Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Események, évfordulók
Budapest központtal. Sesztina család a debreceni zsidó közösséggel is baráti kapcsolatot ápolt, illetve az ország zsidó vaskereskedőivel is, közte a Berettyóújfaluban lévő Konrád Józseffel, Konrád György író édesapjával. A mai Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, mint a kamarai tevékenység modern letéteményese, híven őrzi nagy elődeinek emlékét. Az Egetvívó asszonyszív Fiatal koromban sokszor olvastam Jókai regényeit, és érdekeltek a Nemzeti Színház számára írt darabjai is (sajnos már nem tűzik műsorra). Azonban érdekes volt számomra az Egetvívó asszonyszív című könyve, amelyet egy barátom adott ide. A mesével határos történet Debrecenben játszódik. Jókai és a valóság viszonya érdekesen alakul írásaiban, ezt már rég tudtam. Nem lehet számon kérni a szószerinti hűséget, mivel íróként jelentős szabadságot élvezett, mesélő kedve sokszor meghaladta a valóságot. A váradi és micskei Baranyi nemesi család története forrása a családi levéltár, melynek külön története van, s van egy 1712-es ügyirat is, amelyet Jókai nűvében felhasznált. A regény a XVTII. század első felében játszódik a váradi és micskei család peréről szól, s bihari vonatkozásai helytörténeti kurióziumok, hitelességét egyházi és világi dokumentumok támasztják alá. A mű főhőse az akkor Debrecenben élő Baranyi Miklós, aki a Rákóczi szabadságharcból hazatérve elveszi a gazdag görög kereskedő Katalin leányát. A házaspár arcképét Mányoki Adám festette meg, aki akkor Debrecenben élt és mint patikussegéd rejtőzött a városban, mivel Drezdában egy párbaj során megölte a polgármester fiát. Kazay nevű patikusnál dolgozott, aki a szertár ajtótábláit festtette le vele. Baranyi Katalin festése során hírbe hozták vele, s az asszony börtönbe került, ott szülte meg Miklós fiát. A férj nem tudta megbocsátani a városnak, hogy felesége börtönbe került, de feleségével is megromlott a kapcsolata, katolizált, elvált, újranősült, és Miklós fiát nem ismerte magáénak. Az asszony ezért 20 éven át küzd és végül igazát a Mányoki portréval bizonyítja be . Jókai valós eseményekben szerepelteti hőseit. Baranyi Miklós saját pénzen kiállított csapattal tér vissza Debrecenbe, illetve a mellette lévő Zámra, amit felégetve talál. A valóságban 1693-ban és 1695-ben a tatárok, 1704 -ben a rácok dúlták fel. Az író bizonyítja, hogy jól ismeri a történelmi eseményt, s hiteleségként a Baranyi dokumentumokat feltünteti. Az anyag Baranyi Miklós 1788 -as adományleveléből és hatalmas peranyagból áll, melyet a Hajdu-Bihar Megyei Levéltár őriz, s a váradi vonatkozású anyag is rendelkezésére állt, olvasta Ungvári Katalin 1712-es levelét, aki a Vajdán lévő szőlőt perli vissza elvált férjétől, de a férj a házassági szerződés alapján ragaszkodott, hogy a szőlő termése — a szüret - őt illeti. A regény magvát képerző mondat: „az ifjú gyermekre semmit nem adott, ma is tartanom kell mint anyának, mint mint Baranyi Miklós neveletlen gyermekét. A regényben bemutatja Baranyi Miklós életútját, három házasságát, valamint Ungvári Katalin házaságát a kiváló pedagógussal, aki Baranyi fiát emberré, gazdálkodóvá nevelte. Baranyi halála után a vagyon miatt hosszadalmas per volt, második házasságában született Miklós fia és az első házaságban született Miklós fia és a rokonság között. Aki igazán Debrecenről sokat akar tudni, annak feltétlenül el kell olvasni a regényt. 95
