Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
den irányból elrendelt hallgatáson túl volt lehetőségük arra, hogy poétikai eszközökkel rejtjelezve igazságokat is kifejezhessek, üzenhessenek az olvasónak a szocialista életforma visszásságairól. A Németországban keletkezett szövegek témáikkal még az egykori hazában gyökereznek. Ez egyfajta alkotáskényszerrel magyarázható, azzal a lehetetlen helyzettel, hogy képtelenek túllátni a megszokott tapasztalati horizonton és új témák felé tájékozódni, de sarkallja őket a vágy is, hogy szépirodalmi formában szembesüljenek a múlttal. Egész sor regény és elbeszélés születik változatos témákkal: diktatúraélmény, az otthon elvesztése, újrakezdés és ideiglenesség a migrációban. Megemlítendők Ingmar Brantsch, Franz Heinz, Franz Hodjak, Johann Lippet, Herta Müller, Dieter Roth, Dieter Schlesak, Richard Wagner regényei és elbeszélései. Ezek többek között a nagyobb lélegzetű elbeszélésformák rehabilitációi az egykori cenzúra hosszabb kényszeridőszakát követően, melyben elbeszélés-technikailag rejtett üzenetek, a valóság egyes mozzanatinak szelektív bemutatására szorítkoztak. Hans Bergei, Andreas Birkner, Paul Schuster, Walter Gottfried Seidner, Eginald Schlattner, Erwin és Joachim Wittstock továbbviszik a metaforikus elbeszélést, annak további érvényességét bizonyítva. Ok a németek romániai létének teljes felszámolását követően mutatták fel történelmi múltjukat. A kivándorlást követően számos Romániára fókuszáló esszé- és emlékezéskötet jelent meg, pl. William Tötök Die Zwange der Erinnerung (1988), Richard Wagner-Helmut Frauendorf: Der Stur^ der Tyrannen. Rumänien und das Ende der Diktatur (1990), Richard Wagner Sonderweg Rumänien. Bericht aus einem Entwicklungsland (1991). Franz Hodjak aforizmái és jegyzetei napló formájában jelentek meg: Was wäre schon ein Unglück ohne Worte (2006). Herta Müller esszékötetei kompromisszumok nélkül szembesítenek a romániai valósággal 1989 előtt és azt követően is, de a német társadalom problematikus jelenségeivel is: Der Teufel sitgţ im Spiegel (1991); In der Talle (1996); Der Fremde Blick oder Das Eeben ist ein Furtţ in derEaterne (1999); Der König verneigt sich und tötet (2003); Cristina und ihre Attrappe: oder Was (nicht) in den Akten der Securitate steht (2009); Immer derselbe Schnee und immer derselbe Onkel (2011). A romániai német szerzők szépirodalmi megérkezése Németországba összefügg a könyvpiacra való beilleszkedésükkel, amely tőlük a központosított és önkényesen működő diktatúra által befolyásolt élet bemutatását várta el. Szükségessé vált számukra az írói szerep átértékelése, valamint az elemző szembesülés az eddig gyakorolt irodalmi kifejezésforma érvényességéről. A mindenütt jelen lévő cenzúra hatása alatt született mozgósító szövegeket fel kellett cserélni egy elokvensebb stílussal. Azzal a céllal, hogy annak a többnyire érdektelen olvasóközönségnek a megértését elnyerjék, amelynek hiányos előzetes ismeretei vannak a szerzőknek a társadalmi hátteréről, bár német anyanyelvűek, de a keleti blokkból érkeztek. Szempontunkból relevánsak még ennek az irodalomnak a recepciójában beállt változások, így Hans Bergelé és nemzedéktársaié, akik hosszú börtönéveket szenvedtek el Romániában. A hetvenes évek elején Németországba érkezve nehezen találták meg a hangot és az elbeszélő formát a diktatúra visszásságainak közvetítéséhez. Regénye (Der Tan% in Ketten) csak megírása után két évvel jelenhetett meg, miután több tekintélyes kiadó is elutasította, a „túl szabadon kitalált” horrorisztikus téma miatt. A nyolcvanas években viszont már más szemszögből ítélték meg a keleti blokkot; az újságok és a kiadók a meg-74
