Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Események, évfordulók
HORVÁTH-KOVÁCS SZILÁRD Egyre erősebb a romaellenesség Európában, figyelmeztet a szakértő „A romák ellen irányuló tömeges erőszak és a kollektív büntetés jelensége több európai országban nem légüres térben keletkezett, hanem a politikum hangolta erre az embereket” — állítja a roma jogokkal foglalkozó szakember. Január 27-én Auschwitz felszabadításának 75-ik évfordulójára emlékeztünk az idén. A megemlékezés alkalmával Európa országainak vezetői újra deklarálták, hogy a holokauszt megengedhetetlen, és újra kiálltak az egyetemes emberi jogok és a demokrácia mellett, illetve felhívásokat tettek közzé az antiszemitizmus veszélyeire figyelmeztetve. Bemard Rorke, az Európai Roma Jogok Központjának (ERRC) munkatársa az Open Democracy oldalon egy összefoglaló szövegben arról ír, hogy az Európai Unió államainak szégyellniük kellene magukat. Ugyanis nem veszik észre, hogy a hajdani anúszemitizmushoz félelmetesen hasonló romaellenesség terjedt el Európában, vagy ha mégis feltűnik nekik, akkor cinkosan, tétlenül nézik ezt a jelenséget, vagy közreműködnek a romaellenes diskurzusok gerjesztésében. A témában a romániai magyar társadalom is érintett, hiszen alig csengett le a marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea romaellenes nyilatkozatainak médiareakciója, máris attól lett hangos a sajtó, hogy Székelyföldön egy településen néhány száz ember két Srí Lanka-i vendégmunkás ellen lépett fel. Történt ez abban a térségben, ahol néhány éve mai napig ismereüen elkövetők bűncselekményt hajtottak végre a roma közösség ellen, felgyújtva azok házát. Majd néhány hónapra rá traktorral romboltak le egy másik házat, amelyben egy roma család lakott. Természetesen ezek az események nem csak Székelyföldre jellemzőek, hiszen Kolozsváron a polgármesteri hivatal végezte el a romák gettósítását, illetve nagyon sok erdélyi településre jellemzőek a kilakoltatások, kiköltöztetések, a szegregáció. Bemard Rorke cikke, illetve az Európai Roma Jogok Központjának tavalyi év végi jelentése, összhangban az Európai Tanács Roma integrációs programjának dokumentumaival, a roma-ellenesség ellen küzdő különböző nemzeti érdekvédelmi és nemzetközi ernyőszervezetekkel együtt arra világít rá, hogy a baj alighanem kontinentális méretű. Hiszen Franciaországban, Olaszországban, Magyarországban, Ukrajnában, Bulgáriában is hasonló jelenségek zajlanak mint Romániában. A szakértő szerint a romák ellen irányuló tömeges erőszak és a kollektív büntetés jelensége több európai országban nem légüres térben keletkezett, hanem a politikum hangolta erre az embereket, és ez veszélyt jelent a demokratikus értékekre és az Európai Unióra is. Ezzel kapcsolatban a vezető poliúkai hatalom felé az üzenet 2020-ban egyszerű: „a félretekintés többé nem opció; a „hazájukat védő” szélsőjobb figurák és az ebből fakadó rasszizmus elleni fellépés elmaradása bűnrészességet jelent”. Az ERRC zárójelentése megállapítja, hogy egyes egyének tettei miatt a kollektív büntetést elfogadhatatlannak tartjuk, kivéve ha a roma közösséget érinti: a romák elleni atrocitásokat elfogadjuk — legyen az a hatóságok, vagy állampolgárok által véghez vitt — amin keresztül a rasszizmus elfogadhatóvá válik. Ez történt a 2019-es EP-választások környékén Bulgáriában, Franciaországban és Olaszországban, írja a Bemard Rorke. Az említett cikk szerzője megállapítja, hogy egy olyan korban élünk amikor a szélsőjobb felemelkedik, és többé már nemcsak a szociopata nácik tartják fenn, hanem a romaellenesség mainstreammé válik. „Semmi újdonság nincs 97
