Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Történelem
karthágói zsinat rendelkezett arról, hogy kik temetkezhettek a templomokban és ezeknek a kertjében5. Több esetben külön tervrajzok is készültek, melyen feltüntették a templomot és a mellette elhelyezkedő sírkertet, temetőt is . Ennek értelmében közel ezer éven keresztül temetkeztek templomokba, mely több méter mélységben számos sírt foglalt magába. Ilyen temetkezéseket több Szatmár megyei templomban is feltártak az elmúlt években a Szatmár Megyei Múzeum munkatársai'. A XIV-XVIII. században az Európán végigsöprő pestisjárványok miatt, de a reformáció elterjedésének köszönhetően is megszűnnek a templom körüli temetkezések (cintermek), és a városokon kívül létesítették a temetőket; a XVIII, századtól kezdődően pedig már megtervezték őket, utakkal, növényzettel, valamint kápolnával . Ugyancsak erre az időszakra tehető az, hogy a többfelekezetű településeken mindegyiknek külön temetője volt. Nem volt ez másképp Nagykárolyban sem. Mária Terézia utasítására a Helytartótanács 1777. szeptember 2-án rendeletet ad ki, mely kimondta, hogy tilos a templomokban és ennek kertjében temetkezni, helyette a települések szélén kell sírkertet létrehozni9. A legtöbb esetben a sírkertek a városok adminisztratív határainak a szélén, általában egy magasabb, árvíztől védett helyen voltak. Ezen kívül számos más rendeletet is hozott, mely a temetkezési helyeket érintette (sorba temetkezés, körülkerítés, árkolás, kápolnák, kálvária építése stb.). A XVIII. századtól kezdődően kialakult a temetők rendje is: utak létesültek a sírok között, kaput, kerítést és temetői keresztet is állítottak. A kápolna, kereszt, kálvária vagy a főút mentén temették el a település rangosabb személyeit, létrejönnek a családi sírboltok és a kripták1. A sírkert hátsó részén temetik el a gyermekeket, és itt hozzák létre az elesett hősök jelképes sírjait. A megszentelt területen kívül temették el az öngyilkosokat és akiket nem kereszteltek meg. Nagykároly eddigi legkorábbi temetkezési nyoma az Árpád-korba keltezhető (i. sz. X-XIII. század). Ez a régészeti lelet, mely bizonyítja ennek a kornak a temetőjét, a Petőfi Sándor utcában az egyik ház alapozásának során került elő . A város első temetőjét az 1300-as évek első felében hozták létre. Ez a temetkezési hely a Mindenszentek templom körül volt, valószínűleg addig, amíg a templom közvetlen környéke is benépesült. Az 1970-es években, mikor különböző munkálatok zajlottak a templom környékén, több sír is napvilágra került . A város első köztemetője a dohánygyár és a mostani élelmiszerpiac helyén volt, amelyet közösen használt mindkét felekezet: a római katolikus és a református is. Az első katonai térképen (1782-1785) a nagykárolyi temetők nincsenek feltüntetve14. Ezt követően a város temetői a Serház utcában (ma József Attila) kaptak helyet, ennek déü részén teljes hosszában létezett a katohkus és református temető, melyek palánkkerítéssel voltak elválasztva egymástól. A katohkus temetőben kis tornyos kápolna állt haranggal, míg a református temető végében gyümölcsfák voltak1. Ebben az időszakban a tehetősebb családok tagjait ún. tumbákba, temették a templom vagy a ravatalozókápolna közelében. Ez a síremlék az ókori szarkofágokkal mutat rokonságot19. Nagykároly területéről nem került elő ilyen nyughely, a megye területén a legkorábbi ilyen emléket Aranyosmeggyesről ismerjük . Az 1800-as évek elején a város lakossága jelentősebben megnövekedett, így szükségessé vált a régi temetők megszüntetése és újabbak nyitása. Ekkor adományoz a város és 102
