Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
„Ady Pesten, térben és lélekben is eltávolodva Lédától, de belső zűrzavarát enyhítő női gyengédségre vágyva, Bertában kereste Léda folytatását, vagy pótlását. - vélekedett Kovalovszky Miklós. így történhetett, hogy a Léda miatt kesergő és panaszkodó költő nagy érzelmi kitárulkozásában az asszony húgának karjaiban talált és kapott vigasztalást”. Az csak természetes, hogy Berta tagadta, hogy Léda féltékeny lett volna rá, és emiatt civakodtak volna. Mint elmondta: Léda „tudta nagyon jól, hogy Ady később, Pesten feljár hozzám Koronaherceg utca 6. sz. alatti lakásomra, ahová 1910 májusátban költöztem, és kért is, hogy vigyázzak rá. (...) Ady említette egyszer, mikor Párizsrból visszatért: »Adéllal sokat veszekedtünk; féltékeny mindenre és mindenkire. Féltékeny a Böske szobaleányra, még tereád is«. Egyébként Ady nem szállt meg nálam. Mikor azonban 1911 tavaszán Lajoséknál lakott, Lajos kért meg engem, hogy mivel festették a szobákat, adjak egy-két napra Adynak szállást, mert nem akarja, hogy szállóba menjen”. Úgy általában Léda féltékenységével kapcsolatban Berta azt állította: „Tény, hogy a nők szaladtak Ady után, és felajánlották magukat. Leveleket is kapott, amelyeket felolvasott, és mulatott rajtuk. Hogy megismerkedett-e velük, arról nem tudunk. (...) Léda féltékenykedésének mindig megvolt az alapja. Ha Ady pénzhez jutott, állandóan lumpolt, és rendesen valami nőcskét csípett fel. Este elment azzal a szándékkal, hogy lefekszik, és másnap vagy nem jelent meg, annyira beteg lett, vagy ha eljött is, meglátszott rajta a tivornya. Ilyenkor kikapott mind az elherdált pénzért, mind a nőért”. A visszaemlékezők Ady és Berta kapcsolatáról leginkább hallgattak. Bölöni György is csak sokat sejtető célzással ír róla könyvében: „Ady pedig, aki feljött Mindszentről, amikor felkerestem egyszer, ezzel fogadott: »Drága Gyurkám, borzasztó, mégis utolsó... utolsó ember vagyok.« Vallott, zokogott.” Később, 1936-ban ellenben Bölöni már megírta az érdeklődő Révész Bélának, hogy Ady egy tépett és önvádló hangulatában vádolta magát, amiért Bertát egy éjszaka magáévá tette. Az intim kapcsolat Ady és Berta között egy jó éven át tartott. „Úgy látszik, semlegesíteni tudták a feszélyező helyzetet. Vagy talán Léda szemet hunyt, azt remélve, hogy húgán keresztül továbbra is magához kapcsolhatja Adyt? Mindez csupán kérdés, lélektani probléma” - állapította meg Kovalovszky Miklós. A föltevést azonban Bölöni megállapítása erősíti: „Berta az, aki a két fáradt embert még egymás felé tudta terelni és összekötni, de egyben lehetséges, hogy a végső szakítás drámai fejleményeit az ő személye is segítette”. Amikor Kovalovszky Miklós 1958-ban óvatosan megkérdezte Brüll Bertát, hogy valóban volt-e oka Lédának a féltékenységre vele kapcsolatban, az diszkrét őszinteséggel így válaszolt: „Ha tagadnám se hinnék el...” 49
