Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-12-18 / 14. szám

3 IZATMARI NAPLÓ 1004. deezember 18. czal olvassa a Szerelem lélektanát“. Idő­közönként nagyokat sóhajt.) Bumbika: (Keztyüket tisztogat benzin­nel.) Czuczuka: (Merkol.) Egy perczig csend van, mialatt behal­latszik Armand mdnoton magoló tanulása. Armand hangja: ... És ekkor őseink a szeri pusztán . . . őseink a szeri pusz­tán . . . Tokány: (Olvasás közben, elragadtatás­sal.) Merkwürdig! Tovább olvas.) Tokányaé: (a férjéhez.) Mi az? Megint a Tisza Pista ? Hagygyad hallani! Tokány: (E'ragadtatással.) Ez meg mondja. Ez egy beszéd. Ezt muszáj neked olvasni. (Tovább olvas.) Tokányaé: Hagygyad hallani! Tokány (a fejét csóválja.) Grószártig ! (Leteszi a lapot.) Tudod mit, te megfogod látni, ez a Graf Tisza még megveri az egész Oppo. icziónt. Tokányné : Hát hagygyad hallani! Tokány : Mit akarsz hallani ? Ez egy ember. Olvasd magadnak. Majd meglátod, mi fog itt lörténni. (Nekihevülve.) Addig ■fognak kiabálni hogy ez a Tisza majd kapja magát és . . . majd látni fogod. (Felugrik.) Ez egy nemzetP.Ez egy parlament? Tokányné: És mit ir Fáik ? Tokány: Bizd csak rá. Különben itt Van. Olvasd magadnak. Amikor már a Lloyt j hja. (Felveszi a lapot.) Was denn eigend- lich geschehen wird, azt nem is lehet tudni. (Fenyegetőzve.) Amikor már igy ir ? Majd meglátod mi fog itt történni. Tokányné : (Fontoskodva) De mondd csak nekem Tokány, mit is akar eigentlich ez a Tisza Pista? Tokány: Csiníit egy revíziót. Mást nem Akar. 'Tokányné: Megint a Dreyfusz? 'Tokán; . Micsoda Dreyfusz. Mit akarsz megint a Dreyfuszszal ? Tokányné : Nohát a revízió. Tokány: Mba. Veled politizáljon az ember! Ki beszél itt Dreyfaszról ? Ki adta ezt megint a fejedbe ? Tokányné: Wász. Ha nem volna sze­gény zsidó, már nem bántanák annyit. Tokatty: (Ordit.) Már ötvenszer magya­ráztam neked, hogy ez egy egész másik re­vízió. Tokányné : Még egy ? Tokáuy : A Tisza Pista most azt akar­ja, (Meggyőző hangon.) hogy rend legyen végre az isten szerelméért, hogy teszem fel neked, az a Lengyel Zoltán és az a másik és az a harmadik, (Magyarázva.) akik csak kiabálnak, egyebet se tesznek, csak kiabál­nak, (Erélyesen.) ezután kussoljanak. Azért csinált egy revíziót. De nem használt, most aztán elnapolta a Házat. Tokányné: Hát nincs igaza ? Tokány : (Ordit.) Hát nincs igaza ? Tokányné: No és ezt persze az Oppo- ziczion nem akarja? Tokány : Hát akarja ? Tokányné: ügy éljek, én kiváncsi va­gyok. Tokány: Mire vagy kiváncsi ? Én majd megmondom ueked. Az a Tisza Pista tudja mit csillái. Ez egy ember! Tudod mit fog csinálni ? Tokányné: Honnan tudjam? Tokány: No jó, de majd én megmon­dom neked. Felment ma Ferencz Jóskához, az ősz királyhoz és bizonyára azt mondta neki: (Egy képzelt csoportra mutatva) Küldd haza ezeket az embereket, küldd haza őket. Kiabáljanak otthon. Ezt fogja csinálni. És a király azt fogja mondani: jól van Pista, küldd haza őket. Tisza Pista hazajön. Ja­nuár 5-én megnyitja a Házat és hazaküldi az egész bagázst. Megcsinálja az ui válasz­tást. Csinál olyan parlamentet magának, a milyet akar. Hisz pénz van. Mit mondjak neked? Amennyit akar . . . Most már ér­ted ? Tokányné: Groszártig. Kis szünet. Armand hangja: a szeri pusztán, vér­szerződést kötöttek. Tokány: (Megáll.) No. Mit szólsz a fiad­hoz? Ez egy tanulás. Ebből lesz ember. Egy órája hallom : a szeri pusztán, a szeri pusztán és nem tud onnan elmozdulni. Löncsike : (Sóhajt.) Tokány: Mit sóhajogsz? Mit fújsz itt egész este? Löncsike: Oh semmit papa. Csak olva­sok. (Elakarja rejteni a könyvet.) Tokány: Hadd látni. (Ordít.) Látni 1 (Elveszi a könyvet.) A szerelem lélektana. (Vadul néz a feleségére, ordit.) És te en­geded ? Tokányné: Ki engedi ? Különben mit akarsz tőle ? Úgyse érti. Tokány: Majd téged kérdez. (Löncsi- kékez.) Letöröm a derekadat. Neki kell a szerelem lélektana. Jó kis madárka vagy. (Hirtelen Butnbikákoz.) Viszed ki azt a ben­zint. Éjszaka tisztítja a kesztyűit. Tokányné: Mit akarsz tőle ? Mért ne tisztítsa ki a kesztyűit ? Tokány: A szerelem lélektana?! (Or­dit) Mars. Feküdjetek le. (A feleségéhez.) A te nevelésed. Tokányné: Már megint kezded, egy ki­csit lehetett melletted lenni. Tokány: Ki kezdi ? És ha uem lennél mellettem ? Armand: (A másik szobában. Becsapja a könyvet és éktelen torokhangon kezd. „Meg van írva a sors könyvébe minden.