Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)

Történelem

OZSVATH SÁNDOR Augusztus 29., történelmünk fekete napja Sokaknak tán fel sem tűnik, hogy a magyarság krónikájának dicsőséges napjai (március 15-e vagy október 23-a) és szomorú emlékű dátumai (például június 4-e, október 6-a) mellett van egy különleges nap, melyre szintén emlékeznünk, emlékeztetnünk kellene. Augusztus 29-ről van szó. Ozsváth Sándor 1950-ben született Sza­­mosszegen. Művelődéstör­ténész. Debrecenben él. Vannak népek, melyek büszkén, piros betűvel írják naptárukba e dátumot (a szlovákoknál például ez az 1944- es nemzeti felkelés ünnepe), amúgy semmi különös nem történt, mely megrengette volna a világot. Néhány kivég­zést (pl. az utolsó inka uralkodóét 1533-ban) meg békekö­tést tart számon a história (1842-ben Nankingban ekkor ért véget a hírhedt ópiumháború); születtek és meghaltak híres emberek, kineveztek vagy leváltottak valakit; a szov­jetek első atombombájukat e napon robbantották fel 1949- ben, de ekkor volt a Beatles utolsó nyilvános koncertje is (1966), 2001-ben pedig hatalmas cunami tört ki... A magyarság történelmének azonban talán ez legsöté­tebb napja! Minden 1521. augusztus 29-vel kezdődött, mikor is — hatvanöt évvel Hunyadi fényes győzelme után — az oszmán haderőnek végre sikerült elfoglalni Nándorfehérvár várát. E nap innentől az igen ambiciózus, a franciákkal szövet­séges (!), nyugati politikát folytató I. Szulejmán szerencse­napja lett, nemzetünk számára pedig a tragédiáké, a gyászé. A keresztény kultúrkörben augusztus 29-e Keresztelő szent János fejevételének napja. I. Szulejmán - aki jártas volt e tanokban is - ezt nagyon jól tudta. Mint ahogyan az is érdekes, hogy valamennyi magyarországi hadjáratát Szent György napján (vagy annak tájékán) indította el az európai gyülekezőhelyről. A szultán pontosan öt év múlva, 1526-ban aratott diadalt felettünk a mohácsi síkon, majd tizenöt évre rá ugyanerre a napra időzítve foglalta el csellel Buda várát. Kőszeget úgyszintén augusztus 29-én adta fel Jurisics Mik­lós (még 1532-ben), mivel a döntő ostrom előtt Szulejmán felajánlotta neki, hogyha e napon beleegyezik a vár békés feladásába, felhagy az ostrommal. Úgy is történt: kitűzték a lófarkas lobogót, mire a török 11 órakor elvonult, s Jurisi­­csék a várban maradhattak. Ennek emlékére szólalnak meg délelőtt 11-kor a kőszegi harangok. (Némi malíciával jegy­zem meg, hogy I. Szulejmánnak sem sikerült/sikerülhe­­tett minden augusztus 29-én! 1566-ban Szigetvár ostroma 97

Next

/
Thumbnails
Contents