Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Szépirodalom

kár. Nem érdekel hová tetted a pénzt. Viszont Kollár a havi két pengő béredet ezentúl nem neked, hanem nekem adja. És persze nekem hozza év végén a három zsák darát is. Te pedig holnap a mise után bocsánatért fogsz könyörögni, ha kell, a lábát is megcsókolod Kollárnak. Most mars a kondához! Nem fogod itt nekem hiába a kenyeret pusztítani.

A disznóbűvölés után a vákáncsosok felsorakoztak a töltésen, a kis vadast zsákba dugva a kézikocsira tették. És a vezetőjükre vártak. De az nem mozdult Misó mellől. Aggódva rázta meg a vállát.- Te fiú... Nincs tán valami bajod? Nem úgy gondoltam. Nem akartam én neked ártani!- Nincs bajom. Csak az, hogy ellopták a disznót.- Te fiú... Lásd, milyen vagyok. Öt pengőnk nincs nekünk, de négy van. Itt ne! A tiéd. Ne átkozd hát a nevünket. Van bajunk így is, ver minket az Isten eléggé.

„Sakálok? Szarházi kölyke mit ki nem talál!” - mondja magában Szűcs Bertalan, mikor fia eltűnik a szeme elől a kanáliskanyarban.

„A lófaszt fogok én Kollárnak könyörögni!” - mondja magában Misó, mikor a kanáliskanyarba érve eltűnik végre az apja szeme elől. „Beállók inkább Nyárligeten talyigásnak! Naponta megkeresek annyit, mint itt egy hónap alatt. De először a Búza téri piacon jól teleeszem magamat virslivel meg zsömlével. A fülemen fog kifolyni! Pukkadj meg, zsugori!” - mondja a végét már hangosan is. És jobbra tér, a Major dűlői óriás tölgy felé, melynek mohos kérge alatt elrejtette a vákáncsostól kapott pénzt. A négy pengőt, melyből mégis csak egy fog elmenni virslire.

Mert három pengő egy Szarvas utcai lányra kell. Akinek olyan fehér a bőre, mint a hó, akinek fénylik a haja, és még a micsodájából is Elida szappan szaga árad.

14