Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Társművészetek
MUHI SÁNDOR Olajos Béla alkotói hitelességének titka Muhi Sándor 1945-ben született Szatmárnémetiben. Grafikus, művészeti közíró. Szülővárosában él. 1910-ben született polgári, értelmiségi családban, Gödöllőn végezte középiskolai tanulmányait. A harmincas években négy éven át Veszprémben filozófiát hallgatott, majd Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Szőnyi István, a két világháború közötti magyar képzőművészeti élet egyik vezéregyénisége volt a tanára, aki már hallgatóként tanársegédi feladatokkal bízta meg, de tanította Magyar Meyer Antal, Aba Novák Vilmos és mások is. Ez gazdag, tartalmas időszaka a magyar képzőművészeti életnek, amely az izmusok, változatos modern törekvések forgatagában is makacsul kitartott a szakmai erények tisztelete, a természetelvű, érzékletes, lírai, modern felhangokkal is átitatott ábrázolásmód mellett. Ha feltétlenül ragaszkodunk a merev besorolásokhoz, akkor ők olyan posztimpresszionisták voltak, akik magyarként csatlakoztak a színes, állandóan változó, érzéseket, gondolatokat ébresztő környezet felfedezéséhez. Ennek az ábrázolásmódnak lett az elkötelezettje Olajos Béla egyetemi éveitől a haláláig. Festőművészi, rajztanári diplomát 1939-ben szerzett, a bécsi döntés után számos kiválóan képzett fiatal szakemberhez hasonlóan a visszacsatolt területeken, Szatmárnémetiben vállalt állást, 1941-től helyettes tanár az egykor országosan is számon tartott Fém- és Faipari Szakiskolában, amely a 20. század elején épült fel a Kossuth-kert tőszomszédságában, és ahol olyan kiváló művészek is tanítottak, mint Zolnay Géza, korának egyik legjobb portréfestője Magyarországon. Olajos Béla filozófiai tanulmányai mellett I. osztályú sakkmester, nagy műveltségű, széles látókörű értelmiségi, aki viszonylag könnyen alkalmazkodott a változó világ elvárásaihoz. Szatmáron ismerkedett meg a festészetet szerető és művelő Váczy Magda újságírónővel is. A második világháború azonban hamar megfosztotta ettől a rendezett, ígéretes, polgári pályakezdéstől, 1942-ben katonai behívót kapott és az orosz fronton, Kijev, Minszk környékén teljesített szolgálatot. A mostoha körülmények között töltött hónapok, évek alaposan kikezdték az egészségét. 1944-ben visszaérkezett Szatmárra, elvette Váczy Magdát feleségül, és úgy döntött, hogy magyar állampolgár létére a Románi-95
