Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Lakatos-Fleisz Katalin 1978-ban született Nagykárolyban. Irodalomtörténész. Kolozsváron él. LAKATOS-FLEISZ KATALIN „Már nagyok vagyunk, de még nem felnőttek” Czire Hanga D ebóra: ¥ élutasok - Mindenki keres valamit Czire Hanga Debóra Félutasok című ifjúsági regénye a szerző életkora miatt vethet fel értelmezési gondokat. Ha az olvasó „komoly” felnőtt, ráadásul az írás szakmai részében is otthon van, szinte magától értetődik, hogy a mindössze 15 éves szerző (azt már le se kell írni, hogy első) könyvével kapcsolatban kritikákat fogalmazzon meg. Ez az értelmező, tehát az első könyvnek és a kamasz szerzőnek járó gyanúval veszi kézbe a regényt. A kiforradanságokra, a szakmai hiányosságokra figyel, és egészében egy hosszabb út kezdeti lépéseként tekint az első műre. Egy másik olvasó a lelkendező-elragadtatott olvasó lehet. O nem tud napirendre térni afölött, hogy egy 15 éves kamasz odáig merészkedik, hogy regényt írjon — még csak nem is valami karcsú verses-, vagy novelláskötetet. És még mondják, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, megijednek az erőfeszítéstől — és tessék, itt az ellenpélda: mondhatja. Az előző olvasóval ellentétben hibákat, hiányosságokat egyáltalán nem vesz észre, maga a könyv ténye és a kötetbemutatón magabiztosan dedikáló szőke hosszú hajú kamaszlány elvakítja. És van még egy harmadik is — a lelkendező-elragadtatott olvasó egy altípusa —, aki a regényt olvasva mindent elhisz, ami ott le van írva, hiszen ugyan ki ismerhetné jobban a tinik világát, ha nem egy tizenéves. Végre egy igazi tiniregény, amikor nem egy felnőtt ereszkedik le a kamaszok szintjére, és próbálja beleélni magát a világukba, hanem egy a tinik korát és mindennapjait élő ír róluk és közvetve magáról. Szerző és könyv tökéletes egymásra találása: telitalálat — mondja ez az olvasó. Jelen értelmezés szerzője egyik végletet sem fogja követni, habár az első igencsak csábító lenne, de mégsem. Kamaszszerző ide vagy oda, a legcélravezetőbb és a megértés szempontjából legkorrektebb, ha hagyjuk a regényt a maga szabályai szerint működni, hatni, és legfeljebb működésmódját és hatását konstatáljuk. Lássuk, irodalom-e vagy sem. Hat-e az olvasóra, vagy sem. Nem kevesebb mércével mérjük tehát, mint a szépirodalmiság mércéjével. Vegyük sorra tehát az olvasói élményeket. Az amúgy vékonyka cselekmény: egy színpadi előadásban átélni olyan 85
