Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

Szúnyog Sándort és Bence Lajost. A szerző a délvidéki magyar irodalom jövőjét a régmúlt és közelmúlt értékes hagyományainak folytatásában látja.

Sárközy Péter tanulmánya — Az olaszországi írók magyar identitástudata — élesen elkülöníti a tulajdonképpeni emigrációs irodalmat attól az irodalomtól, amelynek képviselői nem váltottak hazát, hanem a hazájuk került új határok közé. Mindemellett megemlíti a szerző azon írókat is, akik hazájukat elhagyni kényszerülve váltak emigráns írókká, mint Mikes Kelemen, Batsányi János, Jósika Miklós, Eötvös József, Ignotus Hugó, Kassák Lajos, Molnár Ferenc, Márai Sándor, Zilahi Lajos, Tollas Tibor, Mérai Tibor, Aczél Tamás, Faludy György. Salman Rushdie-tól, Kunderától, Ionesco-tól, Brodszkij-tól, Tzara-tól, Cioran-tól eltétően, az előbbiek nem váltak nemzetközi írókká, továbbra is a magyar közösségnek írtak.

Az olaszországi magyar írók közül a szerző kiemeli a magyarországi születésű és a holokauszt szörnyűségeit túlélő Edith Bruckot, a fiumei kétnyelvű Paolo Santarcangelit, a Magyarországot 1956-ban elhagyó Giorgio Pressburgert, a Magyarországról 1948-ban gyermekként áttelepült Tomaso Kéményt, akinek az olasz nyelven ist Megszabadított Erdély című elbeszélő költeményét különösen nagyra értékek.

55