Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
először viszi be hozzá a pedellus a reskontó ügyben: „Két ekkora Góliátnak kell itt kardosán, csákósan betörni a kollégium megszentelt termeibe, egy ilyen csöpp kis báránykáért?'” Misi „most már az igazgatóra mint megváltóra kezdett nézni, annak az arcától eddig nagyon félt, de most jólesett látni a szakállas, borzas arcot, oldalfelől viszont érezte, ahogy a testét, mint éles tűk, járják keresztül a rendőrök nézések.[Kiemelések tőlem - Sz. R] A Megváltó metaforikus jelenléte a szövegben később, a regény utolsó fejezetében kiteljesedik, és újabb jelentéssel gazdagodik, hiszen Isaák Gézához, Misi nagybátyjához kapcsolódik. O jelenik meg, és menti ki unokaöccsét megalázó helyzetéből, hogy az eddigi bűn erénnyé váljon: lentről hangokat hallott, erre elszorult a szőve, de nem tudta, miért, egészen meg volt könnyebbülve, istenem, mit búsul, hisz m^r n*ncs baj: ^ van Géza bátyám!... Megvan a megváltás... itt a megváltó... hisz m<*r nem az ő gondja, hogy mi történik tovább, levette a válláról a felelősséget valaki... és úgy hasonlított most a Géza bátyám arca a jó Jézus Krisztushoz éppolyan szplídjó szakálla van, barna szakálla, erős szeme, ami átlát a szíveken, és mindenható... Magára veszj most, kideríti most a bűnt, hogy nem bűn, hanem erény... így jó, ha van, aki az emberről leveszi a felelősséget, így jó... hogy felegyenesedik az emberi lélek az ő dicsőségében, s aki előbb sárral lett dobálva, most tisztán és dicsőségesen fehér...’’[Kiemelések tőlem - Sz. R] Elemzésemben elsősorban a regény szövegvilágának intertextualitását vizsgáltam, s itt is kifejezetten a biblikus szöveghagyományban való gyökerezését. Nem tértem ki olyan motívumokra mint az álom jelentősége a regényben vagy a mágikus számok pl. a 7 (Misié a hetedik ágy a szobában) és a 12 szerepe (a regény 12 fejezete). Külön meg lehetne vizsgálni mint kicsinyítő tükröt a regényben Edmondo De Amicis Szjv (II cuoré) című történetének szerepét. Természetesen az általam kiválasztott problémák egyfajta olvasatot jelentenek. Ahogyan az irodalomtörténeti bevezetőben is jeleztem Baranyai Norbert megállapítását idézve, hogy egymás mellett élő olvasatok léteznek, úgy a drámapedagógiai foglalkozások fókuszai is önkényes választás eredményei, így egyfajta értelmezését jelenthetik a regénynek. Kitekintésképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy több kortárs irodalmi mű is bevonható még az alapmű értelmezésébe. Béres Tamás Apám illata című novellája az egymás meg nem értése problémakörhöz társítható. A regényben többször megjelenő, általam most nem vizsgált lopás problémájához jól illeszkedik Dragomán György Zsilett (a Máglya című regényének egy korai részlete) című írása. Ezek az írások a Jelen! — Kortárs ifúsági novellák [Dávid Adám és Gaborják Adám vál. (2016): jelen! — Kortárs ifúsági novellák. Móra Könyvkiadó/József Attila Kör, Budapest] című kötetben jelentek meg, de olyan kortárs magyar iskolaregény is van, amelyik szintén bevonható [Makiári Tamás (2014): A Teknős és az álmodozók. Studium, Budapest] az értelmezésbe. Tanulmányom zárógondolatánál hadd idézzem ismét János István tanulmányát: „Móricz polifon művész: prózája az egyetemesség mitológiáját teremti meg, egyben a saját partikularitásából kitörni kényszerülő ember boldogságmítoszát”. így a Légy jó mindhalálig egy sajátos megváltástörténetként is olvasható, amelyben az egyén szenvedéstörténete és megváltáskeresése a közösség sorsának jobbra fordulását készíti elő, tehát egyén és közösség szenvedéstörténete. 66
