Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Szépirodalom

- A süldőt - mondja szárazon az asszony, és a meszelő nagyot csattan a vályogfalon.

Sziszegve dolgozik tovább, fiát pedig azzal bünteti, hogy nem engedi el dolgára, sem

segítséget nem kér tőle, csak hagyja, hadd eméssze a kétség, a félelem és a lelkiismeretfurdalás. Azért délben, mikor már tűrhetedenül szaggatni kezd a dereka, megkérdi Misót:- Ennél?- Hát, ennék... — feleli az automatikusan. Mert a szegény mindig éhes. És ha olyan csoda történne, hogy épp nem érezne éhséget, akkor is felfalna rögtön mindent, ami elé kerül. Az már biztosan az övé lesz, és ki tudja, mikor jön el a következő alkalom.

Hideg köles az ebéd. Ezzel is jelzi anyja a mérgét, mert biztosan van friss kenyér. És lepény. De azt a kicsik, az ikrek kapják majd, ha hazajöttek az apjukkal a nagyszülőktől.

Misó falja a nyúlós, csirizes köleskását. Ünnepel mégis a gyomra, hogy végre nem csak puliszkát lát.- Na, ha megtömted a hasad, egy kicsit dolgozhatsz is. A szél ledöntötte a csutkagúlát, rakd meg újra! - mondja az anyja, s most először egy szánakozó mosoly is megjelenik szája szegletében.- Te fiú... Te fiú... — kiáltotta Misó felé előző nap a töltésen érkezők vezetője. És megállt. A mögötte lévő férfiak is. A leghátul kézikocsit húzó kivette szájából a pipát. Rongyos csapat volt, még a cigánykaravánnál is rongyosabb. Vákáncsosok. A Sóstói-erdőben ők vigyázzák a frissen ültetett tölgyeseket. Cserébe paszulyt, krumplit vethetnek a sorok közé. Amíg fenn össze nem ér a fák lombja. Télen varjút parittyáznak, nyáron nyulat csapdáznak. Dögkutat fosztogatnak. Gyakorta meghalnak. A felfúvódástól, a fagytól. A vákáncsosviskók fala pokrócból, gallyból, kéregből van. Még azoknak jobb, akik gödör fölé húznak valami kis rozoga tetőt.- Te fiú... — mondta a férfi, és közelebb jött a lassan hátráló Misóhoz. - Te vagy itt a kiskondás?- A kondás. Láthassa! Minek kérdi?!- Nem úgy te! Nem úgy... Csak... szép jószágok... — de mintha a disznók mellett legalább annyira érdekelte volna a fiú is. Misó agyába bevillant, hogy a vákáncsosok állítólag emberhúst is esznek télen. Ha már nagyon éhesek. A férfiak meg egymással üzekednek. Ekkor észrevette, hogy nem minden érkező férfi. Azért lehetett azt hinni, mert a nőkön is embergúnya van.- Vissza! — kiáltotta Misó a lábához dörgölőző süldőnek, de azt csak azért is ott ette a fene.- Formás kis süldő — mutatott rá a vezető.- Megkapja, ami kell neki, hát formás.- A Búza téri piacon megadnak érte nyolc pengőt.- Megadnak. Még többet is. De mi dóga ezzel?!- Mér’ ilyen foltos?- Vadkannal búgott a koca. De csak ez az egy lett ilyen vadas.- Vadas.- Az.- Annak jó a húsa?

11