Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)

Társművészetek

nincsenek köztünk a szökevények. A hangulatból megértették a gyors elindulás okát is.

Először bátran haladtak a fiúk, majd két km-nyi távolság után elbizonytalanodtak. A domboldalról a város felé vezető útra tértek le, ahol emberekkel találkoztak. Kérdezősködni kezdtek, merre juthatnának vissza a táborhelyre. Hamarosan a városi rendőrőrs vezetője, népszerű nevén „a Serif” vonta felelősségre őket, merre járnak, hová tartoznak? Ekkor már a közelükben jártunk, a Serif így szólt hozzám:. „Ahogy rájuk néztem, tudtam, hogy csak a maga táborából lehetnek”. A négy fiú a hőstettet büszkeséggel adta elő, a többiek szájtátva, irigykedve hallgatták. Különösen a kaland vezére mesélt élénken. Másnap, gyalogtúránk idején, Dömösre értünk, ahol, a saját kertjéből, a Serif lépett elő váradanul, civilben. Hősünk nyakát behúzva igyekezett láthatatlanná válni, ám a Serif, nagy kezével, jókora barackot nyomott a fiú különleges színű hajára. Ez a „helyismeret” egy táborvezető számára elengedhetetlen. Csak ennek birtokában lehet ezt a teljesen spontán élethelyzetet jól használni a nevelésben. A bátorság, óvatosság, megfontoltság, a közösség iránt érzett felelősség fogalmait alaposan megérteni, igazi „élet-adta” lehetőséget adott mindnyájunknak. Ezek azok a lehetőségek, amelyeket nem, vagy csak nehezen lehet művi úton megteremteni. Karácsony Sándor könyveiben sok utalást kapunk az iskolán kívüli, a tábori nevelési helyzetek szükségességére, semmi máshoz nem hasonlítható hatására.

Hosszan lehetne és kellene még az érzelmek fejlesztésének tág lehetőségeiről beszélni. Az éneklés, a zenélés fontosságáról, az iránti való érzékenység kialakításáról szólni, a tábortüzek melegítő élményeiről beszámolni, ugyanígy az együtt megélt sikertelen próbálkozások hatásairól számot adni.

Oss^efoglalhatjuk-e röviden, hogy milyen haszonnal jár a tábori élet a gyerekek nevelődésében?

Felbecsülhetetlenül sok hatását említhetjük: az önállósodásban, a másik emberre való figyelésben; az együttműködés, a segítségadás erejében, az átélt érzelmek embert nemesítő hatásában, és még sorolhatnám tovább.

Fő cél, hogy a korai évek neveltjeink számára élményekben gazdagok lehessenek, mert egy tartalmas, színes gyerekkorban egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb felnőtt-élet reménye érlelődik.

93