Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
lő, valamint Hagymás István esszéista és kritikus munkásságát méltatja a szerző. A szlovéniai magyar irodalom legfiatalabb ígéretes képviselői közül Fodor Árpádot (1982-), a Remény a kő alatt, valamint Pál Pétert (1998-), a Digitális freskók szerzőit említi meg Bence Lajos. Végh Balázs-Béla A magyar irodalom és intézményei Erdélyben című tanulmánya az erdélyi magyar irodalom legfontosabb irányzatait, csoportosulásait, alkotóit sorakoztatja fel. A tanulmány elején leszögezi cikk szerzője, hogy az erdélyi magyar irodalomnak az utóbbi száz évben számos tanulmányt szenteltek mind Erdélyben, mind Magyarországon. 1971- ben látott napvilágot a Kriterion gondozásában Kántor Lajos és Láng Gusztáv közösen írt munkája, a Romániai magyar irodalom 1945-1970, amely Réthy Andor könyvészetét is magában foglalja. Ebben a kötetben sikerült összefoglalni, rendszerezni a negyedszázad irodalmi értékeit. Gaál Gábor nyomán a könyv szerzőpárosa az 1919 utáni irodalmat nem erdélyinek, hanem romániainak tekinti, azaz, a Romániában született magyar nyelvű irodalomnak. Ennek kialakulásában a romániai társadalmi valóság, valamint a magyar kisebbség 1944 utáni helyzete meghatározó szerepet játszott. A 1945 utáni romániai magyar irodalomnak pedig döntő szerepe volt a nemzeti öntudat megőrzésében. 1983-ban jelent meg Budapesten Bertha Zoltán és Görömbei András A hetvenes évek romániai magyar irodalma I-II, amely kiérnék a korszak romániai magyar irodalmának esztétikai sokszínűségét. Pomogáts Béla Magyar irodalom Erdélyben című könyve (Pallas-Akadémia Csíkszereda, 2008- 2009-2010.) az erdélyi magyar irodalom 1918-tól 1989-ig terjedő korszakát elemzi. A társadalmi-poktikai intézményrendszer ismertetése után a könyv szerzője közk az olvasóval az irodalmi élet legfontosabb fórumait, legkiemelkedőbb képviselőit. Láng Gusztáv és Kántor Lajos szerzőpáros Sfáz. e'v kaland. Erdély magyar irodalmáról (Bookart, 2018.) című kötete nem szokványos irodalomtörténet. Az erdélyi magyarok helyzetét mutatja be, arra a kérdésre keresve választ, hogy létezik-e magyar irodalom Erdélyben, és ha igen, melyek a sajátosságai. A több évtizedes elszigeteltség után, a kilencvenes években az erdélyi magyar irodalom számára kitárult az út az egyetemes értékek irányába. Végh Balázs Béla Görömbei András szerepét (Sokféleség és egységtudat az egyetemes magyar irodalomban, Eátó, 1990, 11.) emek ki az erdélyi magyar irodalom eszmei átértékelésében, új távlatokat tárva fel ezáltal az erdélyi magyar irodalom számára, a magyar irodalom szerves részeként. A továbbiakban a szerző a Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész munkájára tér ki (Erdélyi magyar irodalom a nyolcvanas években. In: Gond és mű, Budapest, 1994.), amelyben a szerző a kisebbség irodalmát két szemszögből határozza meg — az önmeghatározó tudat, valamint az esztétikai tudat szemszögéből. Elek Tibor elemzésében a kisebbségi irodalommal szemben álk'tott elvárásokat fogalmazza meg, annak a meggyőződésének adva hangot, hogy a kisebbségi lét ábrázolása is hozhat létre esztétikai értékeket. Az erdélyi magyar irodalom képviselőiként tartja számon a cikk szerzője Cs. Szabó Lászlót és Jékely Zoltánt is, habár mindketten életük rövid szakaszát töltötték Erdélyben. A következőkben Végh Balázs Béla megállapítja, hogy mindamellett, hogy össze lehet vetni a romániai magyar irodalom Áprily Lajos vagy Dsida Jenő, Kuncz Aladár, avagy a Tamási Áron, Karácsony Benő, vagy Moher Károly, Bajor Andor és Szilágyi Domokos, Bálint Tibor, vagy Szilágyi István, Panek Zoltán és Sütő András, Székely János és Lászlóffy Aladár neve által fémjelzett korszakait, határozottan ki lehet nyilvánítani, hogy az 50
