Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)

Szépirodalom

get, bÍ2ony sokkal mélyebb üzeneteket kapunk.

Az emberek és angyalok nyelve annyit jelent: emberek és küldöttek nyelve. Ha elvonatkoztatunk a nyelveken szólástól, maradunk az egyszerű hétköznapi beszédnél, annál, amikor egyik ember a másikkal beszélget. A küldött nem más, mint követ, olyan, akinek üzenete van a másik felé. A követ héberül „malach”, amely jelent még prófétát is. Valaki érkezik tehát egy megbízással, és itt jön a hangsúly, miként szól. Mert ha szeretet nélkül mondja mindazt, ami rábízatott, olyanná lesz „mint zengő érc, pengő cimbalom”. Két szóösszetétel, melyben kivetnivaló nincs: hiszen az érc, ha megszólaltatjuk, zeng, a cimbalom, ha pengetjük, peng. Nézzünk a szavak mögé.

Az érc, réz jelentése „nachose”, mely szó jelent még bilincset, nehéz béklyót, pénzt. A „nachas” szóból származik, mely varázslást, igézést, kígyót jelent. A „zengő” meg olyan melléknév, mely természetbeli hangok jelzője, mint például a hullámok zúgása, az állatok ordítása vagy az ember csacsogása, civakodása, jajgatása, sóhajtozása és panaszkodása.

A „pengő cimbalom” eltér attól a cimbalomtól, amire mi gondolunk, főleg hogy abban a korban nem is volt még cimbalom. A cimbalom szónál a „cilcelé” kifejezés áll, ami azt jelenti, zörgés, zajongás, csevegés, de jelenti a tücsköt, szöcskét és szigonyt is. A „cilcelé” szó a „calai” igéből származik, melynek jelentése: süllyedni, reszketni, remegni, alkonyodni, az ajtót becsapni, illetve árnyéka valaminek. A „pengő” jelző a cimbalomnál pedig a sófárfuvás egyik hangját jelenti, ez a „trua”. Ez a hang hadikiáltás, hadizaj hangja, trombitahang, mely lármát jelent

Ha mindezeket összegezzük, elmondhatjuk, hogy ha szeretet nélkül, azaz az Örökkévaló vezetése, szelleme, uralma nélkül szólunk bármit is embertársunkhoz, a szavunk bilincsként, béklyóként nehezedik rájuk, mely béklyó a varázslással, az igézéssel is párosul. Hiszen saját, vagy más akaratát, uralmát közvetítem és helyezem a másikra, aminek következménye természetbeli hangok kísérete, az üvöltés, az ordítás, jajgatás, civakodás, dühöngés, zajongás, melyek mind a félelemkeltés és maga a félelem hangjai. Ahol nincs szeretet, ott félelem az úr, a félelem és félelemkeltés pedig elsüllyeszt. A biztonságérzet helyett kapkodást eredményez, mint ami a tücsök, szöcske jellemzője. E szavak nem gyógyítanak, hanem megsebeznek és foglyul ejtenek, mint a szigony. Befejezeden, megoldatlan, lerendezeden helyzeteket produkálna akár egy ajtócsapkodás, melyet az ember általában dühében, tehetedenségében, indulatból tesz. A szeretet nélküli szavak megosztást eredményeznek, melyeknek semmi haszna nincs, csak romboló ereje. Ezek a szavak nem tiszták, mert a háttérben ott van mögöttük a pénz eszköze, mellyel megvásárolnak, megtévesztenek, varázsolnak, elkápráztatnak és süllyedésbe visznek. És nem csak szavakról, a beszédről van szó, szól, mond, beszél a héberben a „davar”, mely jelent még tárgyat, dolgot, történést, eseményt, esetet, vagyis a szavak cselekedetekké, a cselekedetek történésekké, eseménnyé alakulnak át. Ha szeretet nélkül cselekszik az ember, ezt produkálhatja, még akkor is, ha ért az emberek nyelvén, s ha van üzenete a másik ember felé.

Majd így folytatódik az ige: a jövendőmondás szóval, azaz a profétaság, a titkok, rejtelmek és a tudás, ismeret megértése hiába az enyém, ha mindezt nem szeretettel adom át, semmi vagyok. Hiába van tudásom és ismeretem az igéről, ha nincs bennem a szeretet, mely ezt élővé, áldássá teszi, semmi vagyok. Hiába van hitem, mely teljes és egész, melyben van tudás, ismeret, profétaság, s mely hegyeket mozdíthat is el, s önmaga meglő