Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Események, évfordulók
duumok vagy közhivatalok viselkednek diszkriminatívan, hanem az állam diszkriminatív vagy diszkrimináló hatású politikája van. Ez az eset akkor is fennállhat, ha az adott ország törvényei egy etnikailag semleges hangnemben vannak megfogalmazva, a romákra történő utalás nélkül. Ilyenkor javallott az adott politikák, törvénykezések romákra gyakorolt hatását feltárni és bemutatni hiteles és meggyőző tényadatok mentén, amelyből egy szélesebb diszkurzus is elindítható a nyilvánosságban. 7) Ugyancsak az államapparátust (és intézményeit) érinti egy másik romaellenes attitűd, ami nem akkor nyilvánul meg, amikor aktívan sérti a roma etnikum tagjainak jogait, hanem egyszerűen csődöt mond a cselekvésben, tehetedennek bizonyul, vagy elhanyagolja, mellőzi a romákat érintő problémákat. Az ENSZ képviselője szerint ez lehet az alapja a kialakuló fatalizmusnak (lásd 3. pont). Példaként olyan esetet említ a szerző, mint a mélyszegénységben élő roma közösségek melletti lépések elmulasztása például elfogadhatónak tűnik, ellenben ha a többségi etnikumot érintené a szociális probléma, amit az állam (ill. intézmények) megoldásokat keresnek. Ebben a helyzetben a nemzeti és nemzetközi emberjogi szervezetek, aktivisták és őket támogató civil szféra egy erőteljes morális megújulást kellene előidézzen, hogy változás történjék ezen a téren. A szerző ehhez hozzáfűzi, hogy valószínűleg sokkal több eredményt lehetne elérni, ha a közös emberséget és az emberi jogokat helyezné előtérben egy ilyen diskurzus, mintsem a kulturális identitást és különbséget — hiszen az utóbbinak egyik burkolt veszélye a romák sértése, kirekesztése, ami éppen igazolhatóvá teszi a hatósági intézkedések elmulasztását. 8) Végül a tagadás, ami az ajánlás szerzője szerint alighanem az egyik legsúlyosabb probléma. Ugyanis a romaellenesség folyamatos letagadása megnehezíti a megoldás fele vezető lépéseket. Jan Jafab felhívja a figyelmet, hogy a rendszerszintű tagadás felszámolásához egy nyilvános társadalmi diskurzust kellene elindítani, a lehető legkevésbé áldozathibáztató módon, vállalva, hogy vannak előítéleteink, belátva, hogy szükségünk van önkritikára: hogy a probléma megoldását magunkkal kell kezdenünk. Végül az ENSZ szakembere jelzi, hogy ez a téma nem a „politikai korrektségről” kellene szóljon, hanem egyszerűen annak tudatosításáról, hogy a kollektív sztereotípiák, előítéletek helytelenek, illetve bizonyos beszédmódok (vagy annak hiánya) elfogadhatóságáról, elterjedtségéről, mint ahogyan a politikai intézkedések (vagy azok hiánya) amelyekre építenek a kirekesztő, rasszista diskurzusok, illetve a romaellenes előítéletek demisztifikálásáról. A szöveg eredeti változata a www.transindex.ro-n jelent meg 2020. feb. 4-én (http://világ. transindex.ro/?cikk=28236&egyre erősebb a romaellenesseg europaban figyelmeztet a szakértő) 99