“ Tokány: Ez egy tanulás? Ebből lesz egy ember ?JVlba. Majd csinálok én nektek is egy revízióm. (Veszi a Lloydot és aludni megy.) Torero. Mulatság. A csolnakázó egyieí estélye. A „Sza­mos“ csolnakázó egylet ma este fényesen sikerült tánczmulatságot rendezett a „Tár­saskörében. A kedélyes mulatságon Szat- már város úri társaságának sziue-java meg­jelent és a legkedélyesebb hangulatban volt együtt a kora reggeli órákig. TÁVIRATOK. A király Koppenhágában. Budapest, decz. 17. (Saját iudósitónktól) Londonból jelentik, hogy a Dail Chronic ez. lap ma Koppenhágából biztos forrásból közli azt a hirt, hogy Ferencz József magyar ki­rály a iavaszszal odaérkezik. Ugyanekker Edvárd angol király és Miklós czár is láto­gatást tesznek a dán udvarban. Krüger temetése. Budapest, decz. 17. (Saját Iudósitónktól.) Pretóriából táviratozzak, hogy Krüger apó, volt búr köztársasági eluökötaóriási gyász ünnepélyek keretében, ma helyezték örök pihenőre. A temetésen a burok közül mint­egy 2000 en vettek részt. Megjelentek a i volt hadvezérek is, akik megható beszédek- i ben búcsúztatták el a népszerű elnököt. Háború. Budapest, decz. 17. (Saját tu­dósítónktól.) Berlinből jelentik, hogy egy Tokióból odaérkezett távirat szerint a japánok újabban ismét felszólították a port-arturi helyőrségét, hogy kapitulál­jon, de Stösszel azt felelte nekik, hogy csapatai el vannak lökéivé, hogy sem­mi szin alatt sem adják át a várat, ötössel tábornok, a ki nem régiben megsebesült, még most is súlyos bete­gen fekszik s a czárhoz intézett jelen­tése szerint Pori-Arthur még sská tart­hatja magát. REGÉNY. Özönvíz. Irta • Sienkiewicz Henrik. 6. András ur nem tartotta magát többé vissza. Megfogta Olenka kezeit és hevesen csókolta. A kisasszony sem ellenkezett többé, hanem hagyta, hagyta. . Nemsokára Kulwiekowna kisasszony jött elő és észrevette, hogy mitörténik, de úgy lett mintha nem látna semmit, k magasba nézett. Ez a bizalmaskodás nem tetszett neki, de nem szólt, hanem jelentette, hogy Fólalva van. így mentek aztán kéz a kézben, mint két testvér az ebédlőbe, a hol egy megtérí­tett asztal állott különféle ételekkel. A fiata­lok hozzáláttak a vacsorához amely kedélyes volt. Az öreg kisasszony vacsorázott már s Kuricie mellé ült, szólt is hozzá, meg evett is. Olenka olykor olykor rápillantott, hogy meglássa vájjon izlik-e a vacsora, mikor aztán túlestek rajta megszólalt: — Úgy, tehát ön nem Orzsa vidékéről jön. — Hát tudom én ? Ma itt voltam, hoí- Uáp ott. Úgy jártam mint a farkas a bárá­nyok között s a hol lehetett csíptem valamit. Tudniillik a háborúban jártam össze vissza és vertem az ellent. — Ugyan, hát hogy volt olyan merész­ség magában, nem félt? — Félni? Ezt a szót nem ismerem. A. bátorság a véremben van. . . — Igaz, ezt a nagypapa is mondotta. De higyje meg nagyszerencse, hogy ei­nem esett. — No hát engem mindig olyan helyre állítottak a hol legkevésbbé volt veszedelmes a helyzet, de én éppen a veszedelmest vá- lasztotttm. Ott pedig annyira szúrtam, vág­tam az embereket, hogy a fejemre dijat tűztek ki. — Az atyának és fiúnak nevében! Kiáltotta Olenka, miközben csudálattal eltelve nézte a vitéz katonát. Aztán kik voltak a káta mögött? — Legelőször kiváló dragonyosok, de ezeket egy hónap múlva felkonczoltak- Ezu­tán öukétesekkel menteni a csatába, a kiket magam válogattam s úgy hajszoltam lel a hogy csak lehetett. (Folyt köv.) Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Ödön. Szerkesztő: Balassa Sándor. A báli idényre megérkeztek a ieg- • ® © újabb szalon szö­vetek Weisz Qyula posztó és gyapjúszövet üzletében valamint a legújabb Is áll Mellények is. Szatmár, Deák-tér, Freund ház.

Next

/
Thumbnails
Contents