Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)

Szatmári szerzők

PINTEA LÁSZLÓ A barlang-Pintea László

1956-ban született Szatmárnémetiben. Prózaíró. Szülővárosában él.

Temetésre hívó délutáni harangzúgás szűrődik a hajó felé, tétova utalás, mely az emberi múlandóságra figyelmeztet. Monoton dallammá sűrűsödnek az ismédődő hangok, egymásra rímelő szavakat sugallnak. Kósza ötletek révén teljesedik ki az élmény. Halott tiszteletére kondul az érc, de az üzenet az élőknek szól, a zúgás a jelen pillanatához tartozik, egy éppen most zajló eseményre utal, mely egyszeri és megismételhetetlen lehetőséget kínál. Azon gondolkodom, milyen elképzeléseket keltenek az elmosódó kondulások a gyászmenet résztvevőiben. Talán aggódó félelmet, vad gyűlöletet vagy a tisztelet egy különös fajtáját. Halkan remeg az ablaküveg. Mintha a helyét kereső örök lélek mozgatná az áttetsző felületet. A létezés egy másik minőségén ámulva, szokatlan beavatás révén sikerül meghaladnom eredeti önmagamat.

Kiteljesedő csodák között szeretném eltölteni maradék időmet, harmonikus egységbe kerülve a környezetemmel. Sorsommal megbékélve, olyan képességre vágyom, melynek köszönhetően rejtett utalások felismerésére is alkalmassá válók. Hű társaként a napnak és a holdnak, sejtelmesen kötődve az örök értékekhez, felsőbb sugallatoknak szeretnék engedelmeskedni. Az események forgatagában jó lenne egy hiteles mércére találni, amelyhez ésszerű módon, bizalommal mérhetném magamat.

Véget ér a harangzúgás, előnyös módon hat rám a körém ülepedő csend. Emlékekbe merülve, vadregényes tájat látok, kalandos elemekkel átszőtt, veszélyes eseményekben veszek részt. Önfeláldozó társak kísérnek utamon, akik egyedül az én biztonságommal törődnek, a saját sorsuk alig foglalkoztatja őket. Azért vannak mellettem, mert parancsba kapták, hogy támogassanak a kitűzött cél elérésében. Titkos küldetés végrehajtásában veszünk részt, az a dolgunk, hogy az ellenséges csapatokat megkerülve, fontos üzenetet juttassunk el egy távoli helyőrség parancsnokához. Sajnos, ellenfeleink idő előtt ismertek fel és zártak körbe bennünket a csapdából való menekülés közben, minden tartalékunkat elveszítettük. Üres kézzel, körülményeinknek kiszolgáltatva hátrálunk üldözőink elől, ismeretlen vidéken vezet az utunk.

Kőrengeteg szürke sivársága vesz körül bennünket, a

39