Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Szatmári szerzők
IOAN NISTOR Fehér vitorlák loan Nistor 1948-ban született Rózsapallagon. Költő. Szatmárnémetiben él. csak gondolatban írom ezt a verset egy régi domb agyagához keserű gyantával odaragasztott faluról a csipkebokrok tövisei és hajtásai által az univerzumhoz horgonyozva a ferenc józsef rendeletére kiegyenesített utcácskákkal csak gondolatban rágtam ezt a verset mint sós rágógumit ezerszer elismételtem mígnem teljesen összegubancolódott bennem egyre új sorokat fűztem a meglévők gyökeréhez — rögeszmémhez — a gyermekkorhoz mint vershez a magam számára gyermekkor két égtáj között az egyre fogyatkozó zsidó temető és az akácos felé szorgalmatosán terjeszkedő román temető közt épült kékre meszelt ház a dombon álló templom mellett amelynek keresztje mintha gyökér lett volna az égbe fényes bádoggal borított teteje mintha angyalok csúszdája lett volna a ház előtt vonultak el a falu összes halottai a temető felé milyen sokan voltak a gyermekkor rövid ideje alatt ők is rátapadtak az emléklezetre mint az okmánybélyegek a születési bizonyítványomra mikor esett, vettünk a sírásók által a föld mélyéből kiásott agyagból és levittük a völgybe hogy repülőgépeket és kommunista sapkás pilótákat gyúrjunk belőle elhajítottuk őket a partról a láthatárra azok meg palacsintává lettek mint afféle általunk post festum feltalált repülő csészealjak ott volt a gyümölcsös szabad gyümölcsökkel a zöld dió volt a legédesebb földrögökkel és hoszú akácvesszőkkel vettük célba őket a fa tetején és hulltak a diók mint a meteoritok kénes szagot árasztva 35
