Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
marad az elbeszélő számára, a kapcsolatok terének hermetikusan lezárt, titokzatos háza ő, akit szintén a ridegség, intimitás hiánya, sötét hangulatok uralnak. Mamó kék házával szemben izgalmas oppozíciót képez emlékfolto^k otthonábrázolása, amely a mikrotörténetek kereteként, az események kiindulópontjaként funkcionál. A domb tetejére épült tündérrigólány-ház a biztonság és intimitás színtere, melyet mézes tej melegségével és süppedő fotelekkel telített szobák tesznek otthonossá. Ez a ház nem élettelen doboz, hanem megélt, belakott ház, melyben a két lány szoros kapcsolata lelkesít át, és ezek a kapcsolatok nyomot hagynak a tárgyak elrendeződésében. Az intimitást teremtő, otthonosságérzet rutinját képező tevékenységekhez asszisztálnak az egymás mellett álló ágyak, az ágyakon elhelyezett, egymás álmait ringató kispárnák, a közös játék tereként funkcionáló, ház szívét képező konyha. Az otthon és tágabb környezetének gondos ápolása — a cserepes virágok öntözése, a patak megtisztítása — a lakótér éltetésére szolgál. A tér és a lakóik kölcsönös szimbiózisban élnek: „A beborult világban minden ölelni kezdte egymást, a ház, a kert, ölelték a két tündérrigólányt, azok is szorították egymást, és ettől a beborult, felleggé lett világ felszakadt” (Máté, 2012, 70). A kék ház elszigetelő sajátosságával szemben a tündérrigólányok háza metaforikus és szó szerinti értelemben is folyamatosan nyitott mindenre, sőt az égre nyíló ablakok, Holdig nyújtózó székhegyek, az ég és föld közti világban lebegő szekrények révén átjárás születik a földi és égi szféra közt, a profán és a szakrális világ közt - így a ház egyfajta kapuként funkcionál a két univerzum között, s az otthonosság jellemzőin túllépve a varázslatos ház birodalmába kerül. Itt történik vagy innen indul ki a csoda, legyen az az emlékfoltozás vagy pusztán a hétköznapi dolgok csodálatos perspektívából történő láttatása, vagyis a tündérrigólányok lakta ház a performativitás dúcpontja a történetekben. A nyitottság révén ez a ház a felszabadultság, boldogság terévé lényegül, melynek ablakából kacagó, lábukat lóbáló tündérrigólányok tekintenek le a racionalitás világára. Ez a felső, égi szférába tekintő pozíció biztonságérzetet nyújt, otthont ad az álmodozásnak és védelmezi az álmodozót, a szellemi lebegés világát képezi le. Rofusz Kinga illusztrációi éppen ezt a lebegő pozíciót ragadják meg. A tündérrigólányok házának legizgalmasabb és legvarázslatosabb része a padlás. A ház ezen része már az égi szférába nyúlik, egyfajta szakrális teret képez, hiszen itt teljesítik ki önmagukat, élik meg harmonikusan a személyes identitásukat a tündérrigólányok, itt születik meg az emlékfoltozás csodája — Bachelard szerint az ősi szülői ház képére vetítve ez a gondolkodás tere is egyben (Bachelard, 2011, 46). A padlás ezért különleges rituális helyszín, Foucault-i értelemben vett ellenszerkezeti hely, heterotopia (Foucault, 1999,148- 149). A tündérrigólányok életében ez a „kívülség tere”, amely a személyes terükön kívülre mutat, és ahol a padláson kiteregetett emlékkendők révén különböző terek és idősíkok érnek össze. A padlás magába gyűjti ezeket az emlékhelyeket, és összeköti az emlékezési folyamat motorizálásával áthidalható tér-idő elemeket. Zugok Az otthonosság tereként funkcionáló házban felbukkanó zugok, búvóhelyek az apró mozzanatok, szemlélődések tereit gyűjtik magukba, ahol nem az idő dimenziója, hanem a szimbolikus tartalommal telítődött tér válik fontossá. Bachelard szerint az olyan zugok, mint a szekrényfiók, sarok, fészek védelmet és kedvező látószöget, egyben rejtettséget és 65
