Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
lem tanulmányozásából merít erőt a túléléshez, Roland Kirsch lejegyzi a traumákat, és az írásban talál megerősítést. Szövegeikben újraélhető ennek az irodalomnak a lassú halála. A romániai német írók számára a formára való eszmélést mindig megelőzte az a kérdés, hogyan uralható a téma, amiről íni akarnak. Aktionsgruppe Banat Fiatal temesvári német költők és prózaírók 1972 tavaszán létrehozott csoportosulása, mely a Nikolaus Lenau gimnázium irodalomköréből fejlődött ki. Alapítói: Richard Wagner, Rolf Bossert, Johann Lippet, William Tötök, Ernest Wichner. Meghívottaik: Anemone Latzina, Werner Söllner, Hertha Müller. Egyik alapító tagjuk, Richard Wagner így fogalmazza meg szándékukat: „Irodalmunk kísérlet arra, hogy a vidék ölelését és vele egyidejűleg a kommunista tiltást legyőzze”. A korszak nyitáspolitikájában bízva fogalmaznak így. Kétségtelenül új hang ez abban a korban, a merész újítás és az előítéletek nélküli gondolkodás szépirodalmi ígérete. Három összeállítással lépnek a nyilvánosság elé fórumukban, a bukaresti Neue Literaturban. Először 1972 novemberében Übungen für Gleichgültige, másodszor 1973 júliusában Welt ins Haus. Neue Texte aus Banat, harmadszor 1974 áprilisában Wir Wegbereiter sokatmondó címekkel. A hatalom folyamatos megfigyelés alatt tartja őket a titkosszolgálaton keresztül, végül 1975-ben megszűnteti a tevékenységüket. Letartóztatások és eltiltások teszik lehetetlenné a megjelenésüket. Utólag más feltételek mellett és megváltozott névvel (Adam Müller Guttenbrunn Kör) tevékenykednek még 1982-től, de már nem a régi elhatározással és programmal. Az első, 1972-es összeállítás Anton Sterbling bevezetőjével jelent meg, aki jónak lát eligazítást mellékelni a közölt szövegekhez. Ezzel párbeszédet kezdeményez az olvasóval, felhívást az együttgondolkodásra, az ítéletalkotásra és az állásfoglalásra. Véleménye szerint a közölt szövegek lehetőséget adnak a kételkedésre, a felülvizsgálatokra, az öszszehasonlításra, az érvelésre és az ellentmondásra. Szerkesztői-szerzői szándék, hogy az olvasót a passzivitás állapotából aktivitásba hozzák, nem csupán szépirodalmi vonatkozásban, hanem helyzetükből kiindulva szembesítsék őket a társadalmuk valóságával. Ebben a közvetlenül fogalmazó szerkesztői üzenetben két dolgot is felfedezhetünk. Egyrészt megsejteti a korabeli pártideológia kritikai gondolkodást szorgalmazó programját, benne látja a központi vezetés a múlt hibáinak meghaladását és az új gondolkodási irány lehetőségét. Másrészt felismerhető benne az irodalomhoz való másfajta viszony, amelyet a csoport tagjai Walter Benjamin és Bertold Brecht nyomán szorgalmaznak tetteikben és szövegeikben. W. Benjamin például a Her Autor als Produzent c. tanulmányában társadalmilag és politikailag elkötelezett irodalom szükségességét taglalja. Az irodalomnak hasonló, a társadalmat megváltoztató szerepét szorgalmazta a bánáti csoport is. Ernest Wichner ezt így vonatkoztatja magukra: „Újra kellett kezdenünk, és nekünk kellett újrakezdenünk a romániai német irodalmat.” Richard Wagner ezt a gondolatot tágabb perspektívába helyezve ismételte meg egy 1989-es visszaemlékezésében: „Olyan időszerű irodalmat akartunk művelni, amely mérhető a kortárs német irodalommal”. A csoport tagjai nem kerülhették meg a korszak irodalmi tudatának egyik kulcsfogalmát, az elkötelezettséget (Engagement). A hozzá való viszonyulásukat egy 1973-as temesvári kerekasztal-beszélgetés alkalmával tisztázták, Richard Wagner a kötelező társadalmi elkötelezettség mellett a brechti szellemiség 71
