Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Történelem
megkérdeztem, milyen nyelvet beszélnek országában, a Fülöp-szigeteken. Kevert nyelvet, mondta, az alap az őseredeti, a bennszüölött nyelv, erre ráépül a spanyol, de 500 év spanyol gyarmatosításánál is mélyrehatóbb felforgatást végzett az utóbbi jó 50 év amerikai angolja, kultúrája. Szóval az eredetektől messzi eltávolodva, a törvényszerű keveredésben az az angol, ezek az angol nyelvek már függedenül fejlődnek, a helyi jellegtől függően vátoznak. Közép- és Kelet-Európábán angolul beszélni - hűha, ez külön szám, ennek külön íze, bűze van. A magafajták különösen nagy becsben állnak nálunk, mondja Jókai szereplője az angol utazónak. De tulajdonképpen többszáz éve (hány is?), hogy Közép- és Kelet-Európa szorgalmasan elismétli, hogy melyik nyugati, lehetőleg angol szerző mit ír, hogy ír, és ez élete maximális teljesítménye. Közép- és Kelet-Európa számára ez már státuszt, fejlődést jelent. Közben sokan úgy tudják mmagukról, hogy jól beszélnek angolul. Pedig ez mind a „pigeon English’” hatása. Angol nyelvek, amelyek elszakadtak az eredetitől, az már rég és messze nem viszonyítási alap, elszálltak, mint a galamb. Angol nyelvek 2. „Tarzan English’” — értjük a minősítést. Edgar Rice Burroughs hősének úgy alakul az élete, hogy megszakad minden kapcsolata az emberi világgal, nem tanulhatta meg azt. A könyv elég sikeres lett ahhoz, hogy felvetődjék: lehetne film belőle? Nem, mondták a filmesek, művészi értéke nulla, erkölcsi értéke nulla, szó sem lehet róla. De néhány megátalkodott ember mégis filmre vitte, és az eredmény nem várt siker lett. Hatalmas siker. Persze, mondhatjuk így utólag, a formula mitikus alapképlet. Az igazságtevő, nők és gyerekek vldelmezője. Az író teljesítményében az az eredeti, hogy elvitte hősét oda, ahova évszázadok szerzői még nem: a dzsungelba. Azóta minden évtized legalább egyszer megfogalmazza a maga képét a hősről. Akinek a története már rég nemcsak valamely dzsungelban zajlik, hanem igazi Tarzan-jelenségről, igazi világjelenségről kell beszélnünk. Emblematizálódott, a számítógépes játékoktól íme, a század- és ezredforduló univerzális nyelvi állapotainak jellemzéséig mindenütt rögzült. Mert ezek az angol nyelvek az eredeti szép angolhoz képest sokszor nagyon kezdetlegesek, mintha a beszélők elkezdték volna tanulni, de aztán. De aztán. A történet mégsem így végződik. Hanem azzal, hogy ezek az angol nyelvek visszahatnak az eredeti angol nyelvre, egyneműsödött keverék van születőben - és azt is századok óta tudjuk, hogy a nyelvi szabály, az szabály, de hosszú távon az élő használat a döntő. Az szüli és változtatja és határozza meg a szabályokat. És él a beszélgetés, és az embereket már semmilyen távolság nem választja el. Internetes műfajok A mai műfaji struktúra évszázadok és évezredek óta él: verseket minden bizonnyal örök idők óta írnak, bizonyára már őskori elődünk mondott ritmusos, rímes szövegeket rituális célból, vagy egyszerűen azért, mert bele akarta kiabálni az univerzumba életörömét. Regényeket az ókor óta írnak, novellákat a reneszánsz, Boccaccio „Dekameron”-ja óta, 600 éve, szonetteket Petrarca és Shakespeare óta. Századok és ezredek óta működő hagyomány tehát. Újítás? Fordulat? A több évezredes műfaji struktúrát ma megbontja 95
