyéb tanácsot nem adhatunk. A landaiak pedig nem lesznek önnek terhére, mindezek kedves, békés emberek.

Kmicie sokáig szótalan volt, majd a vál* lát vonva szólt:

— Igaz s azt hiszem, a házasságunk minden veszekedésnek véget fog vetni. Nincs is mit veszekednünk s ön csak legyen egész nyugodtan s ne avatkozzék az ón dolgaimba. Istenemre mondom, hogy a levesembe nem köpetek be. Most pedig engedje meg, hogy az esküvőnket rövidesen megtartsuk, az lesz a legjobb.

— Igen, akkor legalább most ne beszéljünk róla.

— Hát sokáig kell várnom ?

— A nagyapó rendelkezése szerint egy fél esztendeig.

— No de addig elkorhadok mint egy fahasáb. Különben ne veszekedjünk. Ön úgy bánik velem miut egy gonosztevővel. ón szép királynőm ! Mit tehetek én arról, hogy természetem ilyen, ha miadenki iránt harag fog el, s szeretném, hogy ha össze- téphetném, aztán — újra össze varrni.

— Hisz ez iszonyú, ilyen emberrel éljek éa ? — szólt mosolyogva Oleuka.

— Nos az ön egészségére ! A bor jó s nálam ez, meg a kard a fő. Hát miért fél úgy tőlem ? Hiszen szemeivel megbabo* názhat, rabszolgájává varázsolhat, engemet, a ki mást nem tűr maga mellett. És most is lássa inkább künu szeretnéa lenui a cs«t» tamezőn, bátran harczolni, mint sem az idevaló népség előtt meghajoljak. Aranyos királyasezonyom, ha valami nem tetsző rajtam, úgy bocsáss meg, mert én nem a szalonban tanultam, hanem künn a száguldó paripák, dübörgő ágyuk között.

Mifelénk olyan nyugtalan viiág vau, a hol nem leimt a kardot a kézből kivenni.

Hát ugyau hol is tanulnának még au előkelő emberek is udvari dolgokat ? Azt azonban tudjuk, hogy ha csatába kel] mennünk, megyünk, vágjuk az ellent, ott vagyunk a legnagyobb veszedelem közepén és erőnkkel segítünk a kardunknak. így van ! Ilyennek ismert az öreg ur és hiszem, hogy ilyennek mutatott be magának is.

— Éu a nagyapó parancsait mindig szívvel teljesítettem — válaszolta a leány és lesütötte szemeit.

— Oh édes kicsiny leányom, hadd csókolom meg a kezedet. Csudamód oda nőttél a szivemhez, ügy látom, hogy az idő elérkezett, hogy elutazzam.

Az ebédlő nagy fali órája az éjfélt ütötte.

— Ej ha, hogy eljárt az idő.

— ügye megfog még látogatni.

— Természetesen. Mindennap. Kivéve, akkor ha a föld elnyelne.

Ezután felállotta- mindketten és 4 tornáczra mentek. Künn készen állott m<ir a szánkó s Kraiczie elbúcsúzva beleült.

(Folyt köv.)

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Kovács Ödön.

Szerkesztő:

Balassa Sándor.