Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)

Történelem

valószínűleg a levéltári források kutathatóvá válása sem ad majd magyarázatot ezekre. A magyarellenes akciók ezt követően is folytatódtak, egyrészt a sajtóban, másrészt 1990. március 28-án ismeretien tettesek felrobbantották az erdődi Petőfi-emlékművet. Az akciót az RMDSZ-en kívül elítélte a román Galeta de Nord-Vest napilap is, a Vatra sajtóorgánuma, az Universul Sătmărean azonban nem. A meginduló nyomozásnak nem sikerült kiderítenie a tetteseket. Kereskényi szerint az akcióra amiatt került sor, mert egyes románok úgy érezték, a magyarok nem ijedtek meg eléggé március 15-ét követően. A megváltozott helyzet egyik jele az volt, hogy március 28-án a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa az 1661-es és az 2007-es számú rendeletéivel betiltotta a kétnyelvű feliratok használatát a megyében.

Az 1989-es eseményekről nem alakult ki egy egységes kép, így a szatmári események kapcsán is nehéz következtetéseket levonni. Illetve elég-e a 30 év perspektíva a történész számára ahhoz hogy az akkor lezajlottfolyamatokról véleménytformálhasson?

Az interjúalanyok közül, akik aktív részesei voltak az eseményeknek, egyikük sem nevezte az 1989-es eseményeket forradalomnak, véleményük megoszlott az orosz, illetve a román titkosszolgálat által megszervezett forgatókönyv, valamint az RKP-n belüli puccs között, amely által az RKP második vonalának számító Iliescu és köre került előtérbe. Ugyanakkor mindegyikük hangsúlyozta a diktatúra megdöntésének, illetve a demokrácia kibontakozásának fontosságát. A Szatmáron lezajlott események több ponton is eltérni látszanak az országos vagy más erdélyi városokban lezajlott eseményektől, folyamatoktól. Egyrészt meglepő a hadsereg 1989. december 22. előtti és alatti passzív magatartása, másrészt a hadsereg február eleji látszólagos visszavonulása. Ugyancsak eltérő az iskolakérdés gyors megoldása, aminek köszönhetően 1990 februárjában a helyi magyarság vezetői még elégedettek voltak a változásokkal. Ugyanakkor az eddigiekhez képest sokkal erőteljesebbnek és fontosabbak tűnik a Vatra szerepe, amelynek akciói több esetben későbbi események előjátékaiként is értelmezhetők. Mindezek megerősítése vagy cáfolata további kutatást igényel, amiben döntő szerepet játszhat majd a korabeli helyi dokumentumok hozzáférhetővé válása. Szatmár esetében az 1990. márciusi történések döntő momentumnak számítanak a magyarság életében. Tovább erősödött a Magyarországra történő kivándorlás, másrészt az 1989-es fordulatot követően Szatmárnémeti nem tudta kihasználni a határ menti pozíciójából adódó lehetőségeket, így fokozódott mind gazdasági, mind kulturális elmaradottsága, és mára egyértelműen perifériára szorult, ami csak tovább fokozta a más városokba történő elvándorlást.

A szöveg eredeti változata a www.maszpl.ro-n jelent meg 2019. dec. 29-én (https://www. maszol.ro/index.php/hatter/120453-bekes-forradalom-es-fekete-marcius-jelentette-a-rendszervaltast-szatmarnemetihen)

91